Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-01-29 / 2. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2021. január 29. Mozaik „Úgy lettem író, hogy nem készültem annak" Aknai Pétert különleges viszony fűzi Pakshoz és a Duna 1533-as folyamkilométeréhez. A Kisbéka anatómiája című kötete után itt a „folytatás”, a Ház a fenyők mögött című könyve ősszel jelent meg a Pro Pannónia Kiadó gondozásában. A szerzővel a könyv apropóján beszélgettünk.- A Kisbéka anatómiája tekinthető előzménykötetnek?- Részben igen. Vannak a kötetben olyan szövegek, amelyeknek a Kisbékában (A Kisbéka anatómiája - a szerk.) lett volna a helyük; néhány rész már megvolt akkor is, mégsem szerkesztettem be őket abba a kötetbe. Tudatos tervezés eredménye ez; szerettem volna ezt a tematikát „átmenteni” az új könyvbe. De ez a megfogalmazás sem pontos, hiszen az a vidék, ahol a Duna találkozik az alföldi pusztával és a tolnai lankákkal, örök élményem, nem tudok elszakadni tőle, és persze nem is akarok. Másfelől, megtörik a fény; megjelennek új nézőpontok a könyvben; a közel álló kívülálló is beszáll a történetmesélésbe, aki történetesen az anyukám. Nem érhette meg az új könyv megjelenését, de néhány darabot ismert belőle. Miután meghalt, gondoltam egyet: mesélek helyette, miért is ne. Beszélem a nyelvét, ismerem az észjárását, tudom, mi rejtőzik az elejtett félszavak mögött, sejtem a ki nem mondott gondolatait is. Legkedvesebb örökségem pedig az a nyelv, az a sajátos észjárás és a fanyar humor, amit tőle örököltem. Nem mellékesen saját nyelvünk is van, olyan, amit ezen a világon csak hárman beszélünk. Illetve most már csak ketten a testvéremmel.- A Ház a fenyők mögött című köteted gondolata hogyan merült fel?- Maradjunk a címnél. Egy történet bújik meg itt is. Nagyanyám a túlparton, Géderlakon volt néptanító, csaknem az egész huszadik századot végigélte. Egyszer a ’60-as években levelet kapott egykori tanítványától Kanadából. A levélre semmi más nem volt írva csak annyi, hogy „Irénke tanító néninek”. A címhez meg az: „Ház a fenyők mögött”. Nagyanyám intézmény volt, aki haláláig a hivatásának élt. Még életében a falu első díszpolgárává avatták. Az néhány éve eldőlt, hogy az írás jóval nagyobb szerepet kap a mindennapjaimban, mint azt megelőzően. És ennek nem mond ellent az sem, hogy a (szép)írás ifjúkorom óta jelen van az életemben; kócosán és rendezetlenül, de mindig ott volt. Úgy lettem író, hogy nem készültem annak, elég volt írni a saját gyönyörűségemre. De kiszabadult a szellem a palackból, és az írásaim eljutottak az olvasókhoz. Ez jelentette a fordulópontot az írói pályámban. Anyukámnak köszönhetem ezt is - aki ugyancsak Géderlakon született -, komoly terjesztői tevékenységet végzett ez ügyben. Még megérhette az első könyv megjelenését és a kezdeti sikereket.- Valós vagy fiktív a történet? Merítkeztél saját élményekből, mint az első kötetben?- Megélt történetek ezek, és számomra döbbenetes, hogy a felszín alatt mennyire megmaradtak mondatok, szavak, gesztusok. De az emlékezet nem minden ponton kristályosodik ki, szükség van a hiányzó részletek pótlására. Ebben segít a fikció. De hát a fikció is a valóság elemeiből épül és hoz létre a valódin túlmutató igazat. Tudod, ahogy a költő mondja: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.- Van-e ismét paksi, térségbeli kötődés, mint A Kisbéka anatómiája esetében?- Hogyne! Ez a vidék, amit a Duna 1533-as folyamkilométere jelöl, alapvető élményem. Pécs- Paks-Géderlak - itt játszódnak a történetek. Ez az én Bermudaháromszögem. A Duna már önmagában egy nagyon erős kötődés. Ott van rögtön a borító, Tábori Csaba festőművész munkája: a Duna a löszfallal, a komp, a folyamkilométert jelző tábla, mindez a túlparti perspektívából. De a szereplőim is ki-be járnak a történetekben, és a paksi karakterek elég erősek (nevet). Egy embert azért kiemelek: Oláh Zoltán, a paksi költő volt az, aki elindított ezen a pályán. A Ház a fenyők mögött utolsó szövegének befejezőmondata vendégszöveg, tőle származik. így szól: „A paksi szilvafákra kéket alszik már az ég.” Ismerős? Ha rockzenész lennék, azt mondanám, ez a könyv az én tribute albumom Paksnak, a Dunának, az Alföldnek és mindazoknak, akik az én történetemet így vagy úgy alakították.- A járványhelyzetben más a könyvkiadás is?- A könyvkiadók rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, hiszen sokáig nem voltak nyitva boltok sem, a könyves események elmaradtak, és az online értékesítés sem úgy ment. A bizonytalanság hónapjaiban pedig nem könyvet vesznek az emberek, és ez érthető is.- Lesz paksi bemutató?- Februárra van meghívásom, a helyi LaDIK Egyesület vendége leszek. Nagyon remélem, hogy meg lehet tartani, mert nagyon várom a találkozást! Kohl Gyöngyi
