Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-01-29 / 2. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2021. január 29. Mozaik „Úgy lettem író, hogy nem készültem annak" Aknai Pétert különleges vi­szony fűzi Pakshoz és a Duna 1533-as folyamkilométeréhez. A Kisbéka anatómiája című kötete után itt a „folytatás”, a Ház a fenyők mögött című könyve ősszel jelent meg a Pro Pannónia Kiadó gondozásá­ban. A szerzővel a könyv apro­póján beszélgettünk.- A Kisbéka anatómiája tekint­hető előzménykötetnek?- Részben igen. Vannak a kötet­ben olyan szövegek, amelyeknek a Kisbékában (A Kisbéka anató­miája - a szerk.) lett volna a he­lyük; néhány rész már megvolt akkor is, mégsem szerkesztettem be őket abba a kötetbe. Tudatos tervezés eredménye ez; szerettem volna ezt a tematikát „átmente­ni” az új könyvbe. De ez a meg­fogalmazás sem pontos, hiszen az a vidék, ahol a Duna találko­zik az alföldi pusztával és a tol­nai lankákkal, örök élményem, nem tudok elszakadni tőle, és persze nem is akarok. Másfelől, megtörik a fény; megjelennek új nézőpontok a könyvben; a kö­zel álló kívülálló is beszáll a tör­ténetmesélésbe, aki történetesen az anyukám. Nem érhette meg az új könyv megjelenését, de né­hány darabot ismert belőle. Mi­után meghalt, gondoltam egyet: mesélek helyette, miért is ne. Be­szélem a nyelvét, ismerem az ész­járását, tudom, mi rejtőzik az el­ejtett félszavak mögött, sejtem a ki nem mondott gondolatait is. Legkedvesebb örökségem pedig az a nyelv, az a sajátos észjárás és a fanyar humor, amit tőle örököl­tem. Nem mellékesen saját nyel­vünk is van, olyan, amit ezen a világon csak hárman beszélünk. Illetve most már csak ketten a testvéremmel.- A Ház a fenyők mögött című köteted gondolata hogyan me­rült fel?- Maradjunk a címnél. Egy tör­ténet bújik meg itt is. Nagy­anyám a túlparton, Géderla­­kon volt néptanító, csaknem az egész huszadik századot végigél­te. Egyszer a ’60-as években le­velet kapott egykori tanítványá­tól Kanadából. A levélre semmi más nem volt írva csak annyi, hogy „Irénke tanító néninek”. A címhez meg az: „Ház a fenyők mögött”. Nagyanyám intézmény volt, aki haláláig a hivatásá­nak élt. Még életében a falu első díszpolgárává avatták. Az né­hány éve eldőlt, hogy az írás jó­val nagyobb szerepet kap a min­dennapjaimban, mint azt meg­előzően. És ennek nem mond ellent az sem, hogy a (szép)írás ifjúkorom óta jelen van az éle­temben; kócosán és rendezetle­nül, de mindig ott volt. Úgy let­tem író, hogy nem készültem annak, elég volt írni a saját gyö­nyörűségemre. De kiszabadult a szellem a palackból, és az írása­im eljutottak az olvasókhoz. Ez jelentette a fordulópontot az írói pályámban. Anyukámnak kö­szönhetem ezt is - aki ugyan­csak Géderlakon született -, ko­moly terjesztői tevékenységet végzett ez ügyben. Még megér­hette az első könyv megjelenését és a kezdeti sikereket.- Valós vagy fiktív a történet? Merítkeztél saját élményekből, mint az első kötetben?- Megélt történetek ezek, és szá­momra döbbenetes, hogy a fel­szín alatt mennyire megmarad­tak mondatok, szavak, gesztusok. De az emlékezet nem minden ponton kristályosodik ki, szük­ség van a hiányzó részletek pót­lására. Ebben segít a fikció. De hát a fikció is a valóság elemeiből épül és hoz létre a valódin túlmu­tató igazat. Tudod, ahogy a köl­tő mondja: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.- Van-e ismét paksi, térségbeli kötődés, mint A Kisbéka anató­miája esetében?- Hogyne! Ez a vidék, amit a Duna 1533-as folyamkilométere jelöl, alapvető élményem. Pécs- Paks-Géderlak - itt játszódnak a történetek. Ez az én Bermuda­­háromszögem. A Duna már ön­magában egy nagyon erős kö­tődés. Ott van rögtön a borító, Tábori Csaba festőművész mun­kája: a Duna a löszfallal, a komp, a folyamkilométert jelző tábla, mindez a túlparti perspektívá­ból. De a szereplőim is ki-be jár­nak a történetekben, és a pak­si karakterek elég erősek (nevet). Egy embert azért kiemelek: Oláh Zoltán, a paksi költő volt az, aki elindított ezen a pályán. A Ház a fenyők mögött utolsó szövegének befejezőmondata vendégszöveg, tőle származik. így szól: „A pak­si szilvafákra kéket alszik már az ég.” Ismerős? Ha rockzenész len­nék, azt mondanám, ez a könyv az én tribute albumom Paks­­nak, a Dunának, az Alföldnek és mindazoknak, akik az én törté­netemet így vagy úgy alakították.- A járványhelyzetben más a könyvkiadás is?- A könyvkiadók rendkívül ne­héz helyzetbe kerültek, hiszen sokáig nem voltak nyitva boltok sem, a könyves események elma­radtak, és az online értékesítés sem úgy ment. A bizonytalanság hónapjaiban pedig nem könyvet vesznek az emberek, és ez érthe­tő is.- Lesz paksi bemutató?- Februárra van meghívásom, a helyi LaDIK Egyesület vendége leszek. Nagyon remélem, hogy meg lehet tartani, mert nagyon várom a találkozást! Kohl Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents