Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-01-29 / 2. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2021. január 29. ■ 15

Az eltűnt városkép nyomában

Schwarcz Gyula divatáruháza

Fotó: magánarchívum/ Flórián-ház (jobbra Schwarcz-divatáruház), Wiener Hajman kiadása, kb. 1908.

Flórián ház

Hagyatékból előkerült paksi számlák között akadtam rá Schwarcz Gyula kereskedő 1910-es számolócédulájára az alábbi reklámszöveggel:

„Rövid, szövött és norinbergi áruk, kalapok, czipők, játékáruk, gyermekkocsik és utazóbőröndök, sírkoszorúk szalagfelirattal, fehérneműek, kelengyék, nap- és esernyők, derékfűzők, legyezők, nyakkendők, valódi pécsi kesztyűk, szabókellékek, porcelán- és üvegáruk, álló- és falilámpák, székek, majolikák.”

A cédula szerint 1862-ben nyílt az üzlet, és a századelős képeslapokon a Szent István tér sarki Flórián-házon olvasható is Kiss Pál mellett Schwarcz Gyula norinbergi, rövid- és divatáru-kereskedő cégtáblája. Norinbergi áruknak hívták a 20. század elején Nümbergből származó kozmetikai, egészségügyi, háztartási aprócikkeket. Feleségével, Gross Rózával a Kossuth L. utca 8. alatt laktak, és aktív társasági életet éltek

„A rendezőbizottság közreműködésével a tanítók özvegyeit és árváit felekezeti különbség nélkül segélyező országos Eötvös Alap Egyesület javára 1903. évi november 4-én Pakson, a nagyvendéglő nagytermében táncczal és tombolajátékkal egybekötött hangversenyt rendez. A zenét Garay Lajos szekszárdi zenekara szolgáltatja. Jegyek előre válthatók Schwarcz Gyula üzletében.” (Tolnamegyei Közlöny, 1903.10.22., 5. o.)

Nyakkendő-forgalmazóként mint kültag belépett 600 korona betéttel a miskolci székhelyű Zsoma Gusztáv és Társai Magyar Nyakkendőgyár Bt.-be 1907-ben. Tekintélyét jelzi, hogy a Paksi Kereskedelmi Csarnokban az 1910-es és 1914-es tisztújításon alelnökké választották 1918 tavaszán az Üveg- és Porcelánkereskedők és Üvegesek Országos Egyesületének választmányi ülésén a szintén paksi, üveges Ausch Dáviddal együtt Schwarcz Gyulát is felvették Gyakran hirdetett országos lapokban álláshelyeket, hol könyvelőt, tanoncot, elárusítónőt, norinbergi szakmában jártas segédet keresett.

„Rövid szövött divat, norinbergi üvegáru üzletembe keresek ügyes szakmabeli fiatal segédet, aki könyvelést, magyar-német levelezést is végez. Ajánlatok fizetési igénynyel: Schwarcz Gyula, Paks.” (Pesti Hírlap, 1925.08.18., 20. o.)

Felesége mindeközben házvezetőnő iránt adott fel hirdetést:

„Jól főző idősebb nőt keresek, ki 1 cseléddel 4 tagú háztartásomban minden háziteendőt elvégez. Jó bánásmód, ajánlatok fizetési igénnyel: Schwarcz Gyuláné, Paks.” (Pesti Hírlap, 1925.09.27., 21. o.)

Felügyelőbizottsági tagja volt a Paksvidéki Takarékpénztárnak, majd a Paksi Közgazdasági Banknak is egészen haláláig. Schwarcz Gyula 1930 táján halhatott meg, rövid ideig még felesége vitte az üzletet, nem minden nehézség nélkül.

„Ismeretlen tettes Pakson betört özvegy Schwarcz Gyuláné divatáru üzletébe és onnan többszáz pengő értékű divatcikkeket lopott el!’ (Friss Újság, 1931.03.22., 10. o.)

Aztán bezárta a boltot, és a helyiséget eladta a szomszédos keresztény konkurenciának, vitéz Kiss Kálmánnak, amiben persze az antiszemita sajtó az őrségváltás iskolapéldáját láttatta a Kis Pál Utóda üzletházról írt 1942-es cikkben.

„A zsidó üzleti versennyel késhegyig menő harcot vívnak és keményen állják a sarat. Versenytársaikkal szemben sikerül megvenni azt a házat, amelyben üzletük van, s 1931-ben nem kis kockázat vállalásával megvásárolják a mellettük lévő zsidó divatárukereskedő, Schwarcz Gyula üzletét is.” (Magyarság, 1942.10.02., 5. o.)

Az özvegyen maradt Róza bizonyára visszavonult családja körébe, szabadidejében kézimunkával foglalatoskodott és a helyi turizmusban látott még némi vállalkozási potenciált.

„Fűzővarrás tanításért nyaralhat Dunamenti helyen, kitűnő ellátással. Schwarcz Gyuláné, Paks.” (Újság, 1933.06.04., 20. o.)

Több ismert zsidó kereskedő élt Pakson Schwarcz névvel, már nem tudjuk pontosan milyen rokonságban: Schwarcz Mór borkereskedő, Schwarcz Salamon fakereskedő, Schwarcz Ferenc főmolnár stb. Utóbbi személy minden bizonnyal Gyula rokona volt, mert unokáját azonosítottam egy boldog békeidőket idéző 1915-ös fotón Schwarcz Ferencné családtagjai között, a hátlapi felirat szerint:

„Lidi, édesanyja Janka, nagymama Schwarcz Ferencné, másik lánya Margit és Gyula fiának lánya Sári.”

Többet nem tudunk róluk. Legközelebb fájón már csak a deportálások utáni holtnak nyilvánítási határozatokban találkozunk egyes nevekkel.

„Fischer Sándorné Schwartz Janka, született 1870-ben Pakson, volt paksi lakos. Róth Miklósné szül. Fischer Lídia volt paksi lakos, aki 1903-ban született, Auschwitzban 1944. június 8-án meghalt.”

dr. Hanoi János