Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-06-25 / 12. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2021. június 25.

Mozaik

Az eltűnt városkép nyomában

A Villany utcai piac, csámpai bolgárkertészek

A zárdához vezető Templom téren és a bazársoron évtizedekig működött a piac a katolikus templom körül, ami a főutca forgalmától csak részben volt elhatárolt. A végleges megoldásra 1964-ig kellett várni, amikor a Villany utcában megnyitották a város korszerű piacterét. Kialakításához az egykori gettó udvarán álló funkcióját vesztett fürdőt és sakterházat lebontották. Átadását augusztus 20-ára, a szocialista alkotmány ünnepére időzítették.

„Pakson Putics József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa volt az ünnepi szónok. Részt vett az ünnepélyen Kerekes Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Ezúttal adták át rendeltetésének az új piacot, amelyet a lakosság összefogásának eredményeként mintegy 600.000 forintos költséggel létesítettek.” (TMN, 1964.08.22.)

Időközben a községi tanács megvásárolta és könyvtárrá alakíttatta a volt zsinagógát, az egykori zsidó iskolából bölcsőde lett, mellette állt tárva-nyitva a vörös vaskapus piaci bejáró. Az udvaron körbe tucatnyi kisbolt fala a szivárvány színeiben pompázott. Gyermekkori emlékként megmaradt bennem hátul a Népbolt Háztartási Vegyiárú boltja, ismertebb nevén a „büdösbolt”. A tér betonburkolatot kapott, és betonból készültek az árusító asztalkák is. A betonasztalok első sora madocsaiaké volt, két sort a paksiak álltak végig, kettőt pedig a túlsóféliek. A 1970-es években visszalátogató paksi zsidók is meglepődtek a változásokon.

„Az egykori templomudvar ma arról híres, hogy ott van a piac. Ahol a híres Szófér és Altmann rabbik hirdették a szent tant, ott ma baromfit és gyümölcsöt árusítanak. Ahol több száz ifjú merült el a Talmud tengerében, ott ma piaci árusok kínálják portékájukat... De ha a Tóra kútja ki is apadt Pakson, az artézi kút ma is ontja friss szennymentes vizét és a paksiak ma is járnak a vödrökkel vízért a templom udvarba mint egykor.” (Új Kelet, 1973.03.09., 12.0.)

A piac kapcsán érdemes megemlékezni azokról a bolgárkertészekről, akik a 19. század második felében Bulgáriából települtek be Magyarországra. Módszereik, egyes

Kép: Terziev Nyesev bolgárkertész árul a Templom téri régi piacon (Inotai Imre felvétele, 1959, digitálisan színezve)

eszközeik újdonságnak számítottak, ezért az első világháború végéig monopolhelyzetet élveztek a zöldségtermesztésben. A csámpai Nyesev-famüia őse, Nyesev Illés 1902-ben Dregenováról, egy kis bolgár faluból érkezett megélhetést keresni Magyarországra. A család egy része Bonyhád környékén telepedett le, a többiek jöttek tovább, és itt, az egyik Paks melletti méltóságos úr kertészei lettek. A csámpai homokon bakhátas rendszerben, árasztással termesztették a zöldségeket, egészen az ’50-es évekig. A palántákat melegágyban nevelték, és tejfölösdobozokban kínálták a piacon. A 6-os útról nézve látványosan sorakozó tucatnyi fóliasátor alatt szinte minden zöldségfélét termesztettek: hagymát, borsót, karalábét, karfiolt, káposztát, kelkáposztát, retket, de főleg paprikát, paradicsomot. Asztaluk volt már a Templom téri, majd a Villany utcai piacon is. (TMN, 1980.08.23., 3.o.) A rendszerváltás környékén a Villany utca is kezdett zsúfolt lenni a kétes minőségű árukkal idetömörült külföldi, főként román, lengyel, ázsiai árusokkal. 1990-ben átadták a Makona Kisszövetkezet által tervezett lakótelepi piactér épületét, ami azonban piacként soha nem funkcionált. A túlsóféli kofák nem mászták meg a Kishegyet, de még a közeli ABC környékén árusítókat sem sikerült betelepíteni az épület udvarába. A zsúfoltság csökkentésére a ’90-es évek elején kialakítottak a Villany utcai piac alatt egy több mint száz autónak helyet biztosító parkolót.

A pénteki piac volt az igazi, a keddi csak afféle előjátéknak tekinthető, a lacipecsenyés vagy lángosos előtt viszont mindig sorok kígyóztak reggelente. 1996-ban közművesítés indult a téren, és a Villany utcai oldalon a bölcsődeépület lebontásával egy többszáz négyzetméter alapterületű, kétszintes üzletházat épített az erre szövetkezett közösség, melyet a belső oldalon a Németh Söröző épülete követett. 2000-ben bérlői üzemeltetőváltás során a Dunacenter Kft.-t a Csimbó Bt. követte közel húsz éven át. 2002-ben az önkormányzat beruházásában elkészült az új, fedett árusítótér. A korszerűsítést az motiválta, hogy élelmiszert csak fedett helyen lehet árusítani. Egy vásárcsarnok építése helyett olcsóbb megoldás volt, hogy csak az elárusítóhelyeket fedték le, de ezzel együtt kicserélték az asztalokat és a térburkolatot is.(TMN,2002.05.08.,l.o.) Negyedszázada írták, de ma is időszerű megfogalmazás a paksi piacról:

„Manapság már úgyis vásárolhatunk, hogy akár lábunkat sem kell kitenni a lakásból. A piac azonban még mindig töretlen népszerűségnek örvend. Kedden és pénteken a Villany utcai piacon megfordul a város és városkörnyék sok polgára, mert a piacnak olyan varázsa van, amivel semmilyen prospektus nem versenyezhet.” (TMN, 1995.02.23., 4,o.)

dr. Hanoi János