Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-05-14 / 9. szám
A pandémiás időket megelőzően a múzeumunk kiállítóterében lévő három üvegvitrinben állítottuk ki azokat a műtárgyakat, amelyeket ajándékba kapott a múzeum, elsősorban az atomerőmű nyugdíjasaitól. A ma már közel háromezer nyugdíjasunk szinte mindegyike őriz olyan tárgyakat, amelyek számukra kellemes emlékeket ébresztenek az atomerőműben eltöltött évtizedekről. Az is megfigyelhető, hogy egyre többen hirdetnek eladásra az interneten az erőmű építésével és üzemeltetésével kapcsolatos relikviákat, vagy tesznek fel régi fényképeket valamelyik internetes oldalra. Sajnos nem mindig megoldható az, hogy a múzeum megvegye az eladásra kínáltakat, viszont nagy örömmel fogadunk minden olyan önkéntes felajánlást, ami az atomerőművel és múltjával kapcsolatos. Az elmúlt hónapban egy igen ritka bronzszobrot - Uránbányász - kaptunk ajándékba Bilecz Ferenc nyugdíjas kollégánktól, aki a külkereskedelmi osztályvezetője volt. A szobrot eredetileg Szabó József vezérigazgató kapta a Mecseki Ércbányászati Vállalattól, majd átadta Bilecz Ferencnek. Abban az időszakban szokás volt, hogy a vállalatokhoz látogató illusztris vendégek ajándékot kaptak, az erőmű például a reaktortartály kicsinyített mását ajándékozta, a bányászati üzem pedig bányászszobrot adott. Az atomerőmű és az uránbánya kapcsolatáról kevés nyilvános anyag van, az uránbányászatról pedig még kevesebb. A szobor kapcsán illik megemlékezni azokról a magyar tudósokról, kutatókról, akik elsősorban a fizikai és atomfizikai kutatások kapcsán monitorozták hazánk hegyeinek térségeit, radioaktív pontokat keresve. A hazai uránérclelőhelyek feltérképezésének úttörő munkáit 1947-ben kezdték dr. Szalay Sándor egyetemi tanár, dr. Földvári Aladár főgeológus és dr. Szalai Tibor geológus. A terepi kutatást 1952-ben fejezték be, majd az előzetes kutatási jelentéseik alapján 1952 nyarán szovjet szakértőkből álló kutatóexpedíció indult a terepi munkák folytatására. A mai nemzedék bizonyosan csodálkozik a szovjet kutatók jelenlétén, ám az idősebbek jól emlékeznek arra, hogy ebben az időszakban még a gyapot magyarországi meghonosítását vagy a sztahanovista brigádmozgalmat is szovjet szakemberek ellenőrizték. A Magyar-Szovjet Bauxit Alumínium Rt. (nem uránkutató rt.!) 1. számú expedíciója fedezte fel Kővágószőlős határában a mecseki uránérc első lelőhelyét. Egy évvel később, 1954 nyarán felszínre került az első uránércrög, és megkezdődtek a kutató mélyfúrások. Az uránérc kitermelésére 1955. július 1-jén megalakult a magyar-szovjet vegyes tulajdonú Bauxitbánya Vállalat, amit 1956. december 1-jén Pécsi Uránércbánya Vállalatnak neveztek el. Az érctermelés 1957-ben indult meg, amikorra megépült és termelni kezdett az Ércdúsító Üzem. Ez azt jelenti, hogy az 1956-os forradalom alatt skandált szövegnek - „Azt kérdezik Pesten-Budán, hová lett a magyar urán” - még nem volt valóságtartalma, hiszen az érc még a mélyben pihent. Az uránércet vagonokban szállították a Szovjetunióba, majd miután 1964-ben megépült az Ércdúsító Üzem, úgynevezett „sárga por” formájában, néhány konténerben küldtük a Szovjetunióba. Az uránérc minősége gyenge volt, 1 tonna kőzetből 1-2 kg tiszta ércet nyertek ki, ami azt jelentette, hogy évente 600-650 tonnát exportáltunk. A kiküldött ércet dúsították, majd friss üzemanyag formájában importként került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz; az első reaktorhoz szükséges 42 tonnányi fűtőelem 1980-ban érkezett meg. Az ércexport az 1960-70-es években jelentős állami bevételt jelentett, ám az ércminőség folyamatosan romlott, a KGST megszűnésével rubelről dollárra történt átállás eredményeként a vállalat az 1980-as évek végétől 2,5 milliárd forint állami támogatásra szorult. A magyarországi uránbánya kálváriája 1989. április 30-án este kezdődött, amikor a televízióban az akkori ipari minisztérium államtitkára bejelentette: az uránbányát 1992-93-ban be kell zárni. A Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Paksi Atomerőmű Rt. 1991. február 21-én szerződést írtak alá az 1991-es évre vonatkozóan, amelyben rögzítették, hogy a PA Rt. átvesz 4-6 tonna fémuránt 60 dolláros áron. Ám ezek a próbálkozások nem vezettek eredményre, a mecsekiek helyzete egyre romlott, annyira, hogy az 1993- ban esedékes bányászhűségpénz kifizetését is csak úgy tudták megoldani, hogy az erőmű megelőlegezte (80 millió Ft) az öszszeget. A magyarországi uránércbányászat 1997. december 31-én véget ért. A múzeumba került szoborral tovább gyarapodott az ércbányászatot bemutató kiállításrészletünk, amely tárgyi anyagának nagy részét a Kővágószőlősi Bányászati Múzeum tartós letétként biztosítja számunkra. Beregnyei Miklós
