Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-05-14 / 9. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2021. május 14. ■ 13

Az eltűnt városkép nyomában

A bazársor emblematikus arcai

Fotó: magánarchívum

Templom a bazársorral (Rosenbaum Ignác könyvkereskedő kiadása, kb. 1938)

A bazársor a Szent István tér forgalmas kereskedelmi központja volt, mindenfélét árultak ott, ami jövedelemmel kecsegtetett. A XX. század második feléből sokan emlékezhetnek Babai Béla cipőkereskedő, Verli János úriszabó, Hellinger Sándor fodrász, Schmalcz József, majd Schuckert Sándor órások üzletére, valamint Schmalcz Jánosék máig működő butikjára. Hellinger Sándor (1912-1994) fodrászmester már 1934- től önálló kisiparosként dolgozott, emellett több évtizeden át ő irányította a település színjátszóinak munkáját. 1960-ban rendezői oklevelet is szerzett. Nappal fodrász volt, esténként pedig remek karakterszínész, és kiváló rendező, aki összefogta a község akkori színtársulatát, és a kultúrház színpadán sok telt házas estet tartottak. Hellinger Sándor fodrászterme - dauer, hirdette a cégtábla, s bent:

„a hosszanti fal mellett öt Thonet szék, előtte a kis ovális asztalkán fonott újságolvasó, belefűzve a kötelező politikai újság, de csak a sport rovatot olvasták rongyosra. ..” (PT, 2015., Horányi György írása)

Az egyik oldalszomszédja, Tumpek J^fésef bőrműves volt, aki főleg lószerszámokat gyártott, de javított cipőt, táskát is. Másik szomszédja Schuckert órás, akinek kezdeményezésére a forradalom kitörése előtt néhány nappal, 1956. október 20-án Hellinger rendezésében színre került Háy Gyula népszerű daljátéka, a Szabadság szerelem. Schuckert Sándor órás és látszerész mestervizsgája után 1933-ban vette meg a bazársori üzletet tanítómesterétől Schmalcz Józseftől, és közel 60 évet ledolgozott benne. A ’90-es években kvarcórámmal magam is jártam az üzletben, mely valóságos kiállításként hatott, legrégibb darabja egy több mint 260 éves, működő antik állóóra volt.

„Régi és mai gyártású faliórák, kakukkosok, ütősek, vekkerek, zseb- és karórák, és természetesen kvarcórák. Az asztalon szemüvegek garmadája, mindegyiken kis cédula, névvel. Szemüvegek az üzletből nyíló kis látszerészműhelyben is. A falon pedig díszoklevelek, elismerések a kiemelkedő szakmai és közéleti, társadalmi munkáért.” (TMN, 1985.11.16., 3.o.)

Fia, Schuckert József vette át tőle a stafétabotot, de ma már vele sem találkozhatunk a bazársoron, annál inkább az éterben, a paksi rádió emblematikus arca és hangja. A bazársori Schmalcz Butikot 1978-ban nyitotta Schmalcz János és felesége. Sokan ismerték a beszédes és kedves házaspárt, akik a kereskedést egy kosárnyi áruval kezdték, és közel tizenöt évig vásárokba, búcsúkba jártak, mígnem aztán üzletet nyitottak.

„A Schmalcz név fogalom Pakson, vegyeskereskedése van a régi központ bazársorában, ez a vegyesség azt jelenti, hogy a fapapucstól a szoknyáig, a gyertyatartótól az ajándék pohárig, a műanyag kardtól a babáig mindent megtalál a vevő, ami csak elképzelhető. Mégpedig válogatási lehetőséggel.” Ha valaki valamit nem talált meg az állami áruházban, azt ajánlották: „menjen a Schmalcz Jánoshoz! Olyan hangsúllyal, amiben benne van a jó kereskedőnek kijáró elismerés.” (TMN, 1982.02.24., 5.o.)

A szocializmus évtizedei alatt a Marx tér 7. szám alatti bazár adott otthont - a teljesség igénye nélkül - az IBUSZ utazási irodának, a Hungária biztosító fiókjának, itt volt a Paksi Járási Labdarúgó Szövetség székhelye, a városi tűzoltóparancsnokság, volt népművészeti, édesség, valamint dohány-papír bolt és persze fodrászat:

„Értesítjük a kedves vendégeket, hogy női fodrászatunk megnyílt. Molnár-fodrászat.” (TMN, 1971.09.04.), „Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy a Paks és Vidéke Áfész népművészeti boltjába aranyáruk érkeztek nagy választékban.” (TMN, 1989.12.16.)

Börtsök László Paks műemléki és városképi vizsgálatáról készült 1954-es tanulmányában kifejti:

„Az egész üzletsor kiképzése ízléses, a XIX. század közepének tartózkodó boltkiképzésére helyben egyedülálló... Ez az ízléses boltsor jó példát szolgáltat annak bemutatására, hogy a városnak eme, az üzleti élet szempontjából fontos pontján, a múlt építészete milyen kiválót tudott létrehozni.”

A részben önkormányzati és nagyrészt magántulajdonú boltok alkotta üzletsor több mint húsz éve esett át komolyabb felújításon. A tetején álló szobrokat és a keresztet 2012 őszén újította fel Tövisháti Béla restaurátor, a Paksi Városi Múzeum munkatársa. Már korábban felmerült és kívánatos lenne, hogy egységes megjelenésű cégtáblák kerüljenek az üzletek fölé, remélhetőleg ezt is figyelembe veszik a főutca és a bazársor majdani felújításánál. dr. Hanoi János