Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-12-04 / 19. szám
Mozaik Paksi Hirnök, 2020. decemberi ■ 13 Mesterségekről első kézből Sitkéi Balázs cukrászmester- Cukrászdinasztiáról beszélhetünk, hiszen már nagymamájának, Jolika néninek is ez volt a mestersége, hamarosan harmincéves az általa alapított cukrászda. Törvényszerű volt, hogy Ön is cukrász lesz?- Gyerekkorom óta az volt az elképzelésem, hogy a nagymamámat követve én is cukrászként dolgozzak. Belém „injekciózták” a szakma szeretetét és a vendéglátást, így nem volt meglepő, hogy érettségi után Budapesten, a Gundel Károly Szakiskolában tanultam tovább.- Milyen képzést kapnak ott a cukrászok?- Az egyik héten szakmai gyakorlat van cukrászdában, én az I. kerületben egy jó mesterhez kerültem, nagyon sokat tanultam tőle is. A másik héten az iskolában elméleti oktatás van: élelmiszerbiztonság, élelmiszerismeret, kémia, gazdasági számítások, marketing.- Ma már nem Önt tanítják, hanem Ön taníthat másokat, hiszen cukrászmester lett.- Tavaly tettem le a mestervizsgát. Öt év szakmai gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki mester lehessen, ami nekem még nincs meg, de felmentést kaptam alóla, mert a szakiskolában a Szakma Kiváló Tanulója versenyen első helyezést értem el. Budapesten jártam mesterképzésre is, ahol olyan tantárgyakat is tanultunk - mint például a pedagógia és a pszichológia -, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tudásunkat hatékonyan át tudjuk adni a tanulóknak.- Tanít már?- Dunaföldváron, szakiskolában tanítottam még a koronavírus-járvány előtt. Itthon egyelőre nem vállalok oktatást, mert időhiány miatt nem tudnám olyan szinten tanítani a szakFotók: Szaffenauer Ferenc mát, ahogy engem is tanítottak, és ahogy elvárnám.- Gyakran jár külföldön. Ezek tanulmányutak?- Igen. Ha magánjellegű úton vagyok, akkor is betérek híresebb cukrászdákba, körülnézek, kóstolok. Több ízben pályázati úton jutottam ki Norvégiába, Németországba, Franciaországba, Olaszországba; cukrászműhelyeket látogattam, de megesett, hogy több hétig ingyen dolgoztam, hogy tanulhassak az ottani mesterektől.- Mi az, ami kuriózum az Ön által vezetett cukrászdában?- Szezonálisan változik a kínálat, mindig vannak újdonságok, nem szeretem az egyvonalúságot, szeretek kísérletezni. Egyedülálló vidéki viszonylatban is, hogy tiszta alapanyagokat használunk, mellőzzük a félkész vagy gyári termékeket. A jó minőségű alapanyagokat- olasz minta alapján - próbálom a régióból beszerezni, ezzel segíteni a környékbeli kistermelőket.- Kik dolgoznak a cukrászdában?- Mindig van az üzletben családtag. A nagymamám már egyre kevesebbet jön, a vírus miatt most különösen vigyázunk rá, de a keresztanyám is dolgozik, családias baráti társaságként tevékenykedünk, összesen ötenhatan.- Mi a szépsége, illetve a nehézsége a cukrászszakmának?- Ugyanaz a szépsége, ami a nehézsége is: nagyon sokoldalú, és élethosszig tartó tanulást jelent. Nehézsége még, hogy kemény fizikai munka, bármennyire is cukormázasnak tűnik kívülről. Ráadásul mi főleg akkor dolgozunk, amikor más pihen: hétvégén, ünnepek idején.- Kinek ajánlja ezt a szakmát, kiből lehet jó cukrász?- Nagyon sok türelem kell hozzá. A nagyfokú kreativitás nem elengedhetetlen feltétel, anélkül is jó cukrásszá lehet válni. Fontos viszont az alázat, a precizitás, és hogy szeresse az ember, amit csinál. Csak így érdemes belevágni, de szerintem ez minden szakmára igaz. Sólya Emma
