Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-12-04 / 19. szám

Mozaik Paksi Hirnök, 2020. decemberi ■ 13 Mesterségekről első kézből Sitkéi Balázs cukrászmester- Cukrászdinasztiáról beszél­hetünk, hiszen már nagyma­májának, Jolika néninek is ez volt a mestersége, hamarosan harmincéves az általa alapított cukrászda. Törvényszerű volt, hogy Ön is cukrász lesz?- Gyerekkorom óta az volt az elképzelésem, hogy a nagyma­mámat követve én is cukrász­ként dolgozzak. Belém „injek­ciózták” a szakma szeretetét és a vendéglátást, így nem volt meg­lepő, hogy érettségi után Buda­pesten, a Gundel Károly Szakis­kolában tanultam tovább.- Milyen képzést kapnak ott a cukrászok?- Az egyik héten szakmai gya­korlat van cukrászdában, én az I. kerületben egy jó mesterhez kerültem, nagyon sokat tanul­tam tőle is. A másik héten az is­kolában elméleti oktatás van: élelmiszerbiztonság, élelmiszer­ismeret, kémia, gazdasági szá­mítások, marketing.- Ma már nem Önt tanítják, hanem Ön taníthat másokat, hiszen cukrászmester lett.- Tavaly tettem le a mester­­vizsgát. Öt év szakmai gyakor­lat szükséges ahhoz, hogy vala­ki mester lehessen, ami nekem még nincs meg, de felmentést kaptam alóla, mert a szakisko­lában a Szakma Kiváló Tanulója versenyen első helyezést értem el. Budapesten jártam mester­­képzésre is, ahol olyan tantár­gyakat is tanultunk - mint pél­dául a pedagógia és a pszicho­lógia -, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tudásunkat ha­tékonyan át tudjuk adni a tanu­lóknak.- Tanít már?- Dunaföldváron, szakiskolá­ban tanítottam még a koronaví­­rus-járvány előtt. Itthon egyelő­re nem vállalok oktatást, mert időhiány miatt nem tudnám olyan szinten tanítani a szak­Fotók: Szaffenauer Ferenc mát, ahogy engem is tanítottak, és ahogy elvárnám.- Gyakran jár külföldön. Ezek tanulmányutak?- Igen. Ha magánjellegű úton vagyok, akkor is betérek híre­sebb cukrászdákba, körülnézek, kóstolok. Több ízben pályáza­ti úton jutottam ki Norvégiába, Németországba, Franciaország­ba, Olaszországba; cukrászmű­helyeket látogattam, de meg­esett, hogy több hétig ingyen dolgoztam, hogy tanulhassak az ottani mesterektől.- Mi az, ami kuriózum az Ön által vezetett cukrászdában?- Szezonálisan változik a kí­nálat, mindig vannak újdonsá­gok, nem szeretem az egyvona­­lúságot, szeretek kísérletezni. Egyedülálló vidéki viszonylat­ban is, hogy tiszta alapanyago­kat használunk, mellőzzük a félkész vagy gyári termékeket. A jó minőségű alapanyagokat- olasz minta alapján - próbá­lom a régióból beszerezni, ez­zel segíteni a környékbeli kis­termelőket.- Kik dolgoznak a cukrászdá­ban?- Mindig van az üzletben csa­ládtag. A nagymamám már egy­re kevesebbet jön, a vírus miatt most különösen vigyázunk rá, de a keresztanyám is dolgozik, családias baráti társaságként te­vékenykedünk, összesen öten­­hatan.- Mi a szépsége, illetve a nehéz­sége a cukrászszakmának?- Ugyanaz a szépsége, ami a ne­hézsége is: nagyon sokoldalú, és élethosszig tartó tanulást jelent. Nehézsége még, hogy kemény fizikai munka, bármennyire is cukormázasnak tűnik kívülről. Ráadásul mi főleg akkor dolgo­zunk, amikor más pihen: hétvé­gén, ünnepek idején.- Kinek ajánlja ezt a szakmát, kiből lehet jó cukrász?- Nagyon sok türelem kell hoz­zá. A nagyfokú kreativitás nem elengedhetetlen feltétel, anélkül is jó cukrásszá lehet válni. Fon­tos viszont az alázat, a precizitás, és hogy szeresse az ember, amit csinál. Csak így érdemes bele­vágni, de szerintem ez minden szakmára igaz. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents