Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-10-22 / 16. szám

10 ■ Paksi Hírnök, 2020. október 22.____________________________________________________________________________________________Portré

Jó napot, mi újság?

Heszné Rauth Ildikó- Szerencsésnek érzem magam, hogy óvodapedagógus vagyok, szerintem az óvodás korosztállyal foglalkozni ajándék - mondja Heszné Rauth Ildikó, a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Kalkuttai Szent Teréz Tagóvodájának vezetője. Emlékei és a szülei elmondása szerint óvodáskorában óvónéni, általános iskolás korában pedig tanító néni szeretett volna lenni, végül előbbi mellett tette le a voksát. Tanulmányai befejezése után egy rövid ideig Németkéren dolgozott, majd miután férjhez ment és megszületett első gyermekük, Paksra költöztek. Szakmai pályafutását a Kereszt utcai óvodában folytatta, közben megszületett második gyermekük. - Szép évek voltak, ugyanakkor nem könnyű időszak. Az egyik gyerkőc az óvodában, a másik a bölcsődében, közben építkeztünk, ráadásul akkoriban még illett főzni a mesterekre - idézte fel emlékeit Ildikó, aki arról is beszélt, hogy a Kereszt utcai óvodába sok szociokulturálisan hátrányos helyzetű gyermek járt, keményen dolgoztak azért, hogy a kicsik ebből fakadó hátrányából faragjanak. - A gyermekek és a szülők hálás tekintetére a mai napig emlékszem - húzta alá. 2002-től intézményvezető-helyettesi feladatokat is ellátott, egészen az óvoda bezárásáig, amit a csökkenő gyermeklétszám indokolt. A Vörösmarty utcai óvodába került, ahova alig járt hátrányos helyzetű gyermek, a hangsúly így a tehetséggondozáson volt Közben úgy alakult, hogy 2009-től

itt is vezetőhelyettes lett. - Aztán megkaptam a felkérést a katolikus óvoda beindítására, vezetésére, amire igent mondtam, mert lelkileg hivatottnak éreztem magam erre a szép feladatra. Elkészítettem az engedélyezéshez szükséges alapdokumentumokat, ami nagy munka volt, hiszen egy új óvodát építettünk. A pedagógiai programunk alappillére az óvodai nevelés országos alapprogramja, sajátossága a keresztény nevelés mellett a művészeti nevelés. Hangsúlyos, hogy a gyerekeket elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezze, minden munkatársam ezt képviseli. A keresztényi értékek közvetítésével formáljuk személyiségüket, olyan embereket szeretnénk nevelni, akik tudnak játszani, tanulni, elfogadni a másik embert. A foglalkozásainkban összefonódnak a keresztény nevelést támogató elemek és az óvodában közvetítendő műveltségtartalmak. Hogy egy példát mondjak, megismerik a gyerekek a teremtéstörténetet, ugyanakkor ennél a témakörnél az állatok, a napszakok tárgykörökkel is foglalkozunk. Vasárnaponként gyermekmise van a templomban, aminek az óvodásaink aktív részesei, és minden héten ellátogat hozzánk Kutas Attila plébános, hozza a gitárját és a Teréz anyát ábrázoló bábját, és játékosan beszélget különböző témákról a gyerekekkel - összegzett Ildikó. Arról is beszélt, hogy a második nevelési évet kezdték most szeptemberben, barátságos, jól felszerelt intézményükben. Az elsőben, két csoportban ötven

kisgyermekkel dolgoztak, most már három csoportban hetvenöt kisgyermekkel, a munkatársi közösséget tizenegyen alkotják. - Elsősorban otthon is vallásos szellemben nevelt gyermekeket várunk, de megfelelve missziós küldetésünknek teret adunk az útkereső családoknak is. Itt is beosztott óvodapedagógusként dolgozom, de mellette ellátom a vezetői feladatokat is. Évről évre izgalommal tölt el, és várom, hogy az óvodai behatáskor mely családok bízzák rám, illetve ránk legféltettebb kincsüket, a gyermeküket. A bizalmat igyekszünk lelküsmeretesen megszolgálni - húzta alá Ildikó, aki arra is kitért, hogy nemcsak a munkája miatt érzi magát szerencsésnek, hanem azért is, mert a családja mindig mellette állt. - Az idősebb gyermekünk élelmiszermémök, és mellette zenél, családjával Érden telepedett le. Fiatalabb fiunk itt él Pakson a családjával, testnevelő tanár intézményünk iskolai tagozatán, tehát munkatársak vagyunk. Mindkét fiunknál két-két gyermek született, így négy kis unoka boldog nagyszülei vagyunk a férjemmel. Anyai nagymamámtól sok bölcsességet tanultam. Ő nevelt arra is, hogy bárminek látok neki, mindig Isten nevével kezdjem és fejezzem be. Érzem, hogy valóban fontos, hogy Isten ölelő karjaiban legyünk, és tudjunk megállni minden munka vagy életszakasz végén, elgondolkodni, számadást végezni, hálát adni az Úrnak, és kérni a következő időszakra is áldását. Kohl Gyöngyi