Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-07-03 / 9. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2020. július 3. ■ 13 Mesterségekről első kézből Vassné Fritz Margit óvodapedagógus Különböző szakmákat ismer­hetnek meg sorozatunkban azok egy-egy helyi képviselő­je által. Ez alkalommal Vassné Fritz Margit, a Paksi Napsu­gár Óvoda óvodapedagógusa beszélt mesterségéről, annak szépségeiről, nehézségeiről.- Miért választotta az óvónői pályát?- Meghatározó személy volt az életemben az egyik általános is­kolai tanítónőm, miatta szeret­tem volna tanító lenni. Aztán rá­jöttem, hogy nem lennék képes rossz jegyet adni a diákjaimnak, viszont mindenképpen gyere­kekkel szerettem volna foglalkoz­ni. Ezért óvónőképző szakközép­­iskolába jelentkeztem, de a nagy túljelentkezés miatt nem vettek fel, így a Paksi Vak Bottyán Gim­náziumba jártam, majd a Kecs­keméti Óvónőképző Főiskolán folytattam a tanulmányaimat. A Mesevár óvodában kezdtem dol­gozni. Nagyon nehéz volt, mert kezdő óvónőként harmincnyolc kiscsoportossal voltam egyedül. Nagyon sokat köszönhettem az idősebb kolléganőimnek, mert sokat segítettek Később a Tolnai úti óvodába kerültem, ahol szin­tén nagyon szerettem dolgoz­ni. Abban az időben a fiatal óvó­nők délutánra jártak, de idősebb kolléganőm átengedte nekem az énekfoglalkozásokat, aminek na­gyon örültem. Két gyermekem születése után az azóta megszűnt Gesztenyés utcai óvodában foly­tattam a szakmai pályafutáso­mat, majd a Vörösmarty utcai óvoda következett, ahol huszon­három évig dolgoztam. Negyven év munkaviszony után idén vo­nultam nyugállományba.- Van-e különbség a régi és a mai gyerekek között?- Nincs. Annak idején is vol­tak csintalanabb és nyugod­­tabb gyerekek is, és ez most is Fotók: Szaffenauer Ferenc így van. A szülők voltak mások, manapság már nincs akkora te­kintélye a pedagógusnak, mint egykor. Igaz, a saját bőrömön ezt sosem tapasztaltam, mindig nagyon jó kapcsolatban voltam a szülőkkel. Többször előfordult, hogy kifejezetten az én csopor­tomba kérték szülők a gyerme­küket, mert ők is hozzám jártak.- Mi a szépsége, illetve a ne­hézsége ennek a munkának?- A szépsége? A gyermekek mosolya, a kedvességük. Ami­kor rohannak hozzám, hogy „de jó, hogy megjöttél, úgy hi­ányoztál”. A nehézsége? Az, hogy sokan vagyunk egy cso­portban, kisebb létszámú ve­gyes csoporttal könnyebb len­ne dolgozni.- Mostanában egyre több a ve­gyes csoport az óvodákban, ahol együtt vannak a különbö­ző korosztályok. Jobb ez, mint a tiszta csoport?- Igen, mert a gyerekeknek ez családszerűbb, természetesebb közeg. A nagyobbakkal köny­­nyebben, hatékonyabban tu­dunk dolgozni az iskolafelké­szítésben, mert kevesebben vannak, a kisebbek pedig köz­ben figyelnek, és sokat tanul­nak a nagyoktól. A mindenna­pi munka megszervezése ugyan kicsit nehezebb, mint egy azo­nos korosztályt magában fog­laló tiszta csoportban, de ennyi év alatt ezt is meg lehet tanulni.- A szülők azt látják, hogy az óvónők játszanak, foglalkoznak a gyerekekkel, a háttérmunkát viszont nem.- Egykor nem volt olyan nagy adminisztrációs teher az óvoda­­pedagógusokon, mint manap­ság. A rendszeres terveket ré­gen is meg kellett írni, és készül­ni a foglalkozásokra. Sok eszköz van az óvodában, amit fel tudunk használni tornához, környezetis­merethez, adottak a feltételek, de sokszor készítünk magunk is já­tékokat.- Vannak továbbképzések?- Hétévente kell százhúsz kre­­ditpontot összegyűjteni tanfo­lyamokon, továbbképzéseken. Én szerettem ezekre a képzé­sekre járni, mindig három-négy év alatt megszereztem a mini­mum pontot. Mindig próbál­tam az érdeklődési körömnek - ének, környezetismeret - megfe­lelő képzést választani, hogy még több tudást szerezzek Sok min­den változott az elmúlt harminc­negyven év alatt, én pedig nyitott voltam az új dolgokra.- Egy óvónő otthon is óvónő?- Nagyon sokat meséltem a gye­rekeimnek, most pedig az uno­káimnak Nagyon szeretik, ha énekelek, mondókázok nekik. Ezt nem tudom elhagyni, spon­tán jön, ahogy az oviban is, pél­dául ha látunk egy szép növényt vagy bogarat, rögtön beugrik ró­luk egy-egy mondóka vagy ének- Mit üzen a jövő óvodapedagó­gusainak?- Az a legfontosabb, hogy szeres­sék a gyerekeket. Ha a kicsik lát­hatóan szeretik az óvodát, jól ér­zik ott magukat, akkor a szülők is elfogadják az óvodapedagógust, és nyugodtak afelől, hogy gyer­mekük jó helyen van. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents