Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-07-26 / 14. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2019. július 26. Mozaik Határokon átívelő kapcsolat a tábor Fotó: Molnár Gyula Az ölelés világnapja, amikor a táborozok megérkeznek - mondta Tell Edit, a 26. alkalommal megrendezett Határon túli magyar középiskolások olvasótáborát szervező Csengey Dénes Kulturális Központ igazgatója. Sokan régi ismerősként köszöntik ilyenkor egymást, de akadnak évről-évre új vendégek is az egykori Nagy-Magyarország elcsatolt területeiről. Ami összetartja őket: a közös nyelv és az irodalom szeretete. Bő egy hetet tölthetett együtt a határon túlról, Galántáról, Viskről és három romániai helyszínről, Temesvárról, Kolozsvárról, valamint Hunyadvár megyéből érkezett negyven középiskolás a Cseresznyéskert Erdei Iskolában rendezett olvasótáborban. Dolgos hétköznapok vannak mögöttük, hiszen miután az első napon Szabó Péter, Paks polgármestere megnyitotta a tábort, sárkányhajózni indultak, ahogy Teli Edit megjegyezte: egy hajóban eveztek, öszszehangolódtak. Paksi séta is szerepelt a programban, illetve előadások: mások mellett Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens és Dallos Szilvia, a TelePaks Médiacentrum ügyvezető-főszerkesztője is találkozott a diákokkal. Kulturális programok is voltak a táborban, fellépett a Paksi Amatőr Színjátszók csoportja, és koncertet adott a Pagony zenekar. Öt szekcióban tevékenykedtek a középiskolások: filmet forgattak a TelePaks Médiacentrum operatőre, Gazdag Martin irányításával, a zenei szekciót, melyben saját dalokat írtak, Nemes András, a Szaggató zenekar tagja vezette. Fittné Szilvássy Ildikó, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium tanára az irodalmi szekció vezetője volt, Jozifek Zsófia, aki Pécsről érkezett, a dráma csoportot irányította. A temesvári pedagógus, Bartyik Zita által vezetett újságíró szekció tagjai Visszhang címmel saját lapot adtak ki, ebben a Paksi Hírnök tördelője, Szabados Ferenc volt segítségükre. A táborzáró hagyományos ünnepi műsorban betekintést nyújtottak a fizikai színház rejtelmeibe, zenéltek és énekeltek, verset mondtak, rövid, maguk által írt színházi jeleneteket adtak elő. A műsor után bemutatták a filmes szekció játékfilmjét és az újságot is.-se-Paks az én városom Lacza Ferenc a paksi szülőotthonban jött a világra 1972-ben, azóta is Pakson él. - Gyerekkori álmom volt a zenélés, lakodalmak idején nem lehetett leszedni a színpadról. A zenei pályámon Gutái István indított el, hozzá jártam citeraszakkörre. Édesapám szerzett egy tanulóharmonikát, amit citerán le tudtam játszani, azt harmonikán is. A gyermekkori emlékeim nagyapám házához kötnek, a régi öregek sok nótát tudtak, tőlük tanultam meg ezeket. Lacza nagyapámnak nagyon tiszta hangja volt. Kiss Lajos tanított harmonikázni, ezzel párhuzamosan egy zenészdinasztia tagjához, Sárközi Lászlóhoz jártam zongorázni. Kohlmann Karcsi barátommal lakodalmas házakhoz jártunk, kintről figyeltük a zenészeket, így tanultunk. 1987 környékén elhatároztuk, hogy mi is zenekart alapítunk. A jelenlegi formáció tizenkét éve működik - mesélte Lacza Ferenc, aki azt is elmondta, hogy a vadászat a másik szerelme, nyolcéves kora óta járja apjával a határt, tanul tőle, ápolják, gondozzák a vadakat, a vaddisznó a kedvence. - Amilyen befogadó a város, én is olyan vagyok. Soha nem jutott eszembe, hogy elköltözzek innen. Amikor a nemzetközi személyszállításban dolgoztam, ha a Paks táblához értem, megnyomtam a dudát. Ez volt az én hazatérésem jele - zárta gondolatait Lacza Ferenc. Az atomerőmű építésekor, 1976- ban jött Paksra Varga János, egy évvel később megnősült, majd jöttek a gyerekek. Mint mondja, rengeteg barátot, ismerőst köszönhet a sportnak és a munkahelyének. - A ’80-as évek elején kiderült, hogy elzsírosodtak a szennyvízderítők. Az utcabeliekkel megbeszéltük, hogy megoldjuk a szennyvízproblémát. Az önkormányzatnál azt mondták, hogy mindent magunknak kell csinálnunk. Összedobtuk hát a pénzt, mindent meg-8 vásároltunk, amire szükség volt, és 1983. december 3-án nekiálltunk a munkának, amit december 22-én fejeztünk be, májusban pedig üzembe helyeztük a csatornát. A megyei vízműnél gratuláltak nekünk, ilyet addig nem tapasztaltak. 1986-ban a betonutat is elkészítettük az utcánkban - mesélte Varga János, aki azt is elmondta, hogy fiatalabb korában sokat sportolt, mialatt a Plakésznál dolgozott, támogatták a PSE utánpótlás szakosztályát, bajnokságokat rendeztek. Néhány évig a PSE szakosztályvezetője volt. - Paksot jó hangulatú, életritmusú településnek tartom, szeretünk itt élni. Már nyugdíjas vagyok, de van kedvem és erőm művelni a szakmámat. Az erőműépítés kapcsán talán lesz kereslet olyan kvalitású emberekre, amüyen én vagyok, de ha nem, az sem baj, akkor élvezzük a nyugdíjas létet -zárta gondolatait. Sólya E.
