Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-07-26 / 14. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2019. július 26. ■ 15 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Bencze Barnabás (KunszentmiWós, 1941. - Paks, 2015.) tanár, képzőművész, helytörténész sokak által ismert, szeretett és tisztelt alakja volt Paksnak. Hagyatékából örökösei számos fotót, negatívot és jegyzetet ajándékoztak a Paksi Városi Múzeum gyűjteményébe. Nehéz lenne közülük kiemelni egyet-egyet, hogy részletesebben bemutassam, így most néhány jellemző fényképet válogattam össze. Bencze Barnabás neve sokakban idéz kellemes emlékeket. Azt hiszem, nem csak az én gondolataimban jelenik meg „Barna tanár úr” csendes, szerény emberként, akit nyugodt derű vett körül. Érdeklődése sokrétű volt, szerteágazó tudással rendelkezett, amit szívesen megosztott másokkal. Bármikor fordulhattam hozzá kérdéseimmel a város történetével kapcsolatban, vagy egy-egy kiállításhoz szükséges tárgy, hiányzó részlet kapcsán. B. Vágó Eszter, a dunaújvárosi múzeum régésze már egy 1960-as évekbeli régészeti terepbejárás feljegyzésében említi őt (a szöveget betűhíven idézem, az írógép billentyűzetéből adódó hibákkal együtt): „A kiállításon szerepel egy olyan kis bronz amelyiket Bence Barnabás tanár hozott magával - egy teljesen ép Genius szobor, amelyik a talpazatán áll, szántásnál került elő Cseresznyés-pusztán. Magassága 15,5 cm. Bence Barnabás fiatal és roppant lelkes. 2 évvel ezelőtt még Cseresznyés-pusztán tanított, most már Pakson az 1. számú iskola tanára. Bevallom őszintén, hogy én lelkesítettem fel, hogy szervezzen honismereti szakkört, s gyűjtsék be a határból és környékéről a különböző leleteket. Ő maga Pakson a Hunyadi és a Völgy utca közötti pince soron talált egy Caracalla dénárt - s később már a szakkörrel - illetve a gyerekekkel újabb terepbejárást végzett a Sáncdombon szép eredménnyel.” A gyűjtőmunkát és a gyerekekkel való közös munkát örömmel végezte, célja a közös tudás gyarapítása volt. A múzeum gyűjteményének leltározása, kezelése közben rendszeresen szerepel a neve az ajándékozó vagy a gyűjtő rubrikájában. Szenvedélyes fotósként mindent dokumentált, a hagyatékban található képek legnagyobb része az iskolai élet különböző területeit mutatja be: ünnepségeket, papírgyűjtést, kirándulásokat, versenyeket. A Paksi Városi Múzeummal való, az alapítástól kezdve folyamatos és rendszeres kapcsolatát mutatja, hogy a Tiszteletbeli muzeológus cím megalapításakor ő volt az egyik, aki a címet elsőként megkapta. Lelkesedése töretlen maradt idősebb korára is, amikor megismerkedtem vele. Bár számos helytörténeti kiadvány szerzője, társszerzője, lektora, de ismereteinek öszszefoglalására, rendszerezett formába szedésére, könyvben való kiadására eddig nem került sor. Kövi-Ónodi Gyöngyi
