Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-07-26 / 14. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2019. július 26. ■ 11

O Gábor zenekara, a róla elnevezett trió éppen tízéves. Ez alkalomból az esti fellépésükön egy fúvós szekcióval egészültek ki. Az amúgy is izgalmas zene erőteljes, sodró lendületű szaxofon improvizációkkal egészült ki a korábban paksi Weisz Gábor jóvoltából. Egyébként az előző nap fellépett, dr. Gál Gábor vezette Nu-Line Experiment is sikeresen alkalmazta a háttérvokált a kiválóan teljesítő fúvósokkal.

Jutott a woodstocki hősökből az ESZI sportcsarnokának nagyszínpadára is. Miller Anderson a templomi koncertje után teljes zenekarával olyan dalokat is játszott, melyek 50 évvel ezelőtt születtek. Együttesében Lee Mayall, a blues atyjának, John Mayallnak az unokaöccse fújta a szaxofont, de kiválóan szólózott Klaus Marquardt elektromos hegedűn. Anderson negyedszer játszott nálunk, mostani előadásukkal Woodstockot is idézték az időközben megtelt csarnokban. Az utánuk következő Ten Years After váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a fesztiválon. Miattuk jöttek el még külföldről is, Ric Lee és Chick Churchill személyében olyan zenészeket is köszönthettünk, akik az 50 évvel ezelőtti amerikai fesztiválon is zajos sikert arattak. A zenekar motorja, a fiatal Marc Bonfanti szólógitáros mindent megtett annak érdekében, hogy a nagy elődök színvonalát hozza, a csapat megérdemelten aratta az est legnagyobb sikerét.

Little G Weevil-nek, azaz Szűcs Gábornak nem kis feladat volt ezek után a közönség egyben tartása. A késői órán megoldották ezt a zenekarával, és ebben a náluk vendégeskedő Dionne Bennett énekesnő is jeleskedett, aki hozta a templomban mutatott színvonalat, csak éppen fellépőruhát váltott. Látványos, tartalmában egységes produkciót láthattunk. Akinek volt még energiája, a klubban folytathatta, ahol a fesztiválhét minden napján volt élőzene, a hét elején a paksi zenészeké (Pirkadat, Pagony, PistiEst) volt a színpad, aztán jöttek a blues nagyjai, a Török Ádám - Fehér Ádám duó, a Jazztelen, Nemes Zoli, Kalusék és a nagyszínpad fellépői is bevállaltak egy-két dalt az éjszakában.

Vasárnapra a Woodstockra emlékezésről woodstocki piknikre váltott a szlogen. Öröm volt látni a főzőversenyen tüsténkedő résztvevőket, köztük Süli János minisztert, Szabó Péter polgármestert, a zenészeket, a határon túli barátokat, a helyi média képviselőit, az évek óta visszatérőket, valamint a zene és a gasztronómia iránt érdeklődőket. Jöttek a sportolók, érkeztek családok pici és nagyobbacska csemetékkel, nőtt a tarka forgatag, beindult a zene. Csodás napsütésben indított a Beatback. A főszervezők kikötötték, hogy a visszaemlékezés jegyében minden zenekar hozzon olyan kompozíció-kat, amelyek elhangzottak az 50 évvel ezelőtti rendezvényen, vagy dalokat az ott fellépő előadóktól. Minden együttes teljesítette a kérést. Nagyszerűen nyúlt vissza a múlt zenéihez az Ask the Dust és a Big Mouflon, a felvidéki Joint Venture Canned Heat dalokat szólaltatott meg. Pleszkán Écska újra meglepett mindenkit, most szőkén, rengeteg színes szalaggal a hajában idézte az egykori hippik világát. Együttese a Soulbreakers kifogástalanul nyomta a Janis Joplin és Joe Cocker dalokat. Pál Balázs Jenő mindenhol feltűnt. A virtuóz felvidéki gitáros a sportcsarnokban és a templomban adott koncertjei után

a pikniken is fellépett, hol együttesével, hol Varga János vendégeként pengette a woodstocki dalokat. Apropó! Janó a közelgő felhők láttán a szép számú közönséget megnyugtatta, hogy az esetleges eső is hozzátartozik a woodstocki feelinghez. Aztán nyomtak egy őrületes Santana-programot. Azért a biztonságiak főnöke izgatottan figyelt a telefonján egy speciális applikációt az időjárásról. Mikor leszakadt az ég, minden biztonsági intézkedés rendben volt. Becsukódtak a napernyők, a színpad fedése lejjebb került, a piknik zenei része folytatódott, a közönség legnagyobb része nem mozdult a színpad mellől. Minden elismerés az övék, no és a 25 éves Magyar Atom zenekaré. Tátrai Tibusz, Zsoldos Tamás, Tóth János Rudolf és Szakadáti Mátyás végig esőben játszották a Hendrix-kompozíciókat. A 25 év minden fontos dala elhangzott, ahogy a fesztivált záró Tűzkerék sem hagyott ki egyet sem a kiválasztott egykori woodstocki gyűjteményből. A zene végül elűzte az esőt, a fesztivál fergeteges hangulatban zárult, aki még talpon maradt, a klubban hajnalig maradt a jam session programon.

Ami Amerikában nem sikerült, az Pakson megvalósult: méltóképpen ünnepelték a szervezők, az előadók, a közönség, a kiválóan teljesítő technikai legénység a legendás 50 éves fesztivált. Ez volt Pakson a huszonhetedik gastroblues fesztivál. A még nagyon fiatal Gárdái Ádám főszervezővel biztosan haladunk afelé, hogy talán Pakson is lesz sokkal több, talán ötven is. Addig is koccintsunk erre a mostanira, persze Woodstockra is, és legyünk büszkék az idei megemlékezésre. Kozma Győző