Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-07-26 / 14. szám
Az eltűnt városkép nyomában A dr. Tarján Balázs hagyatékából származó diasorozat bemutatásának végéhez értünk az előző lapszámban, de azonos címmel folytatjuk a helytörténeti sorozatot. A következőkben magángyűjteményéből válogat dr. Hanoi János. Dr. Gebhardt Ferencz paksi háza - ennyi áll az 1916-ban postázott képeslapon, amely anynyiban hibás, hogy az egykor a Bazársor mellett állott épületet tükrözve ábrázolja. Az úgynevezett Csibeköz és a Szent István tér sarkán a 18. század közepe óta lakott a német származású közbirtokos Gebhardt család. A család közismert tagja volt id. Gebhardt Xavér Ferenc (1790-1869) orvos, akadémikus, aki tudományos tevékenységéért 1840-ben magyar nemességet, később királyi tanácsosi címet is kapott. Érdemei közt tartották számon a himlő elleni oltóanyag hazai gyártását megalapozó intézetet, és úttörő szerepét a magyar nyelvű orvosi szaknyelv megteremtésében, ő volt az első, aki tanári székfoglaló beszédét magyarul tartotta 1824-ben. A Gebhardt családnak jelentős érdekeltsége volt a Hunyadi János keserűvízforrások és a Mohai Ágnes forrás vizének tulajdonjogát illetően. A családi hagyomány szerint ez a jogrész arra vezethető vissza, hogy Gebhardt Ferenc orvosprofesszor nagy harcosa volt a természetes gyógy- és ásványvizekkel való gyógyítási módoknak. Pakson a mezőgazdasági termelés javarészt a környékbeli pusztákon, közbirtokokon folyt. Közbirtokosok voltak Gebhardt Ferenc utódai is, akik az öröklések folytán aztán egyre zsugorodóbb területtel számolhattak. A híres orvosprofesszor unokája volt if). Gebhardt Xavér Ferenc (1872-1917), akinek paksi házát ez a képeslap fordított irányból mutatja. Ő is orvos volt és egyetemi tanár, tüdőgyógyászattal foglalkozott, a gümőkóros betegségek kór- és gyógytanát kutatta. Érdemei elismeréséül 1911-től nemességet kapott - paksi birtokai után - malomhegyi előnéwel. Az első világháborúban harctéri csapatorvosként, kórházvezetőként dolgozott. A sors fintora, hogy 1917-ben egy hirtelen súlyossá váló tüdőgyulladás következtében halt meg. Temesváron ravatalozták fel, de Pakson temették el. A képeslapot 1916 nyarán felesége, Koller Klarissza küldte édesanyjának („Méltóságos dr. Koller Kálmánná úrasszonynak”) Jászberénybe. A lapot a fiatal feleség mindkét oldalán teleírta, részletesen beszámol a csámpai, a bochegyi és a malomhegyi uradalmak gazdálkodási helyzetéről: „...Sógor Csámpán van és csak szombaton jön meg, így magam intézek mindent. Kellemes időnk van, nem oly pokol, mint volt Pesten, inkább hűvös is, eső kellene, mert nagy a szárazság. A malomhegyi szőlő elég szép, Csámpa talán kevésbé. Remek szeder van, Pestre szeretnék vinni befőzni...” A család házát, bár műemléki védettséget érdemelt volna, a Szent István tér 1970-es évekbeli átalakítása, parkosítása során a többi házzal együtt elbontották. A Gebhardt-házban a bontás idején a Vöröskereszt járási szervezete működött, a kapualjban Magyar János egykori lacikonyhája, amely azután a Kereszt utcába költözött. dr. Hanoi János Miklósa Erika adott koncertet Pakson Paks várossá avatásának negyvenedik évfordulója alkalmából volt szabadtéri koncert a Szent István téren. Az esten először Tóthpál Szilvia és Kecskeméti Róbert operaénekesek műsorát láthatta a közönség, majd Miklósa Erika lépett fel. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes a Másképp című lemezéről énekelte el kedvenceit Harazdy Miklós zongoraművész és a Quartett Escualo közreműködésével. A köszöntőig a városi múzeum munkatársai az 1860-as évek hangulatát idéző ruhákban korzóztak, miközben a Kackiás verklis muzsikája szólt, és az Erzsébet Nagy Szálloda kínált hűsítőket. A Bunkóczi András szervezésében megtartott rendezvényen Süli János mondott köszöntőt. A miniszter azt mondta, hogy a hagyományteremtő szándékkal megrendezett nyári zenés est a tervek szerint bekerül az éves városi programok közé, hiszen az érdeklődés bizonyította, hogy van igény Pakson a klasszikus zenei rendezvényekre is. Az estet tűzijátékkal zárták. -dsz-
