Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-05-24 / 10. szám
Mozaik ____-_______ Paksi Hírnök, 2019. Az eltűnt városkép nyomában Dózsa György út - Vak Bottyán Gimnázium: Az 1960-as években jelentkező demográfiai hullám, a gyakorlati életre nevelés fontossága a Tolna Megyei Tanácsot arra késztette, hogy Pakson is profilbővítéssel növeljék a középiskolába felvehető tanulók számát. Az Anna utcai kastélyépület nem volt erre alkalmas, új gimnáziumi épületre volt szükség. Paks nagyközség vezetésének a megfelelő területet kellett biztosítani, de ez helyben nagy vitát váltott ki, emiatt majdnem Bátaszékre telepítette a megyei vezetés az új intézményt. Végül a Zsíros köz és a főutca közötti régi labdarúgópályát jelölték ki építési területnek. A Vak Botytyán Gimnázium főépületét a Dózsa György út 103. sz. alatt 1962-ben kezdték felépíteni. A típustervet a Pécsi Tervező Vállalat adaptálta a helyszínre, ahol a szükséges talajfeltöltés elmaradt. Ennek az lett a következménye, hogy egy 1964 nyarán hullott hatalmas zápor eláztatta a területet, és az épület földszinti és kazánházi részét iszap öntötte el. A nyári költözés elmaradt a nagytakarítás miatt, és az Anna utcai korszerűtlen, műemlék jellegű épületből csak a tanévkezdést követően, 1964 késő őszén költözhettek át a mai épületegyüttesbe. Idő kellett a szertárak, tantermek berendezéséhez, a menza üzemeltetésének beindításához és nem utolsósorban megtanulni fűteni a Marabu-4 típusú széntüzelésű kazánokkal. Az 1964/1965-ös tanévben indult negyvenhat tanulóval a kertészeti szakközépiskolai szőlőtermelő és borkezelő osztály is, melynek gyakorlóhelye az állami gazdaság és a borpince lett. A képen látható a névadó Vak Bottyán kurucvezér 1974-ben, az iskola kertjében felállított mellszobra (Tóth Valéria hódmezővásárhelyi szobrászművész alkotása), a macskaköves főutca, valamint egy Volkswagen bogárhátú járgány is, amely a képet készítő dr. Tarján Balázs tanácstitkáré volt. dr. Hanoi János Paks az én városom Szilágyi Istvánná, földrajz-testnevelés szakos tanár, Ózdon született. - Tudatosan készültem a pedagóguspályára, szerettem a tanáraimat, az iskolát. Amikor a férjemnek lehetősége nyűt arra, hogy az atomerőműben dolgozzon, Paksra költöztünk két gyermekünkkel. A város kedves és befogadó volt, de a szüleim hiányoztak, így az első hónapokban hétvégente hazamentünk, aztán lassan beleszoktunk az itteni életbe. Először Németkéren tanítottam. Aztán egyszer egyik kollégám, Réz Béla felhívta a figyelmem arra, hogy van egy állás a Bezerédj iskolában. Behívtak elbeszélgetésre, azóta is itt tanítok - idézte emlékeit Szilágyi Istvánná. Kiemelte, számára a gyerekei boldogsága a legfontosabb. Elmondta azt is, hogy nagyon várja, hogy legyen unokája, szeretné megtanítani úszni, síelni, teniszezni. Arról is beszélt, hogy szerinte a felnőtteknek is nagyon sok lehetőséget kínál a város. - Élhető, konszolidált kisváros Paks, az, hogy az embereknek van munkájuk, meglátszik a kedélyükön, az anyagi jólét a városon. Ügy jöttünk ide, hogy öt-tíz évet maradunk, ehhez képest már a harmincegyediket élem Pakson. Amikor meglátogatom a szüléimét Ózdon, úgy érzem, otthonról megyek haza - zárta gondolatait Szilágyi Istvánná. Adorján György tősgyökeres paksi, az egykori helyi szülőotthonban látta meg a napvilágot. - Újvárosi gyerek voltam, igazi jó gyerekkorom volt, aminek java részét a Dunánál töltöttem, sötétedésig ott játszottunk. A Duna szeretete megmaradt, azóta is szinte minden nyarat a folyónál töltök. Az akkori 3-as számú általános iskolába jártam, nagyon szerettem, jó tanáraim voltak. A gimnáziumot is Pakson végeztem, jó kapcsolatban voltam Szentesi Alajos tanár úrral, már általános iskolás koromban eljártam hozzá atlétikai edzésekre. Matematika-testnevelés szakos tanár lettem, a mai napig élvezem a tanítást - mondta Adóiján György, aki 1987 óta dolgozik az ESZI-ben. - Sok versenyre viszem a gyerekeket, enyémek az egyéni sportágak: atlétika, úszás. Szinte minden évben országos döntőbe jutnak a gyerekeink. Minden évben megyünk síelni, már több ezer síelő palántát neveltünk, akik azóta családostól jönnek vissza hozzánk. Ma már a volt diákjaim gyermekei járnak ide. Ebből is tudjuk, hogy jelentett valamit ez az iskola diákként a mostani szülőknek. Paks kellemes, élhető város. Bár a fiatalok szerint lehetne több nekik szóló program, én úgy érzem, jó nekik ebben a városban - összegzett Adóiján György. Sólya Emma
