Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-01-11 / 1. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2019. január 11. ■ 13 A hosszú élet titka a zöldségfogyasztás Fotó: Molnár Gyula 1928. december 20-án született Pakson Ledneczki Mihályné, lánykori nevén Ko­vács Erzsébet, akit születésnapja alkalmá­ból Bagdy László tanácsnok és dr. Hanoi János, a Paksi Polgármesteri Hivatal turisz­tikai, városmarketing és kommunikációs csoportjának vezetője köszöntöttek az ön­­kormányzat nevében. Erzsi néni elmond­ta, hogy kezdetben saját földjeiken gazdál­kodtak, majd az államosítás után a férje a konzervgyárban, ő pedig a téeszben dol­gozott, onnan vonult aztán nyugállomány­ba. A legnagyobb örömöt számára a csa­lád jelenti, gyermekei, hét unokája és hét dédunokája. Erzsi néni jó egészségnek ör­vend, aktívan tevékenykedik: főz, tesz-vesz a kertben, bevásárol, vasárnaponként el­jár a Szentlélek templomba. Soha nem unatkozik, van néhány sorozat, amit meg­néz a tévében, de a legkedveltebb időtölté­se az olvasás. Emellett szívesen lapozgatja a családi fotóalbumokat, és idézi fel az el­telt évtizedeket. A hosszú élet titka szerinte a sok saját termesztésű zöldség, gyümölcs fogyasztása. Tavaly nyáron tizenkét üveg­gel tett el saját termésű barackot, aminek az unokák, dédunokák bizonyára örülnek. Egyikük egyszer azt mondta Erzsi néninek, hogy szuperdédi, mert nála nem csokoládé meg banán van, hanem saját készítésű be­főttet kapnak.-gyöngy-A halhatatlan hóember Hatalmas, fehér pelyhekben kezdett hulla­ni a hó. Először mint a porcukor a mézes­kalácsház tetejét, lepett be mindent, majd egyre vastagabb takarót húzott a tájra. Ro­pogott a talpak alatt, siklott rajta a szánkó. Három napig élvezték - vagy szidták - az emberek, aztán az időjárásjelentők jósolta enyhülés bekövetkezni látszott: csepegett az eresz alja.- Apa, még nem is építettünk hóembert - mondta szomorúan a kislány. Ami késik, nem múlik, gondolta az apja, s már szalad­tak is az udvarra. Apró gyerekkezek paskol­­ták az összedobált havat, egyre nagyobb, egyre formásabb lett a kupac, megformáló­dott a törzse, feje. Krumpli volt a szája, 32 foggal nevetett, kapott virágcserépből kala­pot, hogy ne fázzon a feje, üdítőitalos ku­pak szolgált szemeként, répa nőtt az orra helyén. Kabátjára gombok is jutottak, lett keze és seprűje. Igazán vagány fickó volt a család új tagja, aki nem maradhatott név nélkül: Lajosnak keresztelték Készült róla fénykép, megörökítvén őt az utókornak, az apa ugyanis sejtette, hogy Lajos élete tisza­­virágnyi lesz csupán. Fázni kezdtek a gyerekek, a lakásba mene­kültek Lajos belátott a hatalmas ablakon, nevette, ahogy a kislány és az öccse bentről Fotó: pixabay.com/illusztrácó integetnek, kiabálnak, bohóckodnak neki. Figyelte, ahogy a háziasszony szorgoskodik, az apa pedig kávét főz. Nagyokat nyelt vol­na, ha lett volna mivel, mikor a család bent vacsorázott. Este villanyt kapcsoltak neki a gyerekek a teraszon, hogy ne féljen egyedül a sötétben. Észre sem vette, hogy a hó már szinte tel­jesen elolvadt körülötte. Szikrázóan sütött a nap, aztán egyszer csak kiesett kezéből a seprű, ő pedig zsugorodni kezdett. Elke­seredett kicsit. Nem magát siratta, hiszen nem volt múltja, nem reménykedett jövő­ben sem. A kisfiút és a kislányt sajnálta, hogy nem láthatja őket többé, nem hallhat­ja önfeledt nevetésüket, és azt, ahogy ének­lik: Kiskarácsony, nagykarácsony... Integet­tek neki továbbra is az ablakból, örültek, hogy nem olvadt még el, bár leesett a ka­lapja is, kipotyogtak kabátgombjai. Felhőket látott gyülekezni, reménykedett, tán újra esik majd a hó. De a fehér cso­da helyett eső kezdett zuhogni. Pillanatok alatt eltűnt a háztetőkről, a fákról, de még a mezőről is a tél jelképe, nem maradt be­lőle semmi, csak Lajos, az udvar közepén. De ő is egyre kisebb és kisebb lett. A gye­rekek elkeseredtek: elolvad a kedves hóem­ber. Könnytől csillogó szemekkel álltak az ablaknál. Aztán az apjuk gondolt egyet. Kiment a sár­ba, és egy nagy maréknyi hógolyóval tért vissza, betette a fagyasztószekrénybe. A gye­rekek tapsoltak örömükben: megmaradt a hóemberből egy darab örökre, de legalább­is nyárig, vagy ami még jobb: a következő téli hóesésig. Akkor beépítik egy másik hó­emberbe - talán Lujzába? -, benne él majd tovább. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents