Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-03-22 / 6. szám

Si Paksi Hírnök, 2019. március 22. ■ 17 Az ASE játékosa kapta az év Tolna megyei kosárlabdázója díjat Fotó: Molnár Gyula A Zalaegerszeg elleni bajnoki mérkőzés előtt dr. Sólyom Bódogtól a Tolna Me­gyei Kosárlabda Szövetség elnökétől vet­te át a 2018-as év legjobb Tolna megyei kosárlabdázója díjat Eilingsfeld János, az Atomerőmű SE játékosa. A paksi szurko­lók között méltán népszerű „Johnny” ha­todik bajnoki szezonját tölti az atomvá­rosban. A díj apropóján beszélgettünk vele.- Mit jelent ez az elismerés neked?- Örülök neki. A legjobb tudásom szerint tettem a dolgom a pályán, a játékperceket tekintve én játszottam a legtöbbet a ma­gyar játékosok közül. Természetesen nem­csak magamnak, hanem a társaimnak is köszönhetem, hogy engem választottak az év kosárlabdázójának. Harmadszor vehet­tem át ezt a díjat, először 4-5 évvel ezelőtt, másodszor pedig tavaly.- Tavaly újabb egy évre aláírtál. Miért vá­lasztod Paksot?- Tavaly kötöttünk plusz egyéves szerző­dést 2019/2020-ra. Amikor felajánlották, nem volt kérdés számomra, hogy aláírom. 2016/2017-ben volt egy szolnoki kitérőm, azt leszámítva ez lesz a hetedik paksi szezo­nom, 2012 őszén kerültem ide. Nagyon jól érezzük magunkat Pakson. A feleségem­mel mindketten pécsiek vagyunk, közel van. Tavalyelőtt megszületett a kislányunk, a családnak sem kell messzire utaznia uno­kát látogatni.- Milyennek látod az eddigi teljesítménye­teket?- Ez egy nagyon érdekes, felemás szezon, edzőváltásokkal, mindig más rendszerben kell játszani. Nagyon sok mérkőzést buk­tunk el egy ponttal, ha azokat megnyer­jük, akkor sokkal előrébb lehetnénk a ta­bellán. Remélem, most visszatértünk a he­lyes útra, a Debrecen elleni győzelemmel újra az élbolyban vagyunk. Kezünkben van a sorsunk, ha tovább tudjuk folytatni a győ­zelmi szériát, esély lesz a felsőházba jutni. Az alapszakaszban olyan ellenfelek vannak még hátra, akik közvetlen riválisaink, a Pé­cset mindenképpen le kell győzni.- Milyennek látod a mostani csapatot?- Évek óta mondják, hogy az ASE-nak visz­­sza kell térnie az élcsapatok közé, erre most megvan az esély. Azért küzdünk, hogy az első négybe jussunk, a döntőbe jutásért játszhassunk. Az elmúlt évekhez képest ez egy jobban összetartó csapat, nincs széthú­zás, mindenki hajt. Régen volt, hogy edzé­sen is így dolgozzon mindenki, beleértve a légiósokat is. Sem a munka, sem az emberi oldallal nincs gond. Volt hosszabb vereség­­sorozat, de akkor sem hibáztattuk, szidtuk a másikat, hanem küzdöttünk egymásért.- Hogyan értékeled a saját teljesítményedet?- Edzőváltásoknál sok minden változik, mindegyik mást vár el, és változik a rotá­ció, ezért a saját teljesítményem is hullám­zó. A két 210-es játékos mellett már nem mindig én szedem a lepattanókat, most in­kább dobálom a triplákat. Minden mécs­esén próbálok maximumot nyújtani, ne­kem az a lényeg, hogy a csapat nyerjen, sze­rintem most már összeszedjük magunkat.- Évek óta állandó tagja vagy a magyar vá­logatottnak. Mit jelent ez neked?- Óriási megtiszteltetés, hogy szerepelhe­tek a magyar válogatottban, és a rotáció tagja vagyok. Erre nagyon büszke vagyok, és próbálom mindazt megtenni, amire a kapitány kér. Gyakorlatilag egy család­ként működünk. Úgy gondolom, helytáll­tunk, már az, hogy eljutottunk ebbe a selej­tező körbe, és legyőztük itthon a horváto­­kat, nagy eredmény. Szégyenkezni valónk nincs, ha az olaszok ellen itthon, és a hor­­vátok ellen idegenben nyerünk, akkor talán kijutottunk volna a világbajnokságra. A ke­ret kialakítása a szövetségi kapitány dönté­se, az eredmények őt igazolják.- Egy jó bajnoki szereplés után jó lenne a nemzetközi porondra is kilépni?- Mindenféleképpen jó lenne, régebben is játszottunk az EuroChallenge Kupában, és hasznunkra vált. Ez a szurkolóknak és a já­tékosoknak is jó lenne, mert edzés helyett meccset játszhatnánk, és hosszú távon is lenne haszna. Gondolom, ha lesz rá lehető­ség, élni fog vele a csapatvezetés.- Ha nem edzel vagy kosarazol, mivel töl­tőd az idődet?- A családom tölti ki a szabadidőmet: ját­szom a kislányommal, sétálok vagy kutyát sétáltatunk. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents