Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-12-07 / 23. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. december 7. w 11 Városi olvasmányok A télről Fotó: Inotai Imre (Várszegi József gyűjteményéből) „Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon.” Szabó Magda Emlékszem, amikor egyszer egy szürke, rekedtes decemberi napon elmentem a könyvtárba olvasni - az olvasóba. Hosszan maradtam, sötét volt már, amikor kiléptem az ajtón, és a zajtalan, puha főutca fehérre festette még az eget is. Nagy hó esett amíg olvastam - a város a tisztaszobára emlékeztetett, ahol csak ritkán futenek be, mégis a legkedvesebb, legszebb helyisége az otthonnak. Sétáltam az Újváros felé lassan, vigyázva a pillanatot. Tizenhárom éves lehettem. Ez volt az az időszak, amikor hittanórákon pingpongozni lehetett Sólyom Karcsi bácsival, az evangélikus lelkésszel, amikor a templomban Mikulás napján minden gyerekre papírzacskóba csomagolt ajándék várt. Akkoriban csendes volt a város, csendes volt a házunk is. A Zápor utcán szánkóztunk, az iskola udvarán csúszkáltunk, és a leghidegebb napokon sem fáztunk, legalábbis így emlékszem. A várakozás más volt, mint mostanában. Izgatott és nyugodt volt egyszerre. Biztonságot jelentett a világ egyszerűsége. Természetesen ezt csak mostanában fogalmaztam meg magamnak. Idén is eljött advent ideje, még három hét és karácsony hetébe érünk. Korán sötétedik. A munkából hazatérve fát dobok a kandallóba, aztán az ablakhoz lépek. Szélesre tárom, hogy a szobába becsapó füstöt kiszellőztessem. Hangfoszlányokat sodor a szék zenélnek valahoL Egy helyre gyűjtöm a napokban a postaládába dobott reklámújságokat. Egyikbe-másikba belelapozok, mielőtt a garázsba viszem őket Fényes lapokon díszes ajánlatok, ajándékok. Minden a máról, a vásárról, a vásárlásról szóL Eljött a legszebb ünnep ideje, mondja az egyik. Sütni tanít egy másik Akcióban gazdag karácsony! - felel rá a harmadik Becsukom az ablakot. Zenélnek még. Egyedül vagyok a házban. A nappaliból az adventi koszorú nemrég meggyújtott első gyertyájának fénye szüremlik át az emeleti falépcső rácsain. Az első, a keresztény liturgiában a bűnbánat színével festett gyertya üzenete: a Hit. Miközben teszek-veszek a házban, kosárban fát hozok az udvarról azt latolgatom, van-e még hitünk Nekünk magyaroknak Egy bizonytalan igennel válaszolok a magamnak titokban feltett kérdésre. Nem kell minden érdektelen kérdést vita tárgyává tenni sem magamban, sem a családban. Hallgatom a tűz ropogását, megetetem a macskákat. A gyerekekre gondolok Felnőtt az egyik a felnőttkor határához érkezett a másik lányunk Kemény, okos vitapartnerek Ha együtt leszünk talán megkockáztatom a második gyertya üzenetét, a Reményt mint nem mindennapi témát felhozni ebéd vagy vacsorakészítés közben, egy hét múlva, amikor már két gyertya fog égni vasárnap. A harmadik gyertya, az Öröm üzenetét hordozza - két hét múlva. Szűz Mária fiút szült, szól az örömhír. Ezzel mit kezdenek a nyelvüket mindig jó kondícióban tartó gyermekeim - elmélkedem. A negyedik gyertya - amit három hét múlva gyújtunk meg - üzenete a Szeretet. Talán a legnehezebb fogalom. Mert nem kérés, nem üzenet, hanem parancs. S mi, magyarok - a tatár, a török a német, az orosz óta - nem akarjuk a parancsot. De értenünk tudnunk kell, hogy ez egy másik, máshonnan jövő parancs. Ezen el kell gondolkodnunk a szeretet parancsolata nekünk értünk szóL Adventkor persze nem a történelem üzen, hanem az azon túli Azt üzeni, hogy csendesedj eL Ne örülj idő előtt, hanem várd az örömhírt. Ne a saját tükrödben nézd magad, hanem a szegények az elesettek a rászorultak zavaros szemén át is. Láss, ne csak nézz. Ahogy az Illés együttes mondta: „A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.” Látni kell azt is, hogy a várakozás, a türelem és társuk a csend nem adventi fogalmak Várni a tavaszt, az első zöldellést a kertben, az első baráti beszélgetést a teraszon, nyáron az első valódi pihenőnapot, az esőt, ősszel a színesedő levelek hullását - mind értelmes várakozás. A hit, a remény, az öröm, a szeretet ott van minden évszakban, a hónapokban, a napokban. Jutottak eszembe ezek a gondolatok december első hetében, egy gyerekkori emlék okán. És igen, szeretném érezni azt az örömöt, tisztaságot, érteni azt a csendet, úgy, mint akkor, amikor annak idején kiléptem a könyvtárból Csak magamban találhatom meg, tudom. Többek között itt a kandalló mellett a csendben, amikor egyedül vagyok Ebből építem újra a hétköznapokat, magamat Tél van. Hóesésre várok Teli Edit
