Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-12-07 / 23. szám
12 M Paksi Hírnök, 2018. december 7. Mozaik Mesterek: Oláh József üvegező Fotó: TelePaks Oláh Józsefet kárpitosként már bemutattuk ebben a sorozatban, most az üvegezés mesterségről mesélt. Szekszárdra járt dolgozni, amikor megszületett az első gyermeke, és mivel családapaként már nehezebb volt a mindennapos ingázás, a Paksi Építőipari KTSZ-nél vállalt munkát kárpitosként. Az 1970-es években találkozott Mayer Antal üveges mesterrel, akinek gyakorta segített. Látva, hogy József milyen finoman bánik az eszközökkel, azt javasolta neki, hogy váltson. - Abban az időben zömében kétmilliméteres üveggel dolgoztunk, és a mester észrevette, hogy nagyon ügyesen szegelek és a gyémántvágóval is finomabban vágok, mint sok más üveges. 1978. május elsején már az üvegesekkel vonultam a majálison. A műhely a mostani posta területén volt. Dolgoztunk a Váci Mihály utcában a zöld erkélyes lakásokon, a Rákóczi utcában ötven lakásban, és még sok más munkát ketten végeztünk el Mayer Tóni bácsival - idézte fel emlékeit Oláh József. Arról is mesélt, hogy bátran kell dolgozni az üveggel, ugyanakkor nagy odafigyeléssel, mert ha nem vigyáz az ember, menthetetlenül eltörik, illetve könnyen történhet baleset. Hallani és érezni kell, amikor az ember vágja az anyagot, mert ha kihagy a vágó, akkor félretörik az üveg, azt pedig nem lehet helyrehozni. Ha rosszul vágjuk az üveget, akár az egyharmada is kárba veszhet - hangsúlyozta Oláh József, aki azt is elmondta, hogy manapság leginkább javítási munkára kérik. - A modern műanyag ablakokkal már könnyebb dolgozni. Tartósabbak, mivel dupla üvegesek, ezért már nincs annyi ablaküvegtörés. Szüoplaszttal vagy gittel dolgozom, bár ez utóbbiból már jóval kevesebbet használok, mint korábban. Praktikus az új technika, gyorsabb, és jobban tartja az üveget. Ugyan a technológia változott, de cipekedni ugyanannyit kell. Ég és föld a különbség az üveges és a kárpitos szakma között: előbbi rideg és kemény, utóbbi puhább, lágyabb. Az anyagokkal is teljesen másképpen kell bánni: az üvegnél nem lehet tévedni, a kárpitnál pedig kicsit lehet utólag is korrigálni - összegzett Oláh József. Weller P. Hanna Paks az én városom A Szent János utca legutolsó házában laktunk 1954-ig, a Duna mosta a kerítésünket - mondja Kiszl Károly, aki családjával a 6-os számú főút építésekor költözött a Deák Ferenc utcába, jelenleg is ott él. - Ez az első otthonunk, a második pedig a Duna. 1968 óta foglalkozom hajózással. Az uszódi téeszen keresztül kerültem a nagyhajózáshoz, a sóderkitermelő részleg hajózási üzemeltetője és üzletvezetője lettem. 1988-ban megszüntették a paksi kompot. 1989 óta próbáljuk a családommal formálni, otthonosabbá tenni a kikötőt, ahol a kishajókat és a nagyhajókat egyaránt tudjuk fogadni, és kompozunk. Régebben személyhajóink is voltak, de igény híján el kellett adnom ezeket - idézte fel emlékeit Kiszl Károly, akinek idősebbik fia az örökébe lépett, ugyanolyan végzettséget szerzett, és a vállalkozásban is egyforma jogosultságaik vannak. - A lányom külföldön él, de hazakacsintgat, a kisebbik fiam pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozik, de ugyanúgy részese a vállalkozásnak, a papírmunkát jobbára ő intézi. Nagyon szeretem a várost, a Dunát, 1972 óta az összes Duna-parti rendezvényen részt vettem, a régi víziszínpad alá én adtam a járművet. Felkértek a Paksi Duna-partért Közalapítvány elnökének, mi rendeztük az augusztus 20-i programokat a Dunánál - volt vízi síeltetés, csónakbemutató, este pedig lampionos felvonulás és tűzijáték - mesélte Kiszl Károly.- Nagyon szeretek itt élni. Gyermekkoromban a vietnámi parkban volt a bázisunk, illetve az Erzsébet szálloda épületében lévő klubhelyiség a második otthonunk, sokat játszottunk ott. Jó visszaemlékezni, hogy óvárosi gyerekként végigélhettem, hogyan épült fel a lakótelep. Soha nem költöznék el Paksról. Két felnőtt gyermekem van, ők is nagyon élvezik Paks adottságait, mert élhető és szép város - mondta Berki Attila, aki arról is beszélt, hogy 2010-ben indult az önkormányzati választáson. - Úgy éreztem, hogy édesapám - aki ugyancsak volt képviselő - adott annyi tapasztalatot, hogy megpróbáljak tenni a romák életszínvonalának emelkedéséért, segítsem felzárkóztatásukat. Négyen alakítottuk meg a kisebbségi önkormányzatot, aminek elnökéül választottak. Sok szép sikert tudhatunk magunkénak. A roma tanodában huszonkét gyerekkel foglalkoztunk, tanulmányi kirándulásokat, felzárkóztató programokat szerveztünk, ösztöndíjakat adtunk, saját újságunk volt. Nem érzek ellentétet a magyarok és a romák között, én sokat kaptam a többségi társadalomtól, a települési önkormányzattól - összegzett Berki Attila. Azt is elmondta, hogy épületbontással foglalkozik, még Budapesten is dolgoznak, és ennek a munkának van hagyománya a családjában. Kiemelte, jólesik a paksiaktól, amikor egymásnak, másoknak ajánlják, hogy jó fát, bútordarabot nála lehet kapni. Sólya Emma
