Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-10-19 / 20. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2018. október 19. Mozaik Hétköznapi hit: ökumenikus kórustalálkozót tartottak a helyi gyülekezetek Fotó: TelePaks Ünnepi ruhában, egyensálat és -nyakkendőt viselve érkeztek meg a gyülekezeti kórustagok a Jézus Szíve Katolikus Templomban megrendezett ökumenikus kórustalálkozóra. A programot Hanoi Ferencné hívta életre, amikor évekkel ezelőtt az imahetek alkalmával felmerült az igény a közös éneklésre. - Részt vettem a református zenei fesztiválon, ahol hatalmas kórus adott hangversenyt, és megénekeltették a közönséget is. Annyira felemelő érzés volt, hogy szerettem volna ezt Pakson is megvalósítani - idézte fel a kezdetet Hanoi Ferencné. A rendezvény meghívóját már hetekkel ezelőtt mindenki kézhez kapta, idén a baptista gyülekezettől, hiszen a hagyomány szerint minden évben más-más felekezet vállalja magára a szervezést. - Mivel a gyülekezeti termünk túl kicsi lenne a rendezvény befogadására, a katolikusokat kértük meg, hogy biztosítsanak helyet. Egyébként az istentisztelet egyik legszebb része az éneklés, éppen ezért nagyon örülök annak, amikor más felekezetű testvérekkel találkozunk és közös alkalmakat szervezünk - mondta Vasadi Teodor, a paksi baptista gyülekezet lelkipásztora. A találkozó lelkes résztvevője Siklósi Mátyás, aki leginkább a társaság miatt vesz részt az alkalmon. - Nagyon jó kis csapat az énekkarunk, mindig várom a szerda esti próbáinkat. A kórustalálkozón pedig az összes gyülekezet együtt van, ilyenkor jókat beszélgetünk - fogalmazott. A rendezvényre az összes kórus lelkesen készült az elmúlt hónapokban, az eseményen pedig egymás után mutatták be műsorukat a pünkösdi, az evangélikus, a református, a katolikus és baptista gyülekezetek kórusai. Az énekkarok különböző műfajú dalokat adtak elő, majd a kórusok közös produkcióval léptek a közönség elé. Az eseményt szeretetvendégséggel zárták. Weller P. Hanna Paks az én városom Egy hasonló kisvárosból, Mórról érkeztem Paksra - mondja Tisza Veronika, hozzátéve, hogy nyolc éve érzi otthonának ezt a várost, hiszen szerinte ott az ember otthona, ahol megteremti azt. - A Duna-korzó volt az első, amit meglátogattam, amikor a kedvesem idehozott. Rögtön láttam, hogy a Duna-part kárpótol a hegyekért. A legkedvesebb élményem az első vadkempingezés volt a Duna túlpartján, folyó mellett addig még sosem nyaraltam. Összegyűltünk a barátokkal, sátrat vertünk, tábortüzet gyújtottunk. Azóta évente megismételjük velük. Veronika az atomerőmű miatt korábban azt gondolta, hogy sosem költözik Paksra, mégis ide vezette a sors. - Nem tűnt fel az erőmű jelenléte, nem zavaró, nem befolyásol. A Paks II. megépítése kapcsán abban reménykedem, hogy az ideérkező emberek többféle kultúrát hoznak, ami iránt lesz kereslet a városban. Egy ilyen kaliberű településen bővíteni kellene a kínálatot, nagyobb bevásárlóközpontokra, vendéglátóipari egységekre lenne szükség, inkább ide kellene hozni mindezt, minthogy az emberek máshova menjenek vásárolni, szórakozni. Veronika a Kvint Stúdióban dolgozik, mellette portrékat fest, programokat szervez. - Olyan munkám van most, amit szeretek csinálni, de ez minden korábbira is igaz volt - zárta gondolatait. Vaszkó Zsolt Dunakömlődön nevelkedett, gyermekkora oda, és szülővárosához, Pakshoz is köti. Sokat jelent számára a Duna, szívesen emlékszik viszsza a régi dunai életre, a túloldali strandra, ahol gyermekként mogyoróvesszővel pecáztak. Az általános iskola után vendéglátóipari szakközépiskolát végzett Keszthelyen, a szakmát a Balatonnál kezdte, ahol az iskolai gyakorlatát is töltötte. Ám Paks és a Duna-part hazavonzotta. - A halászcsárdába jöttem vissza dolgozni. Amikor akadt szabadidőnk, azt a Dunán töltöttük, csónakkal jártunk kirándulni, horgászni. Hat év után a tengerhajózáshoz mentem, de hazahúzott a szívem. Később már nem gondoltam arra, hogy itt hagyjam Paksot, és elmenjek vidékre vagy külföldre dolgozni. Életformám maradt a vendéglátás. Egy vargabetűt tettem ugyan pár évre, de aztán visszatértem a szakmához. Megnyitottuk a Cafe Bongo-t, ami közel tizennégy évig működött, aztán visszamentem a halászcsárdába egy kis időre. A mostani vállalkozásomat öt éve kezdtem. Vaszkó Zsolt elmondta, látta, hogyan fejlődött a település, nőttek ki a házak kukoricaföldből, szőlők közül, nyomon követte az atomerőmű építését. - Számomra Paks egy nyugodt, élhető kisvárost, a biztonságot jelenti - összegzett. Sólya Emma
