Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-09-07 / 17. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. szeptember 7. ■ 11 Városi olvasmányok A szövetkezeti csárdák Ötéves koromig az Akác utca jelentette a világot nekem. Ezt - természetesen - csak jóval később tudtam megfogalmazni. Az Akác utcai sváb házakban három helyiség volt: az első, a hátsó szoba és középen a konyha. Télen a sparheltben égett a tűz, fával, venyigével, kukoricacsutával tüzeltünk. Az első, tisztaszobában magyar királyokat ábrázoló képek voltak - féltem tőlük, emlékeim szerint soha nem tartózkodtam ott hoszszabb ideig. A hátsó szobában aludtak a nagyszüleiül, magasra rakott ágyakban, külön. Én nyaranta egy sezlonyon, ugyanebben a szobában. S következtek az újvárosi évek. Vasárnaponként istentiszteletre jártunk az evangélikus templomba. Aztán séta az Akác utcába, a nagymamaféle utánozhatatlan húsleves, a kaszliból előkerülő almás vagy szilvás lepény, hazafelé egy rövid Kurcz György utcai rokonlátogatás, és ha maradt idő, és a bátyámmal jól viselkedtünk, kis kitérő a Birkacsárda felé, két gombóc fagyi: vanília, puncs. A Birkacsárda, melynek helyén 1867-től a Freund család szeszfőzdéje, majd 1870-től kocsma működött, ahol a saját főzésű pálinka mellett bort is mértek. Ez a kocsma az államosítást követően a szövetkezeti csárdák sorába tartozott. Az első időszakban a Hauszmann János által vezetett vendéglátóhelyet nem elsősorban az étterme miatt látogatták, de igény esetén főztek is a vendégeknek A szövetkezet a hatvanas évek elejétől, ekkoriban már az ÁFÉSZ nevet viselte, Pakson is korszerűsítette az egykori kocsmákat, és presszókká, éttermekké alakította át: a söntés presszóvá alakult, süteményeket, nyaranta fagyit is árultak. Mellette került kialakításra a Birkacsárda étterme, ez délben közétkeztetéssel is foglalkozott, esténként zenés szórakozóhelyként működött. A Birkacsárda 1982-ig üzemelt, ekkor az „Régen (...) leginkább abban hitt az ember, ami láthatatlan volt a számára. Mára viszont a civilizációs eszközök jóvoltából tömérdek dolog vált előtte láthatóvá, pazar tálalásban, minden percben. Az emberiség zöme roppant hálás ezért az ajándékért. Közben eszébe se jut, hogy épp a rengeteg látvány takarja még inkább azt, amit érdemes volna látni!’ Csoóri Sándor betérő vendégek száma. Hamarosan főtt ételt kínáltak, majd ahogy nőtt a vendégek száma, a választék is bővült A jó konyha egykettőre felfuttatta a forgalmat volt olyan év, amikor a vezető mellett három helyettes is dolgozott, és 58 alkalmazottat foglalkoztattak, a vendégek gyakran kényszerültek sorba állni az üres asztalért. Baracskay az ötvenes évek elején a paksi Birkacsárdában tanulta ki a vendéglátás fortélyait, 1955-től 1967-ig irányította az éttermet. A vendéglő akkor lett országos hírű, amikor nagyszerű üzleti érzékkel a budapesti mezőgazdasági vásárokon is nyitottak egy kihelyezett éttermet, és kitűnő halételekkel népszerűsítették a kömlődi csárdát. Kedvet csináltak a Tolnából- Baranyából tömött autóbuszokkal a budapesti mezőgazdasági és ipari vásárokra érkező látogatóknak, hogy Pécs és Budapest között betérjenek a dunakömlődi csárdába egy jó halászlére. Az egykori kocsmát az évek során többször is bővíteni kellett, épülete a mai arculatát 1960-ra, többszöri hozzáépítés után nyerte el. (Forrás: Kernné Magda Irén - Bencze Barnabás - Kövi Gergő: Képeskönyv, a régi Paks) Ez már szinte nem is visszaemlékezés. Ez már nosztalgia. Valamiféle - még egészséges - sóvárgás, vágyakozás néhány múltbéli érzés, megélés után. Még él a városban egy-két generáció, aki így mondja: „elmegyek, beállók a Birka-udvarba”, meg hogy „tudod, az a bolt ott, a Birka helyén”. De már nem lehet kapni olyan ízű fagyit, amit egykor a Birkacsárdában. Hogy az előállítás technológiája, az alapanyagok vagy a közízlés változott meg, nem tudom. Egy bizonyos: a Birkacsárda „íze” még jó néhány paksinak édes emléket idéz, és nem csupán a fagylalt miatt. Teli Edit Fotók: magánarchívum újonnan épült Sánc étterem vette át szerepét a városban. Egy régi képeslapot nézegetek, amely a Birkacsárda mellett a Dunakömlődi Halászcsárda és a paksi áruház hírverését kívánta biztosítani. Szövetkezeti hirdetés. Érdekes együtt látni az épületeket, a képeslapnyi térképet, melynek célja az volt, hogy a paksiakon kívül a turisták is könnyen megtalálják az épületeket. A Dunakömlődi Halászcsárda helyén emberemlékezet óta út menti fogadó működött. Nem csupán a falu lakói keresték fel, hanem rendszeresen megálltak és betértek a főúton közlekedők, a piacozó szekeresek is. 1946-ban az akkori tulajdonosát, Brém Józsefet a többi dunakömlődivel együtt Németországba telepítették, a kocsma a helyi földműves szövetkezet tulajdonába került, s megbízott üzletvezetőkkel italboltként működött. S amikor az ötvenes évek közepén Baracskay Sándor Dunakömlődre került, s elkészült a 6-os főközlekedési út, megnőtt a
