Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-09-07 / 17. szám

12 M Paksi Hírnök, 2018. szeptember 7.

Mozaik

Hétköznapi hit: Lenkey Luca

Budapest nyolcadik kerületében cigány gyermekekkel foglalkozott, Angliában pedig hajléktalanokkal, és ott egy fogyatékkal élő lányra is vigyázott. Lenkey Luca rendszeresen önkénteskedik amellett, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jog- és államtudományi karán harmadéves hallgató.- Van egy állami gondozott barátnőm, akin láttam, hogy mennyire fontos számára, ha törődnek vele. Ez volt az egyik oka, hogy az egyetemen önkéntesnek jelentkeztem, a másik pedig, hogy szerettem volna másoknak is adni abból a sok jóból, amit a családomtól kaptam. Budapest nyolcadik kerületében, a Teréz Anya Nővéreinek házában vállaltam segítő munkát, ahol szombat délutánonként helyi gyerekeknek tartanak foglalkozásokat. Ott olyan kisgyermekekkel is találkoztam, akik alig voltak kétévesek, de már éltek az utcán. Láttam, hogy legtöbbjüknek a nyolcadik kerület jelenti az egész világot. Már az is lenyűgözte őket, hogy villamosra szánhattak, vagy éppen átkelhettek a Duna felett egy hídon, amikor táborozni vihettük őket - mesélte Lenkey

Fotó: Szaffenauer Ferenc

Luca. A paksi lány két egyetemi év után külföldre ment önkénteskedni. Salfordban egy anglikán gyülekezethez került. A Manchesterhez közeli településen sok időt töltött hajléktalanokkal. - Működik ott egy olyan hely, amit nappal megnyitnak az utcán élők előtt azzal a feltétellel, hogy részt vesznek a nekik szervezett programokon. Megtanítják őket önéletrajzot írni, a számítógépet használni, de elmehetnek úszni is - sorolta Luca. Az egyetemista

lány egy éjszakai szállón is dolgozott Angliában, ahol más önkéntesekkel segített többek között az ágyazásnál, étkezésnél és a programok lebonyolításánál. - A templomban minden vasárnap délután Scrabble-t játszottam hajléktalanokkal. Nagyon jó emlék, hogy aktuális játékostársammal ugyanolyan lelkesen lapoztuk a társashoz tartozó szótárat, hogy leellenőrizzük a helyes írásmódot - mondta Luca. A család, akiknél lakott, egy fogyatékkal élő lányt nevelt, akire hétfőként ő vigyázott. Néhány este pedig a gyülekezet kórusának próbáját készítette elő: teával, süteménynyel fogadta a tagokat. Napközben általában irodai munkát végzett, de megtanulta például azt is, hogyan lehet kiszedni a viaszt a szőnyegből, amikor éppen arra volt szükség. - Puttonnyi emléket hoztam haza, a tapasztalataimat később szeretném majd jól felhasználni. Lehet, hogy száz emberből csak egyet mentünk meg, de én abban reménykedem, hogy ennek a munkának van eredménye, és egyre több lesz, aki egy segítőnek köszönhetően esélyt kap egy új életre - összegzett Lenkey Luca. Weller P. Hanna

Paks az én városom

Paks a mindenem. Születésem óta itt élek, itt jártam óvodába, iskolába. Elsősorban édesapám révén a futball központi szerepet töltött be az életemben, az ASE és a PSE pályán nőttem fel - mondta Erdélyi Péter, hozzátéve, megtalálta a számítását Pakson, hiszen a sport- és futballélet elég erős a városban.- Imádom a futballt, mellette a gyerekeket, így kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb egyszerre foglalkozom a kettővel. Jelenleg utánpótlásedző vagyok, amire nem munkaként, hanem hivatásként tekintek, és töretlen lelkesedéssel végzem - emelte ki.

Beszélt arról is, hogy öt éve dolgozik az önkormányzatnál közterület-felügyelőként. Szereti a munkáját, a város dolgaival, a paksi emberekkel foglalkoznak. Mindenkit ismernek, minden problémára megoldást találnak. Erdélyi Péter szívesen tetováltat. Mivel lokálpatriótának tartja magát, egyértelmű volt számára, hogy előbb-utóbb Paksot is megörökítteti magán.- A jellegzetességek közül válogattam, az elsők között a Szentlélek templomot tetováltattam magamra, hisz ez Paks egyik legszebb jelképe. A kezemre Paks táblát rajzoltattam, ez is azt szimbolizálja, mennyire szeretem a várost - fogalmazott Erdélyi Péter, aki barátságos településnek tartja Paksot, és reméli, a vezetők arra törekednek, hogy az atomerőmű beruházás zavartalanul folyjon, ne forgassa fel a paksiak életét, a város olyan kellemes hely maradjon, mint amilyen most.

Juhász Szilvia édesapja perkátai, az atomerőmű építésekor került Paksra és ismerkedett meg Szilvia édesanyjával. Szilvia a Kereszt utcai óvodába, majd a Bezerédj általános iskolába járt, kötődik ezekhez a helyekhez. - Az én generációmnak még volt kisdobos- és úttörőavatása. Utóbbit nagyon vártam. A piros nyakkendőmet még ma is őrzöm, a ballagáskor mindenld aláírta. Németh Lászlóné volt felső tagozatban az osztályfőnököm, nagyon kemény pedagógus volt, de nagyon szeretett minket. Takács Miklós tanár úr volt a másik pedagógus, aki sokat jelentett az iskolának és a diákoknak - idézett fel néhányat iskolai emlékei közül Juhász Szilvia. Arról is beszélt, hogy kedves paksi helyszíne az Erzsébet Nagy Szálloda épülete, ami korábban ifjúsági házként működött. Kézműves foglalkozásokat is tartottak itt, Bencze Barnabás vezetésével, ami Szilvia szakmaválasztását, jövőjét nagyban meghatározta. - A varrónő szakmát választottam, hiszen a kézműveskedés, az alkotás, az, hogy létrehozhatok egy ruhát, mindig is vonzott. Sokat dolgoztam az elmúlt években. Az, hogy elvihettem a Budapest Fashion Week-re egy kollekciómat, csúcspont volt a szakmai pályafutásomban, ennél többet nem kívánhat az ember. Eljutottam New Yorkba, úgy éreztem, mintha egy filmben lennék. Azonban alig vártam, hogy hazajöhessek, hiszen a paksi levegőnél nincs jobb a világon - zárta gondolatait Juhász Szilvia. -se-