Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-01-26 / 2. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. január 26. ■ 13 Nemrégiben került a gyűjteménybe, így még tisztításra, restaurálásra, rekonstruálásra vár egy vesszőből font, vasvázú, vasabroncsos fakerekekkel felszerelt babakocsi, ami a babakocsik szélesebb körű hazai elterjedését megelőző időszakból, az 1900- as évekből származhat. Valaha napfényvédő kupola is volt rajta, vesszővázra kifeszített vászonból. A tárgyat - több más, hasonlóan érdekes darabbal együtt - Ledneczki Erzsébet ajándékozta a Paksi Városi Múzeumnak. A 20. század elején még csak a vagyonosabb családok tehették meg, hogy csemetéiket babakocsiban sétáltassák. A szegényebb rétegek képviselői kendőben hordozva vitték magukkal gyermekeiket, ideiglenes ágyat is kendőből alakítottak ki, hogy munkavégzés közben a gyermekük a közelükben, biztonságban legyen. Ha hosszú útra indulva szekérre, kocsira ültek, jól kibélelt kosárba fektették a kisdedeket. Húzható kis kézikocsikat (Angliában pl. a postás levélhordó-kézikocsikat) is használhattak a gyermekek utaztatására, ám az ingatag, kis kerekű szállítóeszközökkel nehéz volt közlekedni. Az első „hivatalos” gyermekkocsikból - amelyeket a 18. század derekán a gyermekek szórakoztatására terveztek, és kecskével, kutyával vontatott, kagylószerű üléssel ellátott játékok voltak - majd’ 100 év alatt alakult ki a tolókarral ellátott, kényelmi szempontokat figyelembe véve tervezett babakocsi. 1880 körül jelent meg az a forma - egy fonott bölcső kerekekre szerelve - amelyben már fektetve is lehetett tolni a gyermeket, addig csak a már ülni tudó, nagyobbacska gyerek közlekedését szolgálta az eszköz. Ebben az időben már létezett az összecsukható sportkocsi is. tör A „tolókocsi” hamar népszerű lett, amit a társadalmi változások is segítettek, hiszen a 19. század nyitottabb, a társadalmi élet élénkebb volt. Az anyák így könnyebben ki tudtak mozdulni, akár a dajkák, dadák kísérete nélkül is. A gyártók már ebben a korai szakaszban is igyekeztek figyelni a divatra, így a kocsik státusszimbólummá is váltak. A szélesebb körű használat az olcsóbb, fémpréseléssel gyártott kocsik megjelenésével vált lehetségessé az 1920-30-as évektől. Visszatérve a múzeum gyűjteményébe került kocsira: elmondható, hogy az 1900-as évek elején Pakson sem volt még gyakori a gyermekét babakocsiban sétáltató anyuka vagy dajka. A kocsi eredetileg a Balassa család tulajdonában volt, és miután az ő gyermekeik kinőtték, elajándékozták a birtokon a szolgálati házban lakó Ledneczki családnak. Ledneczki Erzsébet édesapja vincellérként dolgozott a Balassa-birtokon, ő gondozta a birtokot és a rajta álló épületeket is, így napi kapcsolatban állt a birtokossal. Az Erzsiké nénivel való beszélgetés során sok érdekes részletet tudtunk meg a hajdani hétköznapokról. A babakocsival kapcsolatos emlékektől kezdve - nagyon vigyázva kellett tolni, mert könnyen felborult - az Új - templom utca, Vadász utca környékének utcaképén át, a birtok gondozásának rendjéig, valamint a háború utáni nehézségekig sok minden szóba került. Ritkán kerül a gyűjteménybe ilyen jól dokumentált tárgy, ami az általános történetén túl, a személyes emlékeken keresztül ennyi mindent mutat meg a város múltjából. Kövi-Ónodi Gyöngyi
