Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-01-26 / 2. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2018. január 26. Mozaik • • Az Urgemezőn is honos az Év vadvirága, a kornistárnics Fotó: Sáfrány Szilvia Jellemzően a lakosság szavazatai alapján választják ki a jelöltek közül az év madarát, fáját, rovarát, gombáját, emlősét, vadvirágát, hüllőjét és halát. Általuk kívánják felhívni a figyelmet a természet szépségeire, védelmére. Ha egy szép alkalomra kornistárnics csokrot szánna valaki, gyorsan hessegesse el a gondolatot, ugyanis hazánkban 1982 óta védett. A 20-60 cm magas évelő növény virága 3-5 cm, sötét égszínkék. Népi elnevezései között ismert a tüdőtárnics vagy tüdőfű, és a rettegőfű is, mert egykor tüdőbaj gyógyítására is használták a kornistárnicsot, amiről bővebben olvashatnak az mttmuzeum.blog.hu oldalon. A képen látható kornistárnicsot Sáfrány Szilvia az Ürgemezőn fotózta néhány évvel ezelőtt. Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium szavazásán a virágoskőrist választották 2018 fájának. Nevezik mannakőrisnek is, mert felsebzett kérgéből édes lé csepeg, amiből főként a mediterrán térségben édességet (mannát) készítettek, és gyógyászati célokra is hasznosították - írják a Föld Napja Alapítvány honlapján. Az itt olvasható leírás szerint a fa ezüstös krémfehér, dús virágai illatosak, a vesszők végén nyílnak 10-15 cm-es bugákban. A fa magassága a környezetétől függően változó, 6-20 méteres egyaránt lehet. Jól tűri a szárazságot, a szennyezett városi levegőt. Magyarországon a Mátrában van nagyobb állománya, mifelénk nem gyönyörködhetünk benne. Az Év rovarának az óriás-szitakötőt választották az internetes szavazáson. A világon ma ismert szitakötőfajok száma megközelíti a hatezret. Magyarországon hatvannégy szitakötőfaj él, közülük huszonkettő védett, öt pedig fokozottan védett. A szitakötők két fő csoportra oszthatók - a kis vagy közepes termetű, gyengén repülő kisszitakötők vagy egyenlőszárnyúak, illetve a kiválóan repülő, erőteljes felépítésű, erősebb szárnyú nagyszitakötők vagy egyenlőtlenszárnyúak. A szitakötőkről és az óriás-szitakötőről még sok érdekességet olvashatnak a Magyar Rovartani Társaság oldalán. Paks környékén láthatunk óriás-szitakötőt, Tolna megyei előfordulását pár éve Farkas Sándor kutatja. Bár külleme talán nem túl étvágygerjesztő, a közönséges süngomba ehető, ám Magyarországon 2005 óta védett, így gyűjtése tilos. A süngomba szeptembertől novemberig terem, 10-25 cm nagyságú, gumószerű, húsos, legtöbbször nyeleden, fehéres színű felülete szálasán felszakadozó, sűrűn lecsüngő, deres tüskékkel (csapokkal) fedett. Többet megtudhatnak róla a Magyar Mikológiái Társaság weboldalán. Sajnos a gombászók ne reménykedjenek, hogy Pakson és környékén látnak ilyen gombát. Az Év emlőse a földikutya. A kihalás szélén álló nyugati földikutya kellemetlenül érzi magát a felszínen, csak nagyon ritkán jön fel, és kifejezetten magányos állat. Leginkább a sztyeppterületeket kedveli. Nincsenek fülkagylói, szemeit bőrhártya fedi. Növényi gyökerekkel táplálkozik, mégsem kell tőle félteni a kiskerteket, mert - ahogy azt a Föld Napja Alapítvány honlapján írják - a lakott területekről már szinte teljesen eltűnt. Hazánkban három faja fordul elő, de mindegyik nagyon ritka, kihalással veszélyeztetett, így nem meglepő, hogy fokozottan védett. Aki többet szeretne tudni az Év emlőséről, keresse fel az FM Vadonleső oldalát. A vándorsólyom több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon. Eltűnésüket a II. világháború után növényvédőszerként használt DDT és dieldrin okozta, ami megváltoztatta hormonháztartásukat és tojásaik héját is elvékonyította, így összetörtek a kotló madár alatt. Bár a DDT-t Észak-Amerikában és Európában fokozatosan betiltották, a hatóanyag lassan ürült ki a környezetből és a táplálékláncból, emiatt az állomány csak évekkel később kezdett erősödni - írják a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján. Itt az is olvasható, hogy a vándorsólyom bárhol megtelepszik, ahol költésre alkalmas sziklafalakat, elhagyott fészkeket talál. 2011- es adat szerint a hazai fészkelőállománya 20- 32 párra tehető. Paks környékén nem tudni fészkelő vándorsólyompárról. Magyarországi újbóli megjelenésének 20. évfordulója alkalmából szentelik a figyelmet idén ennek a madárnak. Az elevenszülő gyík melegkedvelő társaival ellentétben a hűvös, nedves élőhelyeket kedveli. Kistestű gyík, a teljes hossza 13-15 cm, aminek nagyjából a kétharmadát a farok teszi ki. Az Év hüllőjének feje magas, orra, lábai viszonylag rövidek. Háta világosabb, oldala sötétebb barna, a kettő egyenes, keskeny, sárgás csíkkal válik el egymástól. Az újszülöttek színe néhány hétig szénfekete vagy grafitszürke. Az elevenszülő gyík Magyarországon kimondottan ritka és fokozottan védett. Bővebben írnak róla a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján. A Magyar Haltani Társaság online szavazásán a balin lett az Év hala, ami a Dunában megtalálható. A pontyfélék családjába tartozó balin teste nyúlánk, oldalról lapított és ezüstszín pikkelyek fedik. Ragadozó életmódjának megfelelően a szája nagy, aminek szeglete a szem alá ér. Fogai nincsenek, de a menekülő zsákmány megragadását segíti, hogy az alsó állkapcsa elöl kissé fölfelé hajlik. Az Európai Unióban a vadonélők fennmaradását szolgáló úgynevezett Natura 2000-es területek egyik jelölőfaja. Állományai hazánkban stabilak, ezért horgászata a szabályok betartása mellett engedélyezett. A balinról mindezek mellett még sok érdekesség olvasható a Magyar Haltani Társaság oldalán. Kohl Gyöngyi
