Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-24 / 16. szám
Portré Paksi Hírnök, 2018. augusztus 24. ■ 7 Jó napot, mi újság? Klenk Réka Szent István ünnepén a Jézus Szíve templomban a szentmisére és a városi ünnepségre megtelt a templom. A Himnusz eléneklése után az ünnepi csendben felcsendült egy hang. Megejtően szép üzenetet hozott közénk. Államalapító királyunkét és egy fiatal lányét, Klenk Rékáét. Minden településen vannak olyan emberek, akik már kisgyermek korukban valamivel kitűnnek a társaik közül. Úgy gondolom, Klenk Réka közéjük tartozik. Négyévesen kezdett zongorázni, majd nagycsoportos korában néptáncra is beíratták a szülei. Ez még átlagosnak számít, ám Réka egyedisége már az óvodában megmutatkozott. Szófogadó volt és valódi csapatjátékos. Elfogadó, érzékeny, csupa szív kislány, aki sokat mosolygott. Tisztelettudó volt és szolgálatkész.- Klasszikus zene tanulásával indult a kisgyermekkorom - mesélte Réka. Aztán a Tűzvirágban kezdtem táncolni, és a zeneiskolai évzárókon, már alsó tagozatos koromban figyeltem fel a Kalinkó népzenei együttesre, és citerázni kezdtem. Hallgattam Borzavári Rózát, Varga Alexandrát, és azon elmélkedtem, vajon hogyan, honnan jön belőlük az a gyönyörű énekhang? És énekelni kezdtem. Sokáig hallás után, a kotta jóval később jött. A néptáncon a népdalok éneklése is sokat segített a saját hangom felfedezésében. Aztán felső tagozatos koromban Padosné Magdika segítette az énektanulásomat. És elérkezett a középiskola ideje. Réka a kilencedik évfolyamot a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban kezdte. Aztán a családhoz, az édesanyához rendkívüli módon kötődő kamasz karácsony este megosztotta gondolatait a szüleivel: iskolát szeretne váltani. Akkor már egyre inkább úgy érezte, hogy hiányzik az életéből a zene.- A szüleim meglepődtek, hiszen nagyon anyás vagyok. Ha távol voltam a családtól, akármilyen rövid időre is, mindig honvágyam volt. Mégis arra kértem őket, engedjék meg, hogy felvételizzek a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolába, és ha sikerül, ott kezdhessem a tizedik évfolyamot, népi ének szakon. A felvételi sikerült, a második középiskolás évemet Vácon kezdtem. Természetesen az első három hét iszonyúan nehéz volt - a honvágy miatt. Majd szeptember végén, a születésnapomon - ahogy az ebben az iskolában szokás - az iskola tanulói megköszöntöttek. Ez volt az a lélektani pillanat, amikortól otthon éreztem magam közöttük, és ez így is maradt az ötödik év végéig. Réka a közismereti tárgyak mellett népzenei, klasszikus zenei oktatást kapott, a szolfézs, zeneelmélet, zeneirodalom tanulása mellett továbbra is zongorázott. Az osztályközösség, ahová járt, egy „komplett vonós banda” volt, és rengeteg alkalom volt a közös örömzenélésre, éneklésre. A tizenkettedik évfolyam végén jelentkezett a Zeneakadémiára - sikertelenül. Nem volt nekem való, így mesélte. Ezután következett az ötödik váci év, majd az ELTE óvodapedagógus szakára felvételizett, ahol az alkalmassági vizsgán megfelelt, de az utolsó pillanatban visszavonta a jelentkezését, és a Nyíregyházi Egyetemet célozta meg, a citera szakot.- 2017-ben kezdtem meg az egyetemet, ez öt évet jelent Nyíregyházán, ének-zene tanár szakon, alapfokon citeraoktató végzettséggel a végén. Mindenképpen tanítani szeretnék - mondja. Legszívesebben alsó tagozatosokat. Sokat beszélgettünk még. Jó volt hallani, ahogy lelkesen, mély meggyőződéssel, hittel beszél a választott hivatásáról. A jövőbeni munkájáról. A hit segítette. A keresztény ember alkotó hite - mondta. Vácon olyan emberek között élt, akik mellett, és akikkel közösen élhette meg Istenhez való viszonyát. A közös zenélések szabadsága, a klasszikus középiskolai kalandok mellett a hit jelentette a korlátot, ezzel a biztos mozgásteret ezekhez az évekhez. Szerencsés volt a tekintetben is, hogy váci nevelőtanára példaértékű ember volt számára, akivel mindezeket meg lehetett beszélni. Már csökkent a honvágya, de azért szinte minden héten vállalja a félnapos utazást az egyetemtől az otthonáig, a családjához. Szeretne visszatérni Paksra, itt tanítani, élni. Bízik abban, hogy a művészeti oktatás, az ének, a zene újra teret hódít az oktatásban. Talán ezeket a gondolatait lehetett érezni a templomban, érteni a dallamok, a tiszta hang mögött. Ezt a biztatást érezhette mindenki, aki hallotta Rékát énekelni Szent István-napon. Teli Edit
