Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-10 / 15. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. augusztus 10. *11 Mesterek: Gyulai Zoltán bádogos Fotó: TelePaks Sosem unatkozik, mindig új kihívásokkal küzd meg a munkája során Gyulai Zoltán, aki annak ellenére, hogy állattenyésztést tanult, több évtizede bádogosként dolgozik. - A tanulmányaim után egy állattartó telepen helyezkedtem el, de hamar rájöttem, hogy váltani akarok. Egyik ismerősöm segítségével egy budapesti sörgyárban kaptam munkát, később viszszajöttem Paksra, és az atomerőmű hőtechnikai részlegénél helyezkedtem el, itt beiskolázták a dolgozókat, akkor tanultam meg az ipari bádogozást - emlékezett vissza Gyulai Zoltán. Egy év elméleti oktatás és három év gyakorlat után tizenhárom évig ebben a szakmában dolgozott. Az volt a feladatuk, hogy tartályokat, csővezetékeket és tartozékaikat, tolózárakat, burkolást, hőszigetelést készítsenek, és védelmet biztosítsanak a korrózió ellen. Később megismerte az épületbádogozást is, ami nagyon megtetszett neki. - A rendszerváltás után külföldre mentem, ahol tizenhat évig dolgoztam épületbádogosként. Ez idő alatt megismertem a német és az osztrák technológiát, ami sok mindenben praktikusabb a hazainál, viszont bonyolultabb. Én viszont szeretek a munkámban az egyszerűségre törekedni, és a magyar technológia jól működött már száz éve is - mondta a szakember, hozzátéve, hogy a szakma nem, azonban az anyagok sokat változtak az elmúlt években. Gyulai Zoltán kiemelte, hogy nincs két teljesen egyforma tető, ezért minden megbízás kihívás számára. A megbízók igénye is más és más, de éppen emiatt szép és változatos a szakmája. - Sokféle az anyag is, amivel dolgozik egy bádogos: műanyaggal, horganylemezzel, alumíniummal, cinklemezzel, saválló és festett alumíniummal. Manapság még szükség van bádogosokra, de ha nagyüzemben beindul a 3D-s nyomtatás, akkor talán nyugdíjba mehetünk - zárta gondolatait Gyulai Zoltán. Weller P. Hanna Paks az én városom Hesz Csaba születése óta Pakson él, a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban érettségizett, jelenleg ott tanít. Akkor hagyta el huzamosabb időre a várost, amikor egyetemistaként, ösztöndíjjal, Angliába utazott. - Sok élménnyel gazdagodtam külföldön, de jó volt visszatérni a paksi barátokhoz. A szüleim gyermekkoromban sok versenyre, szabadidős programra elvittek, az ő érdemük is, hogy tornatanár lettem, megszerettették velem a sportot, ami lételemem lett. Gyermekkoromban gyakran jártunk az ASE csarnokba. Arra is emlékszem, hol ültünk, hogy hívták a kosárlabdacsapat játékosait. A hazai mérkőzésekre a mai napig eljárok. Megszületett kisfiam, Bence, és alig várom, hogy vele is kijöhessek ide, neki is adhassak abból, amit én átéltem. Ehhez a helyhez kötnek mikulásbulik és koncertek. A gyerekek számára ma is sok programot szerveznek, de úgy gondolom, lehetne az ifjúság felé is nyitni. Épülhetne pláza, ahova beülhetnek egy mozifilmre, étterembe, kávézóba, vagy akár egy squash pálya kialakítása is alkalmas lenne arra, hogy a fiatalok kiengedjék a fáradt gőzt, itt maradjanak, ne menjenek más városokba szórakozni. A feleségemmel élhető településnek tartjuk Paksot, ahol az emberek közvetlenek és törődnek egymással - mondta Hesz Csaba. azoknak, akik az 1978-ban bezárt paksi szülőotthonban utolsóként jöttek világra. A mai napig ragaszkodik a városhoz és településrészéhez, Dunakömlődhöz: ide járt iskolába, ide köti a munkája, családja. - A dunakömlődi kiserdő a házunk kertjének a végénél van. Itt töltöttem a gyerekkoromat, ide jártam fel az öcsémmel, labdáztunk, bunkert építettünk. Ma már a gyermekemet hozom ide. Családunk másik szerelme a Duna. Minden részét ismerjük. Gyermekkoromban sokat jártunk át az akkor még működő strandra komppal. Most is ott táborozunk a barátokkal, hosszú hétvégéket töltünk ott, vagy akár egy délutánon motorcsónakba ülünk és átszáguldunk a Dunán. Amikor a sűrű hétköznapokat élem, sokszor kimegyek a vízhez, nézem a folyót, a csend, a madarak csicsergése megnyugtat.- Az erőműbővítés lendületet ad a városnak, elindulhatnak azok a beruházások, amelyek évekkel ezelőtt elakadtak - véli Katalin. Hozzáteszi: a dunakömlődiek nagyon vágynak arra, hogy ne csak a helyi járat által legyenek összekötve Pakssal, hanem kerékpárúton tekerhessenek át a városba.- Paks gyönyörű, érdemes még az idősebb korosztállyal is elindulni egy könnyű túrára a városban - zárta gondolatait. Sólya Emma
