Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-10 / 15. szám
Mozaik 12 ■ Paksi Hírnök, 2018. auqusz Egy több mint 150 éves iskola a sok eredmény, kiemelkedő tanuló és tanár mellett számos egyéb értékkel is rendelkezhet, melyek akár egy-egy szertár mélyén is rejtőzhetnek. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium szertárából való az Atomenergetikai Múzeum jelenlegi időszaki kiállításának anyaga. A kiállított eszközök mind legalább 110 évesek, és működőképesek. Közülük néhány a mindennapi oktatásban is szerepet kap. Érdekes és a hétköznapi életben keveset használt eszközök kerültek elő a hőtan témaköréhez kapcsolódóan. Manapság a digitális mérőműszerek könnyed mérést tesznek lehetővé a hőmérséklet, a légnyomás és a páratartalom mérését illetően. Nagyon sok háztartásban fellelhetők kis kompakt „állomások”, amelyek a felsorolt adatok mindegyikét mérik. A hőmérséklet mérésére a Six-féle maximum-minimum hőmérőt állítottuk ki 1890-ből. Ez volt a legelterjedtebb hőmérőtípus, James Six angol természettudós készítette el 1782-ben. Egy mindkét végén zárt, U alakúra meghajlított üvegcső mindkét szárában higany és alkohol van, mindössze annyi a különbség, hogy az alkohol az egyik szárat teljesen kitölti, míg a másikat nem. Mindkét csőszárban eredetileg a higannyal érintkező acélpálcika, a szárak mellé pedig egy-egy előzőleg hitelesített, de a baloldalon fordított hőmérsékleti skála lett helyezve. Az aktuális hőmérsékletet tulajdonképpen az alkohollal teli csőben levő higanyszál szintje mutatja. Ha a hőmérséklet nő, akkor az alkohol kitágul, és így a higanyszálat felnyomja az alkoholgőzzel teli szárba, ha viszont csökken, akkor pedig az alkohol összehúzódik, és így a higanyszál az alkohollal teli szár felé fog húzódni. Mindkét csőben a higanyszál a kis acélpálcikát tolja maga előtt, ami a nagy súrlódás miatt azon a helyen marad, ameddig a higany a csőben felhúzódik. így az alkohollal teli szárban az adott hőmérsékleti tartomány minimális, míg az alkoholgőzt tartalmazó szárban a tartomány maximális hőmérsékletét jelzi a két acélpálcika helye a skálán. Ezáltal a Six-féle maximum-minimum hőmérő nemcsak a pillanatnyi hőmérsékletet, hanem bizonyos időközökben a szélső hőmérsékleti értékeket is mutatja egyszerre. A Daniell-féle kondenzációs higrométer, szintén 1890-ből, a levegő relatív nedvességének mérésére szolgál. Az eszköz gyakorlatilag egy fekete faállványon elhelyezett, kétszer meghajlított légüres üvegcsőből áll. A cső közepe vízszintes, míg a két végén függőlegesen lehajlik, és különböző magasságokban egy-egy üveglombikban végződik. A lejjebb levő lombik kétharmad részéig van éterrel töltve, és kívül egy vékony aranyréteggel van bevonva. Az éterbe egy keskeny hőmérő gömbje merül. A másik, magasabban levő üres gömb sebkötöző gézzel van bevonva. Ha a gézre étert csepegtetünk, akkor az éter gyors párolgása miatt a csőben lecsökken a hőmérséklet, így az ott levő étergőzök nyomása lecsökken. Emiatt az étert tartalmazó lombikból az éter a hidegebb felső lombikba párolog át. Ekkor azonban az alsó lombik szintén lehűl, így lehűti a környezetében levő levegőt is, aminek hatására a levegőben levő vízgőz lecsapódik, és elhomályosítja a gömbön elhelyezett aranyréteget. Ekkor a lombikba nyúló hőmérőn leolvasott hőmérséklet az ún. harmatpont. Ezen a hőmérsékleten a gőzök telítettekké válnak és lecsapódnak, és ekkor a telített gőz nyomása éppen megegyezik a levegőben lévő gőz nyomásával. Ennek a hőmérsékletnek az ismeretében tehát az abszolút és relatív nedvesség is nagy pontossággal meghatározható. Krizsán Árpád Fotók: Juhász Luca
