Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-04-27 / 8. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2018. április 27. ■ 11 Paks az én városom Tukács József 1987-ben költö­zött a feleségével Paksra, 26 évig dolgozott a zeneiskolában, ami­nek révén a kicsi gyerekektől a szülőkig szinte a fél várost is­merte. Felidézte a '90-es éveket, például azt, amikor Ovi Rock nevű zenekarukkal a város ösz­­szes óvodás és általános isko­lás gyermekének játszottak az Atomerőmű SE sportcsarnoká­ban. - Elromlott a hangosítás, de sikerült szereznünk valami „lomot”, amiből annyi hangot azért ki tudtunk csiholni, hogy a gyerekek ránk figyeljenek. Fer­geteges hangulat volt - mond­ta Tukács József, aki azt is em­lítette, hogy hétvégi zenészként az ember az összes kocsmát is­meri. - Harminc évvel ezelőtt ugyanis ez úgy volt, hogy a la­kodalmak, fellépések után a Kis­halász Bisztróban gyülekeztünk, sztorizgattunk egy darabig, az­tán mindenki hazament - ma­gyarázta. Tukács József kiemel­te, hogy bárhova kell mennie ügyet intézni, tudja, kit keres­sen. Ez nagy előny, amit ha meg­szokott az ember, nehéz változ­tatni. - Bár a gyermekeink elke­rültek innen, a feleségemmel mi már paksiak maradunk. Nem szeretném, ha ez a város a jelen­leginél nagyobb lenne. Tudom, hogy ez nem lehetséges, de jó lenne ha legalább megmaradna olyan családias hangulatúnak, amilyen most - tette hozzá. Fitt Tamásnak a barátságot, az értékes emberi kapcsolatokat jelenti Paks. - Amikor 2004- ben ideköltöztünk, számuk­ra idegen emberek vártak ben­nünket a házunkban és segí­tettek polcot szerelni, felrakni a csillárt. Nemcsak a szomszé­dok és a közelebbi ismerősök körében tapasztaltuk ezt a köz­vetlenséget, hanem aztán a köz­tereken, a boltokban, a hivata­lokban - mondja Fitt Tamás, hozzátéve, hogy Szekszárdon inkább a rohanás jellemezte az emberi kapcsolatokat, ideköl­tözve pedig úgy érezték, mint­ha lelassult volna az élet, min­denre van idő. - Nagyon ked­vesek számunkra a nyári esti zenés vacsorák az Erzsébet Nagy Szállodában, szeretjük a kirakodóvásárok hangulatát, az adventi koncerteket, a jó leve­gőt, amit a szél besodor, a ter­mészet közelségét. Szeretjük a város kulturális életét, a színhá­zi előadásokat, a kiállításokat. Nagyon sok alkotó van az isme­rőseink között, akik lehetőséget kapnak a közönség előtti be­mutatkozásra, amiben nekünk is volt már részünk. Biztosan meg fog változni a város, de ha jellemző marad a vázolt menta­litás, akkor nem veszíti el sajátos hangulatát, ugyanis szerintem egy helyet nem a mérete határoz meg, hanem az ott élő emberek - emelte ki. Sólya Emma Mesterek: Müller Tamás gépészmérnök Pályakezdő fiatalként került a Gépszer Kft. alkalmazásába előkészítő mérnökként, négy éve a vállalat műszaki igazga­tója Müller Tamás. - Az édes­apám egy kis lakatosműhelyt vezetett Mecseknádasdon, ahol gyermekként rengeteg időt töl­töttem és ott kaptam az indítta­tást arra, hogy magam is ebbe az irányba induljak. A pályavá­lasztás nem volt kérdéses szá­momra, gépészmérnök és mi­nőségügyi szakmérnök végzett­séget szereztem - mondta, és arról is beszélt, hogy a Gépszer Kít.-nél sorozatmunkák helyett változatos, egyedi projektekben dolgoznak, ami folyamatos fej­lődést kíván a munkatársaktól. - Sokéves tapasztalat, hogy hi­ány van jó szakemberekből a munkaerőpiacon, ezért nagy hangsúlyt fektetünk a tanulók segítésére. Tizenkét hegesztőta­nulónak biztosítunk gyakorlati képzést a műhelyünkben az I. István Szakképző Iskolával kö­tött szerződés alapján, valamint azzal is támogatjuk a pálya­kezdő fiatalokat, hogy munká­ba állhatnak nálunk, és megta­nulhatják a szakma csínját-bín­­ját. Hegesztőmester kollégánk napi nyolc órában foglalkozik velük, illetve van egy hegesz­tő-mérnök munkatársunk is, aki megfelelő szakmai támo­gatást nyújt számukra - ösz­­szegzett, kiemelve, hogy alapjá­raton nagyon változatos mun­kát végeznek, ritkán fordul elő, hogy ugyanolyan szerelést vagy hegesztési varratot kell készí­teniük, ezért feladatról feladat­ra fejlődnek az anyagok tekin­tetében és szakmailag egyaránt. - Igyekszem arra bátorítani a fiatalokat a pályájuk elején, hogy tanuljanak meg egy szak­mát, mert azzal olyan tudás­ra tesznek szert, amit a jövő­ben kamatoztatni tudnak. Elő­nyös, ha később mérnöki vagy technikusi képesítést is szerez­nek. Saját tapasztalat, hogy na­gyon hasznos volt két évet a műhelyben tölteni, ugyanis ott magamba szívtam azt a tudást, illetve mondhatni „műhelysza­got”, ami elengedhetetlen ah­hoz, hogy minél teljesebb mun­kát végezzek a jelenlegi szak­területemen - mondta Müller Tamás, hozzátéve, hogy min­denkinek csak ajánlani tudja, hogy kövesse a példáját.-wph-

Next

/
Thumbnails
Contents