Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-04-27 / 8. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. április 27. ■ 11 Paks az én városom Tukács József 1987-ben költözött a feleségével Paksra, 26 évig dolgozott a zeneiskolában, aminek révén a kicsi gyerekektől a szülőkig szinte a fél várost ismerte. Felidézte a '90-es éveket, például azt, amikor Ovi Rock nevű zenekarukkal a város öszszes óvodás és általános iskolás gyermekének játszottak az Atomerőmű SE sportcsarnokában. - Elromlott a hangosítás, de sikerült szereznünk valami „lomot”, amiből annyi hangot azért ki tudtunk csiholni, hogy a gyerekek ránk figyeljenek. Fergeteges hangulat volt - mondta Tukács József, aki azt is említette, hogy hétvégi zenészként az ember az összes kocsmát ismeri. - Harminc évvel ezelőtt ugyanis ez úgy volt, hogy a lakodalmak, fellépések után a Kishalász Bisztróban gyülekeztünk, sztorizgattunk egy darabig, aztán mindenki hazament - magyarázta. Tukács József kiemelte, hogy bárhova kell mennie ügyet intézni, tudja, kit keressen. Ez nagy előny, amit ha megszokott az ember, nehéz változtatni. - Bár a gyermekeink elkerültek innen, a feleségemmel mi már paksiak maradunk. Nem szeretném, ha ez a város a jelenleginél nagyobb lenne. Tudom, hogy ez nem lehetséges, de jó lenne ha legalább megmaradna olyan családias hangulatúnak, amilyen most - tette hozzá. Fitt Tamásnak a barátságot, az értékes emberi kapcsolatokat jelenti Paks. - Amikor 2004- ben ideköltöztünk, számukra idegen emberek vártak bennünket a házunkban és segítettek polcot szerelni, felrakni a csillárt. Nemcsak a szomszédok és a közelebbi ismerősök körében tapasztaltuk ezt a közvetlenséget, hanem aztán a köztereken, a boltokban, a hivatalokban - mondja Fitt Tamás, hozzátéve, hogy Szekszárdon inkább a rohanás jellemezte az emberi kapcsolatokat, ideköltözve pedig úgy érezték, mintha lelassult volna az élet, mindenre van idő. - Nagyon kedvesek számunkra a nyári esti zenés vacsorák az Erzsébet Nagy Szállodában, szeretjük a kirakodóvásárok hangulatát, az adventi koncerteket, a jó levegőt, amit a szél besodor, a természet közelségét. Szeretjük a város kulturális életét, a színházi előadásokat, a kiállításokat. Nagyon sok alkotó van az ismerőseink között, akik lehetőséget kapnak a közönség előtti bemutatkozásra, amiben nekünk is volt már részünk. Biztosan meg fog változni a város, de ha jellemző marad a vázolt mentalitás, akkor nem veszíti el sajátos hangulatát, ugyanis szerintem egy helyet nem a mérete határoz meg, hanem az ott élő emberek - emelte ki. Sólya Emma Mesterek: Müller Tamás gépészmérnök Pályakezdő fiatalként került a Gépszer Kft. alkalmazásába előkészítő mérnökként, négy éve a vállalat műszaki igazgatója Müller Tamás. - Az édesapám egy kis lakatosműhelyt vezetett Mecseknádasdon, ahol gyermekként rengeteg időt töltöttem és ott kaptam az indíttatást arra, hogy magam is ebbe az irányba induljak. A pályaválasztás nem volt kérdéses számomra, gépészmérnök és minőségügyi szakmérnök végzettséget szereztem - mondta, és arról is beszélt, hogy a Gépszer Kít.-nél sorozatmunkák helyett változatos, egyedi projektekben dolgoznak, ami folyamatos fejlődést kíván a munkatársaktól. - Sokéves tapasztalat, hogy hiány van jó szakemberekből a munkaerőpiacon, ezért nagy hangsúlyt fektetünk a tanulók segítésére. Tizenkét hegesztőtanulónak biztosítunk gyakorlati képzést a műhelyünkben az I. István Szakképző Iskolával kötött szerződés alapján, valamint azzal is támogatjuk a pályakezdő fiatalokat, hogy munkába állhatnak nálunk, és megtanulhatják a szakma csínját-bínját. Hegesztőmester kollégánk napi nyolc órában foglalkozik velük, illetve van egy hegesztő-mérnök munkatársunk is, aki megfelelő szakmai támogatást nyújt számukra - öszszegzett, kiemelve, hogy alapjáraton nagyon változatos munkát végeznek, ritkán fordul elő, hogy ugyanolyan szerelést vagy hegesztési varratot kell készíteniük, ezért feladatról feladatra fejlődnek az anyagok tekintetében és szakmailag egyaránt. - Igyekszem arra bátorítani a fiatalokat a pályájuk elején, hogy tanuljanak meg egy szakmát, mert azzal olyan tudásra tesznek szert, amit a jövőben kamatoztatni tudnak. Előnyös, ha később mérnöki vagy technikusi képesítést is szereznek. Saját tapasztalat, hogy nagyon hasznos volt két évet a műhelyben tölteni, ugyanis ott magamba szívtam azt a tudást, illetve mondhatni „műhelyszagot”, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy minél teljesebb munkát végezzek a jelenlegi szakterületemen - mondta Müller Tamás, hozzátéve, hogy mindenkinek csak ajánlani tudja, hogy kövesse a példáját.-wph-
