Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-04-27 / 8. szám

10 ■ Paksi Hirnök, 2018. április 27. Mozaik Városi olvasmányok Tábor a Balaton partján - Sóstó SIÓTOK-SÓSTŐ, <9*5 JÚUUS 9. „... A szülőföldjével éppen olyan bensőséges viszonyban van az ember, mint az anyjával és a szerelmével. Akár tud róla, akár nem. S mivel a lélek legrejtettebb tájait érinti, s ráadásul mélységesen magánjellegű is, nagyon nehéz róla beszélni...a szülőföld nemcsak az a táj, ahol születtél, hanem a közösség is, amely fölnevelt. S ha ezt pontosan érted, akkor meg tudsz érteni mindenki mást, akit egy más táj és más közösség nevelt.” Lázár Ervin: Séta (részlet) Részlet egy 1999-es, Dunaföld­­váron kelt visszaemlékezésből: „A tábor, ahova most érkezte­tek, több mint 30 éves múltra tekint vissza. Ez hosszú idő egy ember életében is, nemhogy egy gyermektáboréban! Siófok- Sóstó - ahogy ma nevezik - a Balaton délkeleti részén fekszik. Nevét a község - Sóstó - a Ba­laton közelében kialakult bel­vízi tóról kapta, melyet most is láthattok a tábor mellett. Ami­kor a tábor területét 1962-ben megvette a Paksi Járási Úttörő­­elnökség, a környék még egé­szen másképp nézett ki. A mai utcák, villák helyén kukorica­­táblák és nádas területek voltak. A paksi járáshoz a dunaföldvári általános iskolák úttörőcsapa­tai is hozzátartoztak. (Akkor Dunaföldváron még két általá­nos iskola működött: az I-es és a Il-es számú. így a mi iskolá­saink is itt töltötték a nyár egy részét. Természetesen egészen más körülmények között, mint most.) Kezdetben csak egy kő­épület volt, mely az ebédlő sze­repét töltötte be. A gyerekek és a nevelők is nyolcszemélyes ka­tonai sátrakban laktak, szalma­zsákon aludtak és pokróccal ta­karóztak. Az utazást és az élel­mezést a táborozóknak kellett megoldaniuk. Ezt úgy lehetett megvalósítani, hogy a község­ben lévő termelőszövetkezetek és üzemek segítették az iskolát. A gyerekeket teherautóval szál­lították a táborba, és a 10 napos turnushoz szükséges élelmet (húst, gyümölcsöt, zöldséget stb.) is így hozták, na és persze a szakácsnőket, akik mindezt el­készítették. A segítségnyújtás­ban kiemelkedett az Alkotmány Tsz. Később a kőépületet kibő­vítették, és már 4 db 10 ágyas szoba is épült. Ez a mai tábor középső része. Ezek 1966-ban készültek el. A tábor mai for­májában (90 férőhely, ebédlő, konyha, mosdók) a 80-as évek elejétől működik. A tábor első vezetői Kerekes László és Pozs­­gai Sándorné voltak, ők ma már nyugdíjasok. Mostani tanárai­tok közül is nagyon sokan vet­tek részt még diákként a tábori programokban. így például: dr. Sűrű Jánosné (Anci néni), Kere­kes Péter, Kerekes Pétemé, (Ági néni), Horváthné Szűcs Ma­rianna, Zsebeházi Ágnes, So­mogyi Lászlóné (Marika néni). Amíg a tábor úttörőtáborként működött, minden csapat ma­gával hozta a csapatzászlóját, melyet minden tábornyitás­nál ünnepélyes keretek között felvontak, a táborzárásnál pe­dig levontak. így adták tudtá­ra a környéknek, hogy melyik iskola úttörőcsapata tartózko­dik éppen a táborban. 1990-től a tábor neve Paks Város és Kör­nyéke Gyermektábora lett, mi­vel megszűnt az úttörőelnökség. Ettől kezdve a tábor fenntartója a paksi Deák Ferenc Általános Iskola. Gondnoka, Csöpi néni dolgozik itt nyugdíjasként, előt­te ő is pedagógus volt.” A sóstói tábor a paksi és Paks­­környéki iskolásoknak a nyá­ri kalandot jelentette. A tábori naplókban visszafogottan fogal­maztak az egykori táborlakók, de jól tudjuk, hogy minden üze­net mögött ott lapul a valódi él­mény, a gyermekkort meghatá­rozó barátság, szerelem. Ott olvashatók az emeletes ágyakon a bejegyzések, ott virí­tanak a táborozási alkalmakra létrehozott események, dátum­mal, történésekkel. Nevek a bútorokon, fényképek a meg­sárgult papírokon, a naplókba ragasztva a korabeli újságok­ból kivágott újságcikkek. Ezek a naplóbejegyzések, a bútorok­ba karcolt üzenetek, leírások, tudósítások az aktuális érzel­mekről jóval többek a mai on­line felületek bejegyzéseinél. Aki érti ezt a kort, vissza tud emlékezni a gyermekkorára, aki járt valaha a sóstói tábor­ban, jól tudja, milyen mély ér­zelmek, titkok és őszinte szere­tet, barátság vésték bele a sza­vakat a fába, néhány helyen a fémbe. Valódi közösségi olda­lak ezek, az olvasóra (a mai fel­nőttekre) gyengéden omlanak rá általuk a gyermekkor emlé­kei. A tábor az évtizedek alatt nem sokat változott, megőriz­te egykori hangulatát. A leg­fontosabb, hogy létezik, hogy van egy Balaton-parti hely, egy gyermektábor, ahol a paksi fel­ső tagozatos gyerekek rend­hagyó közösségi felületen ta­lálkozhatnak egymással és a Balatonnal. Ahol, bár JBL és okostelefon áll rendelkezésre a diszkós esthez, nem Tesla sza­lagos lejátszó, Videoton kazet­tás magnó, az élmény ugyanaz. Lásd: online felületek, közös­ségi oldalak bejegyzései. Teli Edit

Next

/
Thumbnails
Contents