Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-01-12 / 1. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. január 12. M 15 Történetek a ládafiából: Bősz Fülöp Fotó: Szaffenauer Ferenc Bősz Fülöp tanulmányai után szakmájában, asztalosként helyezkedett el Budapesten 1961- ben. Később hazatért Paksra, megházasodott, és a konzervgyárban kapott munkát. Sorozatunkban két, számára emlékezetes történetet mesélt el az életéből. 1976-ban határozott úgy, hogy meglátogatja a testvérét Németországban. - Akkor még könynyebb volt egyedül külföldre utazni. Ehhez három vízumra volt szükségem, osztrák, német, de még magyarországi engedélyre is, amiket sikerült megszerezni. 1980-ban az egész családdal szerettünk volna kiutazni. Szokatlanul lassan zajlott az ügyintézés, majd egy napon rendőrök jelentek meg a lakásunkban, és elkezdték mérőszalaggal méricskélni. Azzal az ígérettel hagytak ott bennünket, hogy hamarosan választ kapunk a vízumkérelmünkre. Csak utólag tudtuk meg, hogy sokan előre eladták a lakásukat, majd kiutaztak Németországba, de onnan már nem jöttek viszsza. A mi esetünkben is ezt akarták megelőzni. Végül megkapta a család az engedélyt - mondta el Bősz Fülöp, aki arról is beszélt, hogy milyen nehézségekbe ütköztek a gyermekei a felvételi eljárás során. Egyik lányuk Pakson érettségizett, majd a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Abban az időben tíz felvételi pontot kapott az a diák, akinek az apja vagy a nagyapja veterán volt. Érdekesség az is, hogy akinek nem volt párttag a rokonai között keményen fel kellett vennie a versenyt a bejutásért. Fiatalabbik lányuk a Pécsi Leőwey Klára Gimnáziumba jelentkezett. Kalandosan zajlott a felvételije. Helyhiányra hivatkozva nem vették fel a gimnáziumba, pedig szinte kitűnő tanuló volt, ráadásul a nagycsaládos státusz is előnyt kellett, hogy jelentsen. - Határozottan tudtam, hogy gyengébb tanulók is helyet kaptak az osztályban, ezért az illetékes minisztériumtól kértem segítséget telefonon. Megnyugtattak, hogy elintézik az ügyet. Mire másnap Pécsre értem, már a lépcsőn várt az igazgatónő, aki közölte, hogy felvették a lányunkat. A középiskola után agrármérnökként végzett a gödöllői egyetemen. Később a fiunk is a Leőwey Klára Gimnáziumban érettségizett, aztán a Dunaújvárosi Főiskolára ment. Weller P. Hanna Tálentum: Hóra Dániel Hóra Dániel egy afrikai eredetű ütőhangszeren, marimbán játszik. Mostanra számos fellépésen, versenyen van túl, valamint elnyerte a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díját is, zene kategóriában.- Hároméves voltam, amikor odaültem a bátyám zenekarának dobjához, és elkezdtem rajta játszani. 2013-ban iratkoztam be a Paksi Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola ütő tanszakára. Annak ellenére, hogy úgy gondoltam, csakis dobolni szeretnék, a második félévtől marimbán játszom - mondta Hóra Dániel, aki arról is beszélt, hogy a marimba egy afrikai eredetű ütőhangszer, aminek felépítése a zongoráéhoz hasonló, és amin nehéz játszani, kevesen is teszik az egész világon. - Én nagyon szeretem, fejleszti az agyműködést - emelte ki. A tanára, Tóthné Hanoi Franciska elmagyarázta neki, mit kell tennie, hogyan kell játszania a marimbán, Dániel megpróbálta, és sikerült. Kicsit ugyan fájt utána a keze, de idővel megszokta, és már nincs ilyen gondja, mesélte. Dánielnek három éve volt az első versenye, ahol arany minősítést kapott, majd egy Győrben rendezett országos versenyen dicséretben részesült, ami negyedik helyezésnek felelt meg. A Pécsett megtartott Dobszerda elnevezésű ütőtalálkozón kiemelt arany minősítést kapott, 2017-ben pedig regionális ütőversenyen második helyezést ért el a korcsoportjában. Pakson is több rendezvényen fellépett már.- Emlékezetesek a nyaranta rendezett országos dobtáborok, ahova különböző helyekről érkeznek növendékek és tanárok. Járt már a táborban például Holló Aurél Kossuth-díjas művész, aki az Amadinda együttesben játszik, és Joó Szabolcs, az Állami Hangversenyzenekar szóló timpanistája. A tábort minden alkalommal koncerttel zárjuk, ahol bemutatjuk, hogy mit tanultunk az egy hét alatt.- Az első fellépésemen nagyon lámpalázas voltam, de viszonylag jól sikerült - idézte fel emlékeit Dániel, kiemelve, hogy mindig azt igyekszik megmutatni a közönségnek, hogy nagyon szeret ezen a hangszeren játszani, és szeretné elérni, hogy egyre többen érdeklődjenek a marimba iránt. Azt még elárulta, hogy tervei szerint zenei pályán tanul tovább. Sólya E.
