Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-03-23 / 6. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2018. március 23. Mozaik Városi olvasmányok Munkásművelődési Központ 1978 - fellegvár épül az egykori halászfaluban „Minden város a saját nyelvén írja a történetét. Az utcák, terek, épületek és műemlékek önálló jelrendszert hoznak létre, amelyet, akár egy szöveget, megérthetünk, megtanulhatjuk olvasni a várost.” Ficsor Benedek, újságíró írták egyben, írták külön, de akkor és ma is minden paksi tudja: a munkásművelődési központ már negyven éve határozza meg a lakótelep arculatát, a város kulturális, közösségi terét. 1976-ot Írunk, amikor az óvárosi gyerek a többgenerációs családi házból - dáliák és a nagypapa életakarását, életigenlését elbeszélő csendjéből, a nagymama szigorából - az újvárosi, tanácsi bérlakásba költözik. A szülők a régi parasztbútort lakkozott bútorra cserélik, a nagymamától kapott támlás széket zöldvirágos huzatú fotelekre. A gyerek az Eötvös utcai óvoda után a Tolnai útiba jár, új jelet kap, mert a régi már foglalt. Űj jelet kap az óvodában, új jelet kap az életben: az óvárosi kapu kitárul az újvárosi felé. Ha dél felé néz, messzire ellát, megkezdődött az atomerőmű építése, ha észak felé néz, legszívesebben felkapna a háromkerekű biciklire és visszamenne a nagypapához. Marad. És ámulva nézi a lakótelep, a lakótelepi iskola, a művelődési ház épülését. Aztán: „A ház, a gyönyörű, modern és tekintélyes méretű épület pontos neve: munkás művelődési központ. Pénteken, november 24-én (1978) délután adták át ünnepélyes külsőségek között. A paksi atomerőmű építésének történetében és egész Paks történetében igen fontos állomás ez. Az erőmű lakótelepén, a Kishegyen olyan fellegvára létesült a művelődésnek, a magas szintű szórakozásnak és kulturálódásnak, ahol jó adottságok vannak színházi előadás megtartásához, a könyvtári munkához és nyugodt olvasáshoz, továbbá a sokrétű klubesthez is. Mindezek mellett az sem lényegtelen, hogy a művelődési központ dolgozói, az egyre népesebb szakembergárda ilyen körülmények között az eddiginél jobban tudja segíteni, szervezni az egész paksi járás művelődési és kulturális életét, programjait. A művelődési központ avató ünnepségére több ezer ember szeretett volna elmenni, így mondták Pakson már napokkal előbb. A szinházterembe 440-en férnek be és a színpadon 39 tagú volt az elnökség. Részt vett az avatási nagygyűlésen K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, Rigóczky István, a paksi járási pártbizottság első titkára, továbbá sok más megyei és paksi vezető, meghívott vendég. Baksai Ferencnek, a nagyközségi pártbizottság titkárának elnöki köszöntő szavai után dr. Boros Sándor művelődésügyi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. A miniszterhelyettes szavai után kitüntetéseket adtak át a TÁÉV dolgozóinak és a két szekszárdi tervezőnek. A létesítményt tervezték: Balázs Csaba építész és Nagy János szerkezettervező, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársai, valamint Vörös József belsőépítész, a Kereskedelmi Tervező Vállalattól. Az első műsort a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese adta az atomerőmű munkás művelődési központjában, közvetlenül az avató ünnepség után. Este pedig már színházi előadás volt, a Népszínház művészei játszották Molnár Ferenc Liliomját, zsúfolt nézőtér előtt.” (Tolna Megyei Népújság, 1978. november, 28. évfolyam, 258-282. szám) A település közben várossá vált, a ’70-es években született gyerekek felnőtté. Dél felé nézve távolra látni. Észak felé nézve - a kis utcákba, közökbe és gesztenyefák között - szintén távolra látni. Nincs különbség... Teli Edit Részlet a Dunántúli Napló korabeli cikkéből (1978-11-25 / 325. szám) „A városiasodó Pakson, ahol hazánk első atomerőműve készül, pénteken ünnepélyesen felavatták a 80 millió forint költséggel létesült munkásművelődési központot. A Dunára tekintő új lakótelep központjába tervezett háromszintes, nagyon szép épületet dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes adta át rendeltetésének. A munkásművelődési központ külső megjelenésével, igényes belső kiképzésével jelképe annak a hatalmas változásnak, amit a népgazdaság legnagyobb beruházása hozott az egykori halászfalu életében.”
