Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-03-23 / 6. szám

Portré Paksi Hírnök, 2018. március 23. ■ 11 Jó napot, mi újság? Németh Irén Érdekes, izgalmas vállalkozás volt Németh Irén számára Paks­­ra költözni. Az ország másik vé­géből, Tiszaújvárosból érkezett a férjével és kislányával 1981-ben, második gyermeke már itt szü­letett. A családjától való távolság gondolata akkor még nem fog­lalkoztatta. Most már igen, hi­szen testvérei mind ottmaradtak egymás közelében, neki viszont jobbára a telefonos kapcsolat­­tartás maradt, újabban pedig az évente megrendezett Németh családi összejövetel Sajószöge­­den, ahol nevelkedett. Orosz nyelvi gimnáziumban érettségizett, közgazdasági, ipa­ri árkalkulátor, árszakértő képe­sítéseket szerzett. Pakson előbb az atomerőműben a karbantar­tási igazgatóságon dolgozott, majd a Vegyépszernél tett kité­rő után pályázott az erőmű tá­jékoztatási irodája által meg­hirdetett állásra. Mivel min­dig nagyon érdekelte a reklám, marketing, kommunikáció, Du­naújvárosban reklám- és ren­dezvényszervezést tanult. Az itt szerzett szakképesítéssel a zsebé­ben pénzügyi és reklám előadó­ként kezdte munkáját 1992 ele­jén. Ma gazdasági elemzőként dolgozik a TLK csapatának tag­jaként. Mostanra elkülönültek, letisztultak a feladatok, de eleinte nagyon összetett volt a tevékeny­sége. Tizenöt éven át szervez­te az atomerőmű rendezvénye­it, és volt azok háziasszonya. Ám nemcsak az atomerőmű prog­ramjainak stábjában lehetett fel­fedezni, a Paksi Duna-partért Közalapítvány titkáraként városi rendezvények sikeréért is dol­gozott. Az alapítvány feladat hí­ján maradt, nem úgy Irén, aki a Gastroblues fesztivál szervezői­nek táborát erősíti. Előbb a főző­verseny résztvevője és nem mel­lesleg díjazottja volt éveken át. - A kezdetektől teljes szívvel kö­tődöm a fesztivál minden ese­ményéhez. Nagyon sok érdekes, „sokszínű” ember fordult már meg itt a 25 év alatt, akikkel él­mény újból találkozni. Sokak­kal az életemet meghatározó ba­rátságot kötöttem. A zene vilá­ga teljesen elvarázsol, más füllel, szívvel hallgatom a zenét - fog­lalta össze élményeit. Az alapve­tő kapocs, a gasztronómia szin­tén nagyon fontos az életében. Vézna gyerek, majd vékony lány, fiatalasszony volt, ezért elhatá­rozta, hogy mindig ízletes étele­ket fog főzni. Nem volt rest sza­kácskönyveket, sőt szakácsis­­kolai tankönyveket vásárolni, tanulmányozni. - Miután meg­tanultam ízlelni, igyekeztem há­zasítani az ízeket, játszottam a különböző alapanyagokkal, sok­szor sikerrel. Nagy öröm volt lát­ni, hogy az elkészült „remekmű­vemet” jó étvággyal fogyasztják a családtagok, barátok - mesélte. - Paks a lehetőség városát jelen­tette számomra, és ez nem szűnt meg. Nagyon nagy lelkesedés­sel végeztem mindig a munká­mat, de a kiteljesedésem a Tájé­koztató és Látogató Központhoz (TLK) fűződik - összegezte. En­nek megkoronázása volt, amikor átvette a céggyűrűt. - Nagyon nagy szurkolótáborom volt, akik osztoztak az örömömben. Éle­temben annyi virágot nem kap­tam, mint akkor. Fantasztikus érzés volt, úgy éreztem beérett az, amiért dolgoztam. Ami­kor meghajoltam, és felzúgott a taps... a mai napig könnybe lá­bad a szemem - idézte fel. Azt mondta, tartalmas volt az eddi­gi élete, és azon lesz, hogy ez to­vábbra is így legyen. A felvetés azért időszerű, mert elkezdett barátkozni a nyugdíjba vonulás gondolatával, hiszen 2019. ja­nuár 1-jén eléri a nyugdíjkorha­tárt. Maga is meglepődik, ami­kor utánaszámol: 45 éve dolgo­zik szívvel, lélekkel. Azt mondja, hogy biztosan te­vékeny élete lesz a továbbiakban is. Családtagjai, négy unokája, akikre rendkívül büszke, most is mindenben számíthatnak rá, de így még több időt tud majd áldozni rájuk. Szeretné rendez­vényszervezői és orosz nyelv­tudását kamatoztatni, folytat­ni az élménydús túrákat az ASE szakcsoportjával, amelyen belül egy kisebb, szinte baráti közös­ségnek is tagja, akikkel évek óta jár Erdélybe, az EKE-táborba. Bakancslistáján Peru és Malaj­zia is szerepel. Egy újabb szere­lem Dombori, a családi nyara­ló, ahol nyugalom, csend várja, és autótülkölés helyett madárcsi­csergésre ébredhet. Már várja a pillanatot, amikor megérkeznek az unokák csillogó szemmel, és számolja a napokat, amikor el­készítheti az idei első lecsót bog­rácsban, akácfa tűzön. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents