Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-02-24 / 4. szám
Régi sorozat éled újra a Paksi Hírnök hasábjain. Tárgy/történet című rovatunkban a Paksi Városi Múzeum és az Atomenergetikai Múzeum egy-egy különleges kiállítási tárgyát mutatjuk be. Elsőként ismerjenek meg egy gyapjasmamutfogat a Paksi Metszetből! A paksi löszfalat a földtannal foglalkozó kutatók már az 1930-as évek óta alkalmasnak tartják a Kárpát-medencében zajló ún. negyedidőszaki környezeti változások nyomon követésére. A Paksi Városi Múzeum új kiállítása nemcsak a klímaváltozással foglalkozik, hanem az elefántfélék evolúciójával is. Ennek oka, hogy a paksi rétegsorban 1945- ben mamutfogat és lábszárcsontot találtak a bányászat során, melyet a feljegyzések szerint Hum József bányamester személyesen vitt el a budapesti Földtani Intézetbe. A vitrinekben látható mamutfogak, melyeket a Magyar Természettudományi Múzeumtól kölcsönöztünk, egy Harta környéki kotrásból származnak. A kiállítás a negyedidőszaki földtörténeti folyamatokat mutatja be, melyben periodikusan váltakoztak a hideg és meleg időszakok. A vitrinekben három mamutfaj fogát lehet megtekinteni, ezen a képen a gyapjas mamut foga látható. A mamutok közt akadtak olyan fajok, amelyek a meleg klímát kedvelték, de a gyapjas mamutok elsősorban a zord, hideg éghajlathoz alkalmazkodtak. Ezek az állatok a sztyeppi mamutból fejlődtek ki Kelet-Szibériában kb. 700-800 ezer évvel ezelőtt, de Európában igazán gyakorivá csak a jégkorszak utolsó 70 ezer évében váltak. Fogazatuk is kimondottan a hideg, füves, pusztai életmódra specializálódott. A ma élő elefántoknak és a mamutoknak közös jellemzői többek közt a hosszú agyaraik (ezek megnyúlt felső metszőfogak) és a lemezes szerkezetű őrlőfogaik. A növényevő emlősök körében ez a legfejlettebb fogszerkezet. Bolygónkon körülbelül 23 millió évvel, de Tárgy/ történet főképp 5 millió évvel ezelőtt jelentős lehűlés vette kezdetét. Ennek következtében a klíma szárazabbá vált, ami a füves területek térhódításához és az erdők visszahúzódásához vezetett. Sok lombevő állat áttért a fűevésre, ami sokkal „keményebb” táplálék volt, így az állatoknak alkalmazkodniuk kellett a megváltozott életkörülményeikhez. A mamutok és az elefántok fogkoronája megnövekedett, egyre több lemezből állt, melynek segítségével képesek lettek jobban megőrölni a növényi táplálékot és a fűféléket. Egy másik „találmány” is segítette az állat élettartamának növekedését, ez pedig a fogváltás módja volt. Az elefántoknál végzett megfigyeléseket alapul véve feltételezhetjük, hogy a mamutok - sok más emlősállattal ellentétben - vízszintesen váltották a fogaikat, ami azt jelenti, hogy a tejfogak és a maradandó fogak egymás után alakulnak ki, s az állkapocsban hátulról előre tolják a használhatatlanná vált fogat. A mamutok igen jól alkalmazkodtak a környezetváltozáshoz, több millió évig éltek a Földön, de több nagytestű állathoz hasonlóan ma már nem találkozhatunk velük. A kihalásukhoz az ember is hozzájárult, de a vadászat önmagában nem okozhatta a vesztüket, a klímaváltozás annál inkább. A mamutok élettere a jégkorszakban kialakult speciális növénytársuláshoz kötődött, a mamutsztyepphez, ami a hosszúszárú fűfélék tömegét jelenti. Ez a növényzeti típus már szinte teljesen eltűnt, csak apró foltokban található meg a Föld északi területein. Felhasznált irodalom: Gasparik Mihály 2016: A gyapjas mamutok kihalási ügyében - Perújrafelvétel.- Élet és Tudomány LXXI. (33): 1033-1035. Gasparik Mihály & Medzihradszky Zsófia 2016: A mi jégkorszakunk - Pleisztocén élővilága Kárpát-medencében.Természettár könyvsorozat, Magyar Természettudományi Múzeum, Hermann Ottó Intézet, Budapest, 208 pp. Gasparik Mihály: Jégkorszak - Nem mind gyapjas, ami mamut, Élet és tudomány, 2008. (63. évf.) 24. sz. 751- 754. old. Földessy Mariann, Füköh Levente, Gasparik Mihály: A paksi löszfal, Kiállításvezető az állandó földtani kiállításhoz, Paks, 2017. Pekárikné Bakó Eszter A gyapjas mamut 14 ■ Paksi Hírnök, 2017. február 24.
