Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-02-24 / 4. szám

Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? Vilimi András A 2014-es év fordulópont volt Vilimi And­rás életében. Az atomerőműben dolgozó, négygyermekes fizikus addig „szokásos” életét élte: dolgozott, egyre azon munkálko­dott, hogy egzisztenciát teremtsen, anyagi biztonságot nyújtson a maga és családja szá­mára, hajtotta a mókuskereket. Aztán 2014- ben találkozott azokkal a családokkal, me­lyek egy helyi Waldorf-iskola és óvoda ala­pításán kezdtek munkálkodni. Megismerve a módszer lényegét, feleségével csatlakoz­tak hozzájuk, és a 2015 elején megalakult Aranyhal Waldorf Pedagógiai Egyesület­nek később András lett az alelnöke. A Waldorf-módszer alapja, hogy gondolko­dó, döntésképes, a felelősséget vállaló embere­ket neveljenek, hangsúlyozza Vilimi András, hozzátéve: tévedés, hogy teljesen szabadjára engedik a gyerekeket. Erről szó sincs: a sza­badság itt nem a szabadosságról szól, nagyon is szigorú szabályrendszer van, de csak ott vannak kötöttségek, ahol annak értelme van. - Az elmúlt nagyjából két év amolyan ébre­dés volt a számomra: áthelyeződnek a hang­súlyok, a fontossági lista élén álló dolgok helyére mások kerülnek az életünkben - mondja. Példaként említi a televíziót, amitől tavaly nyáron megváltak. - Tettünk egy pró­bát, és nagyon meglepődtünk, mennyivel több időnk van más dolgokra, egymásra, és senki nem hiányolja a tévét - meséli, hozzá­téve: a waldorfosok szerint ajánlott, hogy a gyerek kisiskolás korig ne nézzen televíziót, mert a számukra még oly fontos játéktól ve­szi el az időt. A döntéskor megígérte a gye­rekeknek, hogy cserébe épít egy tyúkólat. Ma már komoly állatsereglet, a tyúk mellett nyúl, meg birka legelészik a kertben. András az ól elkészülte után sem tette a ládafiába a fűrészt, meg a kalapácsot, hanem barkácsol­ni kezdett. - Jó, ha a gyerekek nem azt látják, hogy a munkából hazaérve eldőlök a kana­pén, hanem azt, hogy tevékenykedem. Ez jó példa nekik, és őszintén szólva nekem is jól­esik - mondja. András, miközben a doktorijára készül, aranykalászos gazda végzettséget is szerzett, és nyáron Németkérre költöznek. - Termé­szetesen ez nem azt jelenti, hogy holnap ott­hagyom az atomerőműves állásomat, de ahogy mondani szokták, ami jön, fogadd el, ami megy, engedd el! Meglátjuk, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy már nem ragaszko­dom görcsösen semmihez, és egy esetleges változtatás gondolata már nem rémít meg annyira, mint néhány évvel ezelőtt - fogal­maz, hozzátéve, hogy szerinte sok ember­nek hiányzik ez a fajta nyugalom. Magyarország egyébként világviszonylatban a legjobb háromban van a működő Waldorf­­intézmények számát tekintve. Van rá igény, éppen ezért nagy szükség lenne több képzett Waldorf-pedagógusra, mondja András. A Dunakömlődön működő Aranyhal Wal­dorf Óvoda és Iskola, ahova Andrásék 8, 5 és 3 éves gyermeke is jár (a legidősebb, a tízesz­tendős a szekszárdi Waldorfba) jelenleg egy óvodai csoportot és két iskolai osztályt mű­ködtet. - Távlati célunk, hogy az önkormány­zattól bérelt épületet megvásároljuk, ez stabi­labb alapot adna az intézmény működteté­séhez, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, bár a megnyitás óta pályázati források segítségével már történt nyílászárócsere, megújult az ut­cafront, és hamarosan egy gyönyörű kapuval gazdagodunk - mondja az egyesület alelnö­ke. - A mesebeli aranyhaltól hármat kíván­hat az ember, a mi harmadik kívánságunk az óvoda és az iskola után egy középiskola létre­hozása. Ilyen intézmény Paks száz kilométe­res körzetében nincsen. Ez azonban egy igen komoly lépés, amihez a régióban működő Waldorf-intézmények összefogása szüksé­ges. Kohl Gy. Paksi Hírnok, 2017. február 24. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents