Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-06-02 / 11. szám
Annak idején az atomerőmű építéséhez szükséges anyagokat és eszközöket közúton, vasúton, valamint vízi úton tervezték szállítani. Különösen körültekintően kellett azon berendezések szállítási útvonaláról gondoskodni, amelyeket súlyuk és terjedelmük miatt közúton és vasúton nem volt lehetséges szállítani. Erre szolgált a vízi út, a Duna, amelyből leágazik a hidegvízcsatorna. A csatornának kettős rendeltetése van, egyrészt biztosítja az atomerőmű hűtővizét, másrészt a csatornán kiépített nehézkikötőben fogadhatják a hajón érkező, méreten felüli berendezéseket, mint például a reaktortartály és a gőzfejlesztő. A nehézkikötő 320 tonnás daruját a Ganz- Mávag brigádja szerelte össze, és első alkalommal 1980. március 24-én vették üzembe, ugyanis ekkor érkezett meg az Őrlik tolóhajón az atomerőmű első reaktortartálya. A hajóról leemelt tartályt egy különleges trélerre rakták, amely előtt és mögött egyegy Faun vontatójármű állt. Ezt a több mint Tárgy/ történet 200 tonnás tömeget kellett elszállítani a közel másfél kilométerre lévő reaktorcsarnokba. A Faun vontatójármű amerikai-német kooperációban készült Detroitban, 1976-ban, és 1977 decemberében helyezték üzembe, majd a Paksi Atomerőmű Vállalat tulajdonába került, de a vállalat 1989-ben az OVIT-nak adta át. Első vezetője Radnai János volt 1977-1989 között, a második pedig Honfi József, aki 2012. március í-jén kormányozta a járművet a mai kiállítási helyére, hogy itt kezdje meg nyugdíjas éveit. A Faun párja Németországba került. Néhány jellemző műszaki adat a nem mindennapi járműről: a motor típusa Cummins KT 450; a motor 16 848 köbcentis, soros elrendezésű; teljesítménye 425 lóerő; a motor forgatónyomatéka 1910 Nm; 700 ezer kilométert futott és 300 ezer üzemórát teljesített. Beregnyei Miklós 14 ■ Paksi Hírnök, 2017. június 2.
