Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-06-02 / 11. szám
Jó napot, mi újság? Szerbín Pavel A Paks-Budapest-Balaton egyenlő szárú „Bermuda-háromszögben” szokott néha feltűnni, néha eltűnni. Motorozik, vitorlázik, kerékpározik, mindent szeret, ami jó. így jellemzi magát Szerbin Pavel, aki egyrészt annak köszönheti idegen hangzású nevét, hogy édesanyja orosz, amire a keresztnévválasztással tett utalást, másrészt annak, hogy kovácsmester nagyapja Sátoraljaújhelyről származik, és valószínűsíthető, hogy a felmenői között kárpátaljai ruszinok vannak. Édesapja - ahogy fogalmazott - mozgalmi ember volt, a ’40-es évek végén kiküldték a Szovjetunióba. Szaratovban, közgazdasági egyetemen tanult, ott érte a szerelem és a szerencse, hogy éppen attól az évtől már engedélyezték az orosz fiataloknak, hogy külföldi állampolgárral kössenek házasságot. Miután az akkori értékrend szerint a nőnek kellett követni a férfit, szülei Magyarországon telepedtek le. Pavel Budapesten született és nőtt fel, bölcsődébe, óvodába, iskolába ott járt, de ő is kint diplomázott. Édesapja a KGST-ben dolgozott, a család vele ment, így esett, hogy a biológus, biofizikus diplomáját 1978-ban a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen szerezte. Az, hogy vegyes házasságba született, hozzátett az életéhez. Kezdjük azzal, hogy megtanult egy másik nyelvet és megismert egy másik kultúrát, mégpedig egy óriási, gazdag kultúrát. Gondoljunk az orosz klasszikusokra a zenében, a balettben, az irodalomban, a tudományban. - Ha nem is érzem magamhoz olyan közelállónak, de meg tudom érteni az orosz lelket is. És ez még a mai világban is segít, mert a politikai történéseket teljesen más színben vagyok képes látni, mint amire mondjuk egy átlagos európai képes - fűzi tovább a gondolatot. Magyarázatul hozzáteszi, hogy ismer olyan történelmi tényeket, amit a magyarok jelentős része nem, közvetlen forrásból, eredeti nyelven olvassa az orosz híreket is, amellett, hogy ismeri a nyugati érvrendszert, így mindenképpen objektívebben látja a történéseket, és olyan véleményt alkothat, ami bizonyára közelebb van az igazsághoz, mint az egyoldalú ismereteken nyugvó. Tanulmányaihoz visszakanyarodva: az aspirantúrát - a mai PhD-nek megfelelő tudományos fokozatot - Leningrádban végezte, sugárbiológiából védte meg a kandidátusi diszszertációját, és amikor hazajött, elhelyezkedett az Országos Frederic Jobot Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézetben. Itt húsz évet töltött és leginkább környezeti hatásokkal, például az atombomba-kísérletek, a csernobili baleset és a paksi atomerőmű környezetre gyakorolt hatásával foglalkozott. Osztályvezetőségig vitte, de az akkori intézményvezető - nem szépíti - kirúgta. Az okról csak feltételezései vannak. Talán azért, mert nem fért bele a kutatóról alkotott képébe egy motorozó, fülbevalót viselő fickó, de az is meglehet, hogy nemcsak ezzel verte ki a biztosítékot, hanem azzal is, hogy az akkor megnyíló pályázatokban, főként nemzetközi színtéren, nagyon sikeres volt. Résztvevő, témavezető, koordinátor volt megannyi, több nemzetet érintő projektben, aminek köszönhetően Új-Zélandtól Brazíliáig bejárta a világot. Ilyenkor vitte magával a kerékpárját, és bringázott többek között Ausztráliában, Japánban, az USA-ban... Ezzel a szakmai múlttal és tapasztalattal lett 2004-ben a Paksi Atomerőmű európai uniós szakértője. Első komoly munkája egy tanulmány volt az európai uniós csatlakozás kihívásairól az atomenergetika használata terén. Emellett belevetette magát abba, hogy az EU intézményeinél próbáljanak meg erőteljesebb lobbitevékenységet kifejteni a magyar atomenergetika érdekérvényesítő képességének javítása érdekében. Felvette a kapcsolatot a Foratommal, ami az atomenergia-ipar brüszszeli székhelyű uniós lobbiszervezete. A Tájékoztató és Látogatóközpont csapatának tagjaként ma is nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik, illetve a hazai nukleáris szervezetekkel való kapcsolattartás a feladata. Eközben már maga sem tudja, hova valósi. A gyökerei Budapesthez kötik, ott él édesanyja és majdnem az összes gyereke - három édes és egy fogadott van -, tavasztól őszig az édesapjától örökölt balatoni nyaralóban tölti a hétvégéket vitorlázással, túrázással, hét közben pedig Pakson van. Nagyon megkedvelte a várost, ahol barátokra is szert tett, s itt már jobban érzi magát, mint a fővárosban, mert annak zsúfoltsága taszítja. De - mint mosolyogva összegzi - a nyugodt öregkorra való felkészülés még nem jött össze, és egyelőre azt a társat sem sikerült megtalálnia, aki ezt az életformát elfogadja. Ugyanis ő folyton nyüzsög, mindent szeret, ami jó, a rock and rolltól a motorozásig, és hol fel-, hol eltűnik a már említett Paks-Budapest-Balaton háromszögben. Vida T. Paksi Hírnök, 2017. június 2. ■ 15
