Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-10-21 / 20. szám

k& í©«íl Mf 1$1W 3Rgg? EÄ® 1 wSÄVAKw . *-'<^4 <:‘.1 L-/«. #7-*ii *7*g>? .*^5; Jó napot, mi újság? Feilné Szombat Csilla Legyen szó a munkáról, a családról vagy a baráti körről, Feilné Szombat Csilla nem is­mer fáradtságot. Azt vallja, hogy időnk arra van, amire akarjuk, hogy legyen, a többi már csak szervezés kérdése. Napra pontosan huszonöt év után intett búcsút a munkaügyi kirendeltségnek, és bő egy esztendeje a pol­gármesteri hivatal titkársági osztályát vezeti. Emlékszik, amikor egyszer gyerekként csa­ládjával hazafelé tartva egy lerobbant au­tót láttak a 6-os úton, s miután megérkez­tek, édesapja már fordult is vissza az úton rostoklókért. Ügy alakult, hogy végül ná­luk is éjszakáztak. A jó példa ragadós, Csilla és húga, Tünde is segítőkész, szociálisan ér­zékeny felnőtté vált. Ahogy fogalmaz, ízig­­vérig paksi: itt született, nőtt fel, járta isko­láit, alapított családot, és soha nem merült fel benne egy pillanatra sem, hogy elhagy­ja a várost.- Gyermekként még ismerhettem a régi Paksot, járhattam a gesztenyefák szegélyez­te, macskaköves főutcán, és tanúja lehettem annak is, ahogyan átformálódott a város képe az atomerőmű megépítésével - mond­ja hozzátéve, érdekes, hogy bár a lakosság­szám jelentősen megnövekedett, családias hangulatát mégsem veszítette el Paks. Már alsó tagozatosként, majd a gimnázi­umban is komolyan atletizált, így nem volt meglepő, hogy matematika-testnevelés sza­kos tanárnak készült, ám a testnevelés felvé­teli idején lázas beteg volt, így arról lema­radt. Ma már nem bánja, hogy közbeszólt a sors, és végül Zalaegerszegen folytatta tanul­mányait a pénzügyi és számviteli főiskolán. Friss diplomásként az akkori tanács pénz­ügyi és munkaügyi osztályán helyezkedett el revizorként. Aztán a sors ismét közbeszólt: egyik munkaügyes kollégája megbetegedett, őt helyettesítve ismerte meg azt a területet, amely huszonöt esztendőre hivatásává vált.- 1990-ben alakult az önálló munkaügyi szervezet, ahova körzetközpont-vezetőnek hívtak, Paks mellett Dunaföldvár és Nagy­­dorog tartozott hozzánk. Az induláskor két­fős szervezet az évek alatt közel húszfősre növekedett, neve, szervezeti felépítése, ho­vatartozása többször változott, ami mindig új kihívásokat jelentett, folyamatos megúju­lást követelt - mondja Csilla kiemelve, hogy bár hatósági feladatokat láttak el, egyre in­kább a szolgáltató közigazgatás felé halad­tak. Huszonöt esztendő múltán váltott, a Paksi Polgármesteri Hivatal titkársági osz­tályának vezetőjeként folytatja pályafutását.- Az államigazgatásban eltöltött munkaévek, az ottani munkakultúra, a szakmai tapaszta­lat, és az igen kiterjedt kapcsolati rendszer jó alapot jelentenek, ám mivel a közigazga­tás mégiscsak más, így kellett és még van is mit tanulnom az önkormányzatiságról - fej­tegette. Amikor valami újításon törte a fe­jét, az soha nem arról szólt, hogy rossz volt, ami volt, hanem, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak és a lehető leghatékonyabb, legügyfélbarátabb hivatalt működtessék. Mi­vel, ahogy fogalmaz, nem tud máshogyan, csakis hivatali szemüvegen keresztül látni, ezt a szemléletet új munkahelyére is magával hozta. Az eddigi eredmények közül kiemelte az intranet létrehozását, amivel sokkal gyor­sabbá vált a hivatal belső kommunikációja. Ezt egyébként tervezik kiterjeszteni az ön­­kormányzati intézmények és gazdasági tár­saságok szintjére is. Csillának bőven van ten­nivalója, ahogy egyik kollégája fogalmazott, szippantja magába a feladatokat, amelyeket aztán kifogyhatatlannak tűnő energiával lát el, de azért „tartalékol” a családra és a bará­ti társaságra is. Férje, József hozzá hasonlóan nyitott, kedveli a társaságot, és ma már fel­nőtt gyermekeik, Dóra és Gábor nemkülön­ben. Róluk korábban már írtunk lapunk ha­sábjain. Csilla azt mondja, hogy gyermekeik is ragaszkodnak Pakshoz, itt élnek és dolgoz­nak. Bízik abban, hogy fia és lánya is a vá­ros legalább olyan léptékű fejlődésének lehet majd tanúja, mint ő egykor. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. október 21. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents