Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-10-07 / 19. szám
Jó napot, mi újság? Niki Márta Ha nem hallottam volna a saját fülemmel Niki Márta telefonjának csengőhangját, akkor sem lett volna túl nehéz kitalálni, mi az, tudván, hogy a Paksi Városi Vegyeskar tagja és egyesületi elnöke: a készülék a Für Elise dallamát játssza. Márta, aki tősgyökeres paksi, örömmel újságolta, hogy a közelmúltban kiemelt bronzdiplomát szerzett a kórus a Riminiben megrendezett nemzetközi kórusversenyen a vegyes karok kategóriájában. Ez a teljesítmény már önmagában is csodálatos állomás a fesztiválkórus minősítéssel rendelkező, Pro Űrbe díjas paksi kórus történetében, de ha figyelembe vesszük, hogy csupán két hónapjuk volt a felkészülésre, bravúrosnak is mondható.- Azért volt ilyen rövid az idő, mert Ujházy Krisztina személyében új karnagy kezdett dolgozni velünk késő tavasszal, mivel Cseke Gábor zenekari, családi elfoglaltságai megsokasodtak, és nem tudott kellő energiát fordítani a vegyes karra, így tíz év után búcsúzott - magyarázta Márta, majd visszatérve a versenyre elmondta, hogy csupán másfél ponttal maradtak le az ezüstdiplomáról, s az a kórus, amelyik kategóriájukban ezüstdiplomásként indulhatott a nagydíjért, és meg is nyerte, csupán öt ponttal ért el náluk többet az alapversenyben. A paksi kórus versenyprogramjában népdalfeldolgozás is szerepelt, aminek óriási sikere volt, ízelítőt kapott a közönség és a zsűri is a magyar virtusból.- Az, hogy ez a kórus ilyen minőségben tud színpadra állni, annak köszönhető, hogy tagjaink nemcsak szeretnek énekelni, de jól is érzik magukat egymás társaságában - emelte ki Márta, akit egyébként nem kell faggatni a kórusról, enélkül is árad belőle a szó.- Különböző korú, foglalkozású, hátterű tagjaink vannak, lelkes, ambiciózus a csapat, úgy működünk, mint egy nagy család, amit a heti egyszeri kétórás próbák, a nagy fellépéseket megelőző kórushétvégék és a fellépések hangulata jól mutat - mondja, hozzátéve, hogy jövőre ünnepük 40 éves fennállásukat, soraikban még alapító tagok is énekelnek, a legidősebb énekesük 74, a legifjabb pedig 16 esztendős, de a generációs különbségek itt eltűnnek. Ő maga 35 évvel ezelőtt csatlakozott a kórushoz és tíz éve egyengeti útját egyesületi elnökként. A zenéhez való kötődése már gyermekként kialakult, zongorázott és szólóéneket is tanult, de nem a zene a hivatása. Majd' másfél évtizedig biztosítási területen dolgozott, első munkahelyén kárügyintézőként, majd feljebb lépve a ranglétrán üzleti vezetőként, aztán egy másik cégnél fiókvezetőként munkálkodott. Az időközben kialakult új irányelvekkel nem tudott teljes mértékben azonosulni, így elérkezett az a pont, amikor vette a kalapját. Bár időközben létrehozott egy takarítóvállalkozást, a több lábon állás jegyében a Liberty nyelviskolában is dolgozni kezdett alvállalkozó tanfolyamszervezőként 2000-ben. Amikor hét évvel később a tulajdonos felajánlotta neki megvételre az iskolát, egy hétvégényi gondolkodás és információgyűjtés után rábólintott a lehetőségre. Most visszatekintve sokszor elgondolkodik azon, hogyan tudta mindezt megcsinálni. - Az biztos, hogy sokat köszönhetek a szüleimnek és a testvéreméknek. Amikor a lányaim, Nóra és Kitti még kicsik voltak, sokszor vigyáztak rájuk, ha a családom nem állt volna mögöttem, akkor ma nem tartanék itt sem a kórussal, sem az üzleti életben- mondja Márti, aki immár nemcsak két lányára lehet büszke, hanem két kisunokájára is. Hozzáteszi, hogy biztosítós évei alatt olyan képzéseken vett részt és olyan tapasztalatokat gyűjtött, amit vállalkozásaiban jól tud kamatoztatni. - És a zene is segít, ami mindig is az életem része volt és az is marad - mondja.- Iskolásként zene mellett tanultam, s a mai napig, ha hazaérek, az első, hogy bekapcsolom a rádiót. Akik azt hinnék, hogy nálam csak a komolyzene jöhet szóba, azokat ki kell ábrándítanom, mert minden jöhet, ami jólesik a lelkemnek. A zene számomra a nyugalom szigete, hallgatom, ha pihenésre vágyom, ha boldog vagyok és átsegített már néhány hullámvölgyön is - vallja. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. október 7. ■ 23