Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-10-07 / 19. szám
Hangyási László: olimpiára kijutni óriási feladat Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök Ahogy múlik az idő, egyre higgadtabban látják a paksi résztvevők a riói olimpia történéseit. Az ötkarikás játékok előtt kellő optimizmussal várták az ASE dzsúdósai a brazíliai versenyt, ám sajnos nem sikerült maradandót alkotniuk. A három sportoló edzője, Hangyási László mondta el gondolatait az olimpiai versenyről, és elemezte lapunknak a Carioca Arénában történteket.- A mi sportágunkban, sok másikhoz hasonlóan, óriási feladat kijutni az olimpiára. A dzsúdóban nagyon hosszú, kétéves a kvalifikáció, és évente harminc versenyt rendeznek. Ez brutális, ráadásul vannak olyan súlycsoportok, ahol nagyon sűrű a mezőny, és nemcsak a külföldiekkel, hanem a hazai riválisokkal is meg kell küzdeni. Csoknyai Laciék itthon hárman üldözték egymást, és még a többi ország versenyzői is odatették magukat - fogalmazott a mesteredző.- Az olimpián minden megtörténhet, csillagok hullhatnak és új csillagok születhetnek. Az olasz Fabio 66 kg-ban tavaly még a juniorok között versenyzett, Rióban meg végigverte az egész mezőnyt úgy, hogy az utolsó 3-4 versenyen sikerült a kvótát megszereznie. A másik véglet: 81 kg-ban az a grúz fiú volt az abszolút favorit, aki most is toronymagasan vezeti a világranglistát, ám Brazíliában csak ötödik lett. Világ- és Európabajnoki győzelmei vannak, de most érmet sem nyert. Azt tudni kell, hogy összesen hét súlycsoport van, a nők és férfiak között csak 7-7 aranyérmet lehet kiosztani. Ha reálisan nézzük, a mi versenyzőinknek az elmúlt négy évben nem sikerült érmet nyerni sem Eb-n, sem vb-n, az emberben mégis benne van, ha már oda jutott, lehet ebből bármi... Felkészültek, elvégezték a munkát, majd jött a sorsolás. Lacikának (Csoknyai László - a szerk.) már a második olimpiáján nem volt szerencséje, ahogy Londonban, úgy most is az aktuális világbajnokkal kezdett. Ellenfele négy éve aranyérmes, most bronzérmes lett. Sajnos, Cirjenics Miki sorsolása sem volt a legjobb, a világbajnoki ezüstérmest kapta, Barnának pedig a világbajnoki harmadik volt az első ellenfele. Csoknyai Laci nagyot meccseit a japánnal, végigverekedte vele az összecsapást, voltak jogos, kevésbé jogos és kikerülhető intések. Laci ellenfeléről elmondható, hogy az elmúlt két évben igen meggyőzően jött fel, nagyon keményen dolgozott. Cirjenics Miki is nagyot küzdött, egy egészen pici szerencse kellett volna csak. Talán ha egy számára jobb partner jött volna... Bor Barna az első meccsét a tuniszi ellen szépen megoldotta, pedig azt tartottam nehezebbnek. A kubait már kétszer megverte, és ezért egy kicsit biztosabbnak érezte magát, de ahogy telt az idő, elfáradt, és fejben már nem volt meg a kontroll. Olyanért kapott intést, amire sokszor mondtam a felkészülés alatt: azért ne támadj, hogy megintsenek. Barna erősebb és aktívabb volt, uralta a meccset, majdnem végig állt az intés az ellenfélnek, ám a kubai fiú ügyesen adta el az együttes hasraesést. Barna a vége előtt 18 másodperccel bevállalt egy olyan válldobást, amire jogos volt az intés. Ugyanakkor elmegyünk a következő GP-ra és látunk 66 ilyen válldobást, amiért nem intenek, az olimpián meg eldöntenek így egy mérkőzést. Egy rutinos versenyzőnek ezt tudni kellett volna - hangsúlyozta Hangyási László.- Ahogy Barnának, úgy nekem is csalódás a riói olimpia, mert sokkal többet vártam. Pontszerző helyet, ami a realitás, mert ha Riner Teddy ellen kezd, azt mondom oké, mert a sportág sajátossága, hogy az elején még nincs javítási lehetőség, de itt most tovább lehetett volna menni... Bántja őt is és engem is, de mit lehet tenni, megyünk tovább. Összességében szép volt, hogy három versenyzőnk is kijutott Rióba, és benne volt a lehetőség, hogy többet érjünk el. A körülmények így hozták. Azt, hogy hogyan tovább, még nem tudjuk pontosan. Csoknyai Laci azt nyilatkozta, a jövő évi budapesti világbajnokságig folytatja, szeptember végén a zágrábi Grand Prix-n már nyert is egy ezüstérmet. A magyarok közül első helyen akarja magát kvalifikálni a vb-re, ezzel a GP-ezüsttel feljött a 17. helyre a világranglistán. Ungvári Attila a 29. míg a másik nagy rivális, Krizsán Szabolcs vállsérülést szenvedett, nem hiszem, hogy addig vissza tud jönni. Úgy gondolom, hogy Laci ezt meg fogja oldani, aztán majd meglátja, megy-e tovább. Cirjenics Mikiben még van egy olimpia. A Paksra kerülése óta eltelt két és fél év alatt elért arra a szintre, hogy alanyi jogon jusson ki az olimpiára úgy, hogy neki is meg kellett előzni a hazai riválisokat. Bor Barna harmincéves, úgy nyilatkozott, hogy talán befejezi, de ez még változhat. Most nászúton van, ha majd hazajön, elgondolkodik, érez-e magában erőt a folytatáshoz. A fiúk mellett ne feledkezzünk el Pupp Rékáról sem, aki teljes erőbedobással küzd a tokiói olimpiai kiküldetésért. (joko) 24 ■ Paksi Hírnök, 2016. október 7.
