Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-08-26 / 16. szám
Jó napot, mi újság? Enyedi János A jó pincér legfontosabb ismérve az alázat, mondja Enyedi János, akit nemrégiben kollégái köszöntöttek abból az alkalomból, hogy éppen ötven esztendeje van a pályán. A mögötte álló fél századból negyvenet étteremben, vagy ahogy ő fogalmaz, melegkonyhás egységben dolgozott. Volt pincér, főpincér sőt üzletvezető-helyettes is, de bármilyen lapot is osztottak neki, a placchoz mindig ragaszkodott. Enyedi János Varsádon született és nőtt fel, a gyönki gimnáziumban érettségizett 1966-ban, majd kitanulta a felszolgáló szakmát Budapesten. Ahogy mondja, Tolna megyéből akkoriban mindössze ketten, de az egész országból is csupán 83-án jelentkeztek ide érettségivel. Tanulóidejét a gyönki kisvendéglőben töltötte, ahol presszó és étterem is működött. Amikor belépett, még nem sejtette, hogy ő lesz a hely névadója. Az épület előtt álló gesztenyefa ihlette meg a névre, amit el is fogadott az akkori vezetés. No de térjünk vissza Paksra, hiszen az iskola végeztével itt folytatta pályafutását, mégpedig az akkoriban még újnak számító paksi halászcsárdában, s maradt is másfél évtizedig. Utána a lakótelepen szolgálta ki a vendégeket tíz éven keresztül, leginkább az egykori Anna presszóból emlékezhetnek rá, majd 24 évvel ezelőtt csatlakozott a Dunakömlődi Halászcsárda kollektívájához. A hely út menti fogadóként nyitotta kapuit a ’40-es években, a későbbi időktől üzemelt halászcsárdaként, mai formáját pedig a hatvanas évek közepén nyerte el.- Egészen más képet mutattak az éttermek a rendszerváltás előtt, mint manapság - mondja. - Az állami dotáció miatt szinte ingyen adtunk mindent, így rengetegen megfordultak a vendéglátóhelyeken. Különösen hétvégén és esténként volt garantált a telt ház, de napközben is szinte egymásnak adták a kilincset az étteremben. Kötelező volt az élőzene, a paksi halászcsárdában a Sárközi zenekar muzsikájára ropták a vendégek, a fiataloknak itt volt lehetősége a szórakozásra és az ismerkedésre. Nem véletlen, hogy abban az időben a paksi és a dunakömlődi halászcsárdában is tíz-tíz pincér és szakács dolgozott, és még így is alig győzték a munkát. Az étlapokon kevesebb étel szerepelt, viszont nagyobb mennyiségben készítették, ma éppen fordítva van, a mennyiséget felváltotta a minőség.- Ennek a munkának a szépsége a változatosság: gyorsan zajlanak az események, sokféle emberrel találkozom - mondja. Hozzáteszi: egy jó pincér számára nincsen jó vagy rossz vendég, csak vendég van. Vallja, hogy a záráskor utolsóként beérkező vendégnek éppen annyi figyelem, megértés és mosoly jár, mint az elsőnek. Ha valaki elégedetlenül távozik, nem tér vissza, pedig egy étterem ereje éppen abban van, hogy meg tudja tartani a vendégeket.- Ha minden vendég csak egyszer tér be hozzánk, előbb-utóbb mindenki megfordul ugyan az étteremben, de idővel elfogynak a vendégek. Azt, hogy visszatérjenek, a kellemes környezet, az ízletes ételek mellett a magas minőségű kiszolgálással lehet elérni. Dunakömlődön is vannak törzsvendégek szép számmal, például egy pécsi úriember. Őt még a paksi halászcsárdából ismeri, és mikor erre jár, sosem kerüli el a csárdát, és mindig ugyanazt rendeli. De Enyedi János találkozott az eltelt évtizedek alatt neves politikusokkal, híres sportolókkal, ismert művészekkel is, mások mellett Puskás Ferencnek, Papp Lászlónak, Psota Irénnek, Bessenyei Ferencnek és Zenthe Ferencnek is szervírozott. Enyedi János szerint a mostani gyorstalpalókon nem igazán tanulják meg a fiatalok a szakma csínját-bínját, igazi vendéggel nem is találkoznak az oktatás során, sokan még a köszönés illemtanával sincsenek tisztában. Közel a hetvenhez is jó szívvel ölti magára a pincérruhát, s amíg egészége engedi és persze szükség van rá, nem is szeretné a szögre akasztani. Jó érzéssel tölti el, amikor bejön egy vendég és úgy köszönti: „Örülök, hogy itt találom”. Emellett csupán arra vágyik, hogy minél több időt eltölthessen a családjával, feleségével, két gyermekével: Csabával és Sugárkával, és különösen unokájával, a nyolcesztendős Annával. - Maga még nem tudhatja, de minden kisunoka egy csodagyerek - mondja ragyogó szemmel. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. augusztus 26. ■ 15
