Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-08-26 / 16. szám

Sport

Nem volt sikeres a riói kaland

Befejeződött a XXXI. Nyári Olimpia a brazíliai Rio de Janeiróban, ahol Magyarország a nemzetek rangsorában nyolc arany-, három ezüst- és négy bronzéremmel a 12. helyen végzett az éremtáblázaton. Az érmeken kívül 4 negyedik, 5 ötödik, és 1 hatodik helyet szerzett 21 sportág 160 magyar versenyzője. A magyar küldöttségben négyen - mindannyian az ASE versenyzői - képviselték Paksot: a dzsúdós Csoknyai László, Cirjenics Miklós és Bor Barna, valamint a kajakos Somorácz Tamás. Sajnos egyikőjüknek sem sikerült jó szerepléssel emlékezetessé tennie ezt az olimpiát.

Mint azt már előző lapszámunkban megírtuk, ahogy Londonban, úgy most sem volt szerencséje a sorsolással Csoknyai Lacinak. Négy éve a 16 között a későbbi olimpiai bajnok, pekingi ezüstérmes, kétszeres világbajnok koreai Kim Dzse Búmtól szenvedett két intéssel vereséget. Fortuna most sem fogta Laci kezét, és rögtön az első meccsén a világranglista második helyezettje, a tavalyi világbajnok Takanori Nagasze ellen lépett szőnyegre. Három és fél percig csak intések születtek, értékelhető akciót egyik versenyző sem tudott indítani, majd szerzett egy jukót a japán, amire a hátralévő másfél percben a paksi fiú már nem tudott válaszolni. Takanori Nagasze ezzel az egypontos akcióval végül az összecsapást is megnyerte, Laci pedig búcsúzott a további küzdelmektől. A japán versenyző végül a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

Cirjenics Miklós első ötkarikás versenyén vett részt, az utolsó pillanatban harcolta ki az olimpiai részvételt. Az ő sorsolása sem volt könnyű, rögtön a világbajnoki ezüstérmes német Karl-Richard Frey ellen kezdett. Gyűrték egymást keményen a rendes játékidőben, Mikin látszott, hogy rettenetesen erős, rendre megállította az ellenfél próbálkozásait, de ő sem tudott értékelhető akciót indítani. Következett a ráadás, ahol Freynek sikerült megdobnia az ASE versenyzőjét, és ezzel megnyernie a mérkőzést. Cirjenics helyezetlenül végzett, a német dzsúdós az ötödik helyig jutott.

A magyar cselgáncscsapat egyik legrutinosabb tagja, Bor Barna harmadik olimpiáján lépett tatamira. Pekingben helyezetlenül zárt, míg négy évvel később, Londonban a hetedik helyen végzett. A sikeres olimpiai kvalifikáció alapján joggal bizakodott a szakma és Barna is a jó szereplésben, és a sorsolása sem volt rossz. Első mérkőzésén hozta is a kötelezőt, a világbajnoki bronzérmes, ötszörös Afrika-bajnok tunéziai Faiszel Dzsaballáhot ipponnal verte. A tizenhat között a fiatal, komolyabb eredménnyel még nem rendelkező kubai Alex García Mendoza következett. A mérkőzés első felében Barna gyűrte a kubait rendületlenül, de nem tudta megdobni, és intés sem született. Az utolsó percekben Mendoza is aktivizálta magát, de akció egyik oldalon sem sikerült. Lélekben már mindenki a hosszabbítást várta, amikor egy rossz dobásindítás után a bíró megintette az ASE versenyzőjét. A hátralévő 18 másodperc már nem volt elég a fordításra, így Bor Barna is elbúcsúzott a további küzdelmektől. A kubai végül az ötödik helyet szerezte meg. 3

Bor Barna: igyekszem bepótolni, ami a két év alatt kimaradt

Az olimpiáról több turnusban indultak haza a magyar versenyzők, Bor Barna már az olimpia vége előtt megérkezett Paksra, míg Csoknyai László, Cirjenics Miklós és Somorácz Tamás csak lapzártánk után érkezett Magyarországra. Az ASE nehézsúlyú versenyzőjét riói szerepléséről és tapasztalatairól kérdeztük.-Hogy ítéled meg a kubai elleni meccsen történteket, mit csinálnál másképp?-Úgy érzem, nem izgultam túl, nem vitt el az „olimpiai láz”. A körülményekhez képest a sorsolásom is jó volt, tudtam, hogy mire számíthatok. Jó erőben voltam, a tunéziait ipponnal vertem, de aztán a kubain fennakadtam. Az volt a baj, hogy a küzdelem hevében mindenképpen dobni akartam, és csináltam egy rossz válldobást, amire a bíró azt mondta, hogy alibi volt. Végignéztem az olimpián a dzsúdóversenyeket, amelyek során ezer ilyen történt, és nem kaptak érte intést, de én igen. Megítélés kérdése, de ha paszszív az ember, intsék meg egy perccel a vége előtt, hogy legyen ideje esetleg fordítani. Nem

Fotó: Kovács Tamás/MTI

a bírót kell hibáztatni, lehet, hogy járt az intés, így utólag belegondolva nem kellett volna elindítani azt az akciót.-Milyen volt Rio?- A kiutazás előtt sok rémhírt hallottunk a körülményekről, de szerencsére én semmi roszszat nem tapasztaltam. A magyarok szállásán minden rendben volt, és jó volt az étel is. Négyünket szállásoltak el egy apartmanban: Lacikával, Mikivel és egy gyaloglósráccal laktam. A szeparált és biztonságos olimpiai parkban mindent megtaláltunk egy helyen, szépek voltak a helyszínek, jó a hangulat. Nem hasonlítanám ugyan Londonhoz, pláne Pekinghez, de nem lehetett okunk panaszra. -Hogyan tovább?-Jelen pillanatban pihenni és töltődni akarok. A dzsúdó lehet, hogy hiányozni fog, de a versenyzés nagyon nem. Éveken keresztül kőkeményen dolgoztunk, most megpróbálok több időt tölteni a családdal és a barátokkal, igyekszem bepótolni, ami a két év alatt kimaradt. -joko-16 ■ Paksi Hírnök, 2016. augusztus 26.