Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-06-24 / 12. szám

Bor Barna: nem volt probléma a kvalifikációval Nem panaszkodhat Hangyási László, az ASE dzsúdósainak ve­zetőedzője, hiszen három tanít­ványa is tatamira léphet a Rio de Janeiró-i nyári olimpiai já­tékokon. Bor Barna a harma­dik, Csoknyai László a második, Cirjenics Miklós az első ötkari­kás versenyére készül. A nehéz­­súlyúak mezőnyében Bor Barna számára nem jelentett problémát az olimpiai részvétel kiharcolá­sa, Peking és London után Rió­ban is tatamira léphet. A hazai mezőnyben nincs ellenfele, és a külföldi riválisok közül is szinte mindenkit megvert már. A cél az volt, hogy a kvalifikáció végére az első nyolc hely valamelyikét sze­rezze meg, mert így a döntő előtt nem sorsolják össze a súlycsoport nagyágyújával, Teddy Rinerrel.- Amikor 2003-ban Paksra kerül­tél, ilyen sportkarrierről álmodtál?- Akkoriban Kovács Anti még aktív versenyző volt, jó partne­re voltam a felkészülésben. Ter­mészetesen voltak olimpiai álma­im, öt évre rá már Pekingbe, majd újabb négy év múlva Londonba is kijutottam, ahol a hetedik helyet sikerült megszereznem.-Közben rengeteg minden tör­tént.- Az ASE Örökös Bajnoka cím át­adásakor mondták, hogy nemzet­közi versenyeken összesen 42 ér­met szereztem az elmúlt években, ami önmagáért beszél. Igazából én nem számolom, hogy mit és mennyit nyertem, otthon, édes­apámnál őrzöm az érmeimet. Egy szoba tele van serlegekkel, érmek­kel és egyéb relikviákkal.- Milyen volt a kvalifikációs so­rozat?- Nem jelentett problémát, min­denképpen kiemelt akartam lenni, ezt el is értem. Nem volt mindegy, hogy melyik ágra kerü­lök, az alsó ágon tudtam elkerülni a franciát (Teddy Riner - a szerk.), ezt sikerült is elérnem. A tavalyi világbajnokságon nagyon jó for­mában voltam, de eltört a bokám, szerintem ott is tudtam volna ér­met szerezni, de így is hetedik he­lyen kvalifikáltam magam ugyan­úgy, mint Londonban. Szeretnék Rióban is olyan formában lenni, mint a vb-n, mert akkor biztos, hogy jól fogok szerepelni.-Az olimpia előtti utolsó verse­nyeden, a mexikói World Masters­en az ötödik helyen végeztél. Elége­dett vagy?-A World Mastersnak mindig különleges hangulata van, súly­csoportonként a világranglista első 16 helyezettje hivatalos ide, ezért nagyon magas a színvo­nal. Olyan párosítások vannak, hogy az Európa-bajnok a világ­bajnokkal vagy az olimpiai baj­nok a világbajnokkal találkozik már az elején. Az én súlycsopor­tomban hárman mondták visz­­sza a szereplést - talán a távol­ság, a formaidőzítés miatt -, de a krém így is ott volt. Elégedett va­gyok a szereplésemmel, amit kel­lett, megoldottam, sajnos ez most csak az ötödik helyre volt elég, de igazából nem ez volt az év fő ver­senye. Amúgy megadták a rang­ját, nagyon jó volt a hangulat, sok volt a néző, és nagy volt a meleg. A többi versenyző meccseit nézve még tanulni is lehetett.- Az ötkarikás játékok előtt már nem indulsz több versenyen. Mi­lyen munka vár még rád? -Magaslati edzőtáborban, ke­mény edzésekkel, futással, úszás­sal, kondival készülünk, ez a fel­készülésnek az a része, amikor el kell pusztulni, addig kell edze­ni, amíg menni tudsz. Annyi­ból jó, hogy már csak erre kell koncentrálni, semmi másra. Ezt a munkát, ha jól megcsinálja az ember, akkor jól fog szerepelni az olimpián. Ezután a finomí­tás következik Spanyolország­ban, a küzdelmi edzőtáborban 800-900 versenyzővel, akik a vi­lág minden tájáról jönnek. Na­ponta 6-7 ellenféllel gyakor­lunk, versenyszerűen, ötperces küzdelmekkel. Az utolsó tech­nikai gyakorlások a paksi juni­or verseny utáni edzőtáborban lesznek.- Mennyit foglalkozol gondolat­ban az olimpiával?- Azzal, hogy lezárult a kvalifiká­ció, hatalmas teher gördült le ró­lam. Már tényleg csak arra kon­centrálok, hogy minél jobban si­kerüljön a felkészülés. Augusztus 4-én indulunk, 12-én lesz a verse­nyem, és 20-án jövünk haza. Már nagyon várom! Nem siettetem az időt, mert múlik az magától is, de addig minden egyes pillana­tot felhasználok arra, hogy Rió­ban minden jól menjen. (joko) 16 ■ Paksi Hírnök, 2016. június 24.

Next

/
Thumbnails
Contents