Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-06-24 / 12. szám
Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi FI írnok Jó napot, mi újság? Sáfrány Szilvia Közel sem tud mindent a természetről, de amit igen, azt szeretné megosztani másokkal, mondja Sáfrány Szilvia, mert Baba Dioum szenegáli természetvédő szavaival élve csak azt védjük meg, amit szeretünk, csak azt szeretjük, amit értünk, és csak azt érthetjük, amit ismerünk. Ezért is fogott bele hamarosan elkészülő mesekönyvének megírásába, aminek főszereplője, Herba anyó a természet titkaira tanítja Pitypangot, a kismanót. Szilvia egyébként már gyermekként vonzódott a természethez, érdekelték titkai, s kíváncsisága a mai napig nem csillapodott. Baján nevelkedett, régi vágyát beteljesítve óvodapedagógus lett szülővárosában, majd Törökbálinton dolgozott. Férje révén került Paksra a kilencvenes évek végén. A házaspár fontosnak tartja a természet tiszteletére nevelést, a hagyományok megőrzését. Hisznek abban, hogy ennek a szemléletnek az átadását minél kisebb korban kell elkezdeni. Ezért hozták létre együtt az Ökocsiga Játszóházat. A mai napig hívják őket különböző rendezvényekre országszerte, többek között a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert több programjára, no meg a Cseresznyési Családi Napról sem feledkezhetünk meg, aminek évadzáróját éppen a napokban tartották. Ez alkalommal humoros, ismeretterjesztő előadást tartott Tóth Gábor solymász a szervező Csengey központ, az Ökocsiga Játszóház és Czink Dóra turisztikai referens meghívására, a szokásos kézműves foglalkozáson pedig állatos csipeszeket készíthettek a résztvevők Szilvia vezetésével, illetve kitölthették az általa összeállított totót. Szilvia eddigi munkássága igen szerteágazó. Oktatója volt a szelektív hulladékgyűjtést és a környezettudatos gondolkodást népszerűsítő Zöld Tódor-programnak, aminek keretében a város óvodáiban és az általános iskolák első és második osztályaiban tartott foglalkozásokat. A nevelési-oktatási programhoz társasjáték is készült, ami az előadásokon, a munkafüzetek feldolgozása során szerzett tudás elmélyítésében segített a gyerekeknek. Ez az ötlet szorosan összefonódott a Cseresznyéskert Erdei Iskola projekttel is, hiszen Sáfrány Szilvia részt vett az erdeiiskola-program előkészítésében és a taneszközök kitalálásában: munkatankönyvet írt, és két modult dolgozott ki, az egyik a cseresznyési erdőről, a másik pedig a gyógynövényekről szól. Meg kell említeni a Zöldfülű Játszóházat is, aminek megvalósításában férjével közösen számos partnerrel dolgozott együtt, s amelynek alapjain 2009-ben létrejött, az azóta az önkormányzat Környezetünkért Díjával elismert Ökocsiga Egyesület. A tagsággal túrákat szerveznek, odútelepet létesítettek az erdei iskolánál, madárbarát kertet a Polgármesteri Hivatalnál, és felújították az ürgemezei tanösvény tábláit. Akár túrázik, akár a várost járja, Szilvia vállán mindig ott lóg maga készítette tarisznyájával együtt a fényképezőgépe. A Természet Világa című természettudományi közlönyben megjelent egy fotója, amin egy őrgébics „élelmiszerraktárában” lencsevégre kapott mezei tücsök látható. Ez is mutatja, hogy mennyi érdekesség, érték van közvetlen környezetünkben, amiről sokan nem is tudnak, mondja. Apropó tarisznya! Szilvia szab, varr játszóházakba, foglalkozásaikra. Hogy csak kettőt említsünk, varrt már textilből zöldségeket, gyümölcsöket a Spájz elnevezésű rendezvényre, az orfűi Medvehagyma Háznak pedig természetismereti, ügyességi játékokat készítettek. Mindeközben folyamatosan bővíti tudását, és építi ismerőseik körét szakmai berkekben. A legutóbbi egymásra találás az évek óta működő, lelkes lokálpatriótákból verbuválódott Kalocsai Gerüla Kertész Mozgalommal történt, akiket a bontakozó barátság jegyében meg is hívtak az Ürgemezőn tartott tavaszi önkéntes szemétszedő akcióra. Szóval a Sáfrány házaspár számára a környezetvédelem életforma, amivel bizony sikerült „megfertőzni” gyermekeiket, a 16 éves Somát és a 13 esztendős Dömét is. Szilvia azt tapasztalja, hogy a családnál jóval szélesebb körben is van hatása munkálkodásuknak. Mi újság az Ürgemezőn? Facebook-csoportjukhoz rendszeresen csatlakoznak új tagok, és folyamatosan kapnak visszajelzéseket. Annál remekebb érzés nincs, amikor például egy szülő azt mondja, hogy ő ugyan nem akart szelektív hulladékgyűjtőt, csak azért szerzett be egyet, mert a gyerek kérte, de most már neki sem esik jól máshova dobni a bele való hulladékot. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. június 24. ■ 15
