Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-04-29 / 8. szám

Fotók: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal és Szaffenauer Ferenc/Paljsi Hírnök

O Vallja: lehetőséget ad arra, hogy felhívja a közönség figyelmét különböző emberi és társadalmi problémákra, s elgondolkoztathatja őket. Jubileumi műsoruk első felvonásában magyar és nemzetközi néptáncműveket mutattak be, közreműködött Balogh Kálmán cimbalomművész. A Tűzvirág társulata mellett fellépett a szenior együttes, az utánpótlás- és gyermekegyüttesek, valamint az aprók. A második felvonás első felében az együttes táncszínházi előadásaiból adott jó néhány koreográfiával válogatást, majd Balogh Kálmán cimbalomművész játéka következett. Mellette közreműködött Ónodi Béla, a Magyar Táncművészeti Főiskola tagozatvezetője, Vári Bertalan, a Varidance művészeti igazgatója és koreográfusa, Kadír Sonuk, a HÉT Amsterdam Nemzetközi Táncszínház vezető koreográfusa, Bozár László, a Tűzvirág Táncegyüttes művészeti munkatársa, Újvári Dávid a Tűzvirág Táncegyüttes tánckarvezetője és koreográfusa, és Mádi Magdolna koreográfus, a műsor rendezője.

Kohl Gyöngyi

Nagyon megérintette Magyar Melindát, ami vele történt a Tűzvirág Táncegyüttes 35 éves jubileumi gálájára készülve. A fellépőruhákkal egy csizmát is kapott, és amikor szemügyre vette, monogramját fedezte fel a belsejében, amit még egykor ő maga írt bele. Az, hogy ismét együtt táncolhatott egykori társaival a gálán, már önmagában is fantasztikus élmény volt számára, de ez az eset még inkább megfűszerezte. Elmondta, hogy hatévesen kezdett táncolni az együttesben, amelynek bő egy évtizeden át tagja volt. Akkoriban még nem volt olyan népes a társaság, mint manapság: az utánpótlás-együttesben kezdtek, és amikor minden szempontból készen álltak rá, a felnőtt formációban folytatták. Rengeteget kapott, tanult a Tűzvirágban: kitartást és fegyelmet, a tánc szeretetét, és ami szintén nagy érték számára, igaz barátokra lelt. Bár aktívan már jó ideje nem táncol, azért nem bírja ki a táncos cipellők kopogása nélkül: párjával éppen salsaórákat vesz. A 3 5 éves jubileumi gála volt a harmadik alkalom, hogy Mádi Magdolna meginvitálta az egykori táncosokból verbuválódó szenior csapatba, ő pedig gondolkodás nélkül igent mondott. Csodálatos volt ismét átélni az elmondhatatlan hangulatú próbákat, a fellépés izgalmát.

Rózsa Beáta is hatesztendős volt, amikor egyik barátnője unszolta, hogy menjenek el megnézni a néptáncosokat a művelődési házba. Bea ment, látott és azonmód maradt is: kerek húsz esztendőn át volt a Tűzvirág Táncegyüttes tagja. A jubileum kapcsán visszapillantva fogalmazódott meg benne: most látja csak igazán, milyen értékesek voltak azok az évek. Megtanulta, mi a becsület, a kitartás, a csapatszellem, egy zabolátlan kisgyermekből fegyelmezett, kitartó felnőtté vált, amiben Mádi Magdolnának oroszlánrésze volt. Megismerte az összetartozás érzését, a másokra való odafigyelést. Tartozott valahova és tudta, hogy számíthat a többiekre, hiszen úgyszólván „egy alomból valók”. Hálás azért, hogy egy ilyen értékes csapatnak, családnak lehet a része, az itt tanultak viszik előre az életét, s ezeket az értékeket továbbadhatja gyermekeinek. Elmondta, hogy a munka és a család minden percét lefoglalta, ám a próbák hónapjai alatt szinte teljesen önállóak lettek gyermekei, így aztán még annyit hozzáfűzne, hogy: „Látod Magdi, így vagy úgy, de még a családomat is önállóságra neveled. S még valami, ha szükséged lenne ránk, csak kiabáld bele a mikrofonba, amit a próbákon szoktál, hogy hahó, a szünetnek vége.”

Paksi Hírnök, 2016. április 29. ■ 13