Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-03-06 / 5. szám
Jó napot, mi újság? Gutái Júlia Nem túlzás azt állítani, hogy Gutái Júlia könyvek között nőtt fel. Mindössze ötévesen beiratkozott a könyvtárba, mert sok kortársát megelőzve, ekkorra már gyakorlatilag falta a könyveket. Sok év elteltével is emlékszik még az első, nagymamája könyvéből kiolvasott sorokra. Első osztályos korára kiolvasta az Egri csillagokat, de nem csupán a regények kötötték le. Nyáron, amint kézhez foghatta az új tankönyveket, még el sem kezdődött a tanév, máris végigolvasta őket, sőt, még a testvéreiét is. Könyvek között lenni kész csoda volt számára, szebbet el sem tudott képzelni annál, mint amikor kezébe vehetett egy még nem forgatott kiadványt. Ennél talán csak azok az élményei szebbek, amik a paksi Dunához kötik, hiszen akkortájt a mindennapok szerves része volt a város alatt hömpölygő folyó. Ott zajlott a mosás, tisztálkodás, hajmosás, szinte nem volt nap, hogy a gyerekek, felnőttek ne találkoztak volna a Duna partján. A Csengey Dénes Kulturális Központ nyugalmazott könyvtárosa azt mondja, nincsenek rendkívüli emlékei, a környéken senki nem büszkélkedhetett kiemelkedő javakkal, de nekik mindent megadott a Duna és a szerető család. Iparos sváb felmenőkkel rendelkezik, akiket, annak köszönhetően, hogy a ’41-es népszámláláskor német ajkú magyarnak vallották magukat, nem értek meghurcoltatások. Édesapja nagy olvasó, édesanyja nagy mesélő volt, nem csoda, hogy ráhagyományozták gyermekeikre az olvasás szeretetét. Júlia számára, aki orosz tagozaton érettségizett, egyenes út vezetett a könyvtáros szakma felé. Szombathelyen népművelő-könyvtáros szakon tanult és a megyei könyvtárban kezdett el dolgozni. Amikor Pakson felépült a művelődési központ, egyértelmű volt, hogy férjével, Gutái Istvánnal hazaköltöznek. Szerencsésnek tartja magát, hogy egy vadonatúj könyvtárba kerülhetett. Az ott töltött harmincöt év alatt több ezer kötetnyi könyvből hozott létre egy szakszerűen rendszerezett gyűjteményt. A kezdeti, rövid időszaktól eltekintve egyedül dolgozott itt. Mindig figyelmet fordított jelentős irodalmi alkotók meghívására, zenei és képzőművészeti rendezvények meghonosítására. Rendszeresen szervezett tárlatokat a könyvtárgalériába, bibliaismereti szabadegyetemet hívott életre, segítette helyi zenebarát klub, filmklub, népdalkor és irodalmi önképzőkör létrehozását. Munkáját az önkormányzat 2008-ban Paks Kultúrájáért Díjjal ismerte el. Mint mondja, ilyen hosszú, egy munkahelyen eltöltött időszak után nem könnyű nyugdíjba menni, de nem akarta megvárni azt, amikor már mindez nyűg lesz. Jó kapcsolatot ápol utódjával, Lampert Mariannái, akinek csak annyit tanácsolt, mindent csináljon másként, mint elődje. Bontakoztassa ki kreativitását és találja meg saját, egyedi munkamódszereit. Bár nehéz volt a váltás, Júlia egy percre sem unatkozik. Szervezi a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége programjait, feladatot vállalt a paksi katolikus karitászban, irodalmi foglalkozást tart a Kereszt utcai gondozóházban. Nem győz betelni Pakssal, aminek változatos arcait sosem volt alkalma felfedezni napközben, amíg dolgozott. Májusra unokatestvér-találkozót szervez, gyöngyöt fűz, hajtogat, horgol, hímez, unokázik, és persze próbálja utolérni saját bakancslistáját, hiszen a 3500 kötetes házi könyvtár és az új könyvek sora nem akar fogyni. De legfőképp nem győz hálát adni azért, hogy azonos érdeklődési körű férjével egészségben tudták megérni a nyugdíjaskort, aminek minden percét igyekeznek kiélvezni. Matus Dóra Paksi Hírnök, 2015. március 6. ■ 15
