Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-12-04 / 23. szám
Jó napot, mi újság? S. Szabó Gabriella Ragaszkodik a vonzás törvényébe vetett hitéhez, miszerint azt kapja vissza, amit ad, mondja Szabóné Sutya Gabriella. Mindig jót igyekszik adni magából, s az esetek többségében ezt is kapja vissza, ha pedig mégis valami rossz éri, igyekszik mielőbb feldolgozni, mert úgy tartja, hogy nincs más lehetőség, nem őrlődhet az ember ezeken élete végéig. Végzettsége szerint földrajz-rajz szakos tanár. Iskolái után ezen a pályán helyezkedett el, mégpedig a Bezerédj általános iskolában, ahol egykor diák volt, édesanyja pedig pedagógus. Amikor indult a Fortuna Rádió, felkérték műsorvezetőnek, ekkor vette fel az S. Szabó Gabi nevet. A spontaneitás nem volt kenyere, inkább előre megírt anyagokkal, elkészített riportokkal a tarsolyában ült a mikrofon elé. Ahogy a rádió fejlődött, változott, új feladatokat, műsorokat kapott, s amikor néhány esztendő múltán három frekvencián kezdett el sugározni a Fortuna, teljesen elkötelezte magát mellettük. Tíz éven át dolgozott ott főállásban, és sok szép emléket őriz. Soha nem felejti el például, hogy milyen izgalmas volt, amikor megtanulta számítógépen megvágni a hanganyagokat, és attól fogva maga végezte az utómunkát riportjain. A rádiós évek alatt megismerte mások mellett a helyi kulturális élet szereplőit, amit jól tud kamatoztatni jelenlegi státuszában, a Polgármesteri Hivatal kommunikációs referenseként is. Bő fél évvel ezelőtt mondott igent a felkérésre, új munkahelyén gyorsan beilleszkedett. Mint mondja, mélyvíz volt, ugyanakor nagyon jó érzés, hogy már az első hetekben olyan nagyszabású feladatokkal bízták meg mint a holokauszt-vándorkiállítás paksi tartózkodásának megszervezése vagy az izraeli nagykövet látogatása. Az elmúlt hetekben rengeteget dolgozott a Szelek ladikján című költészeti antológia bemutatóján, amihez kávéházi hangulatot álmodott meg, a visszajelzések szerint ez az ötlet abszolút bevált. Ezzel párhuzamosan az adventhez kapcsolódó programok megszervezésében is volt bőven feladata, a sajtókapcsolatok, sajtófigyelés pedig a mindennapi tennivalói közé tartozik. Soha nem unatkozik, mondja. Szabadidejében barátnőivel rendszeres látogatója többek között a Közkincs Szabadegyetem előadásainak, kiállításmegnyitókra is járnak, így tartalmasán, hasznosan tölti a magára szánható órákat és nem a négy fal között, esetleg a televízió vagy a számítógép előtt gubbasztva. A Paksi Képtár alkalmain is állandó vendég, ami lassan egy éve már „munkaköri kötelessége” is, hiszen ő a sajtó és az intézmény közötti kapcsolattartó. Sokan idegenkednek a kortárs képzőművészettől, nem igazán értik, ezzel valahogy ő is így volt, ám mára megértette, hogy az alkotások megörökítő, gyönyörködtető, díszítő fúnkciója felett eljárt az idő, a cél most már inkább a gondolatébresztés, az emberek kommunikációra ösztönzése, ami megpezsegtetheti a szellemi életet, ez pedig komoly érték, mondja. A művészetek mellett a sport sem hagyja hidegen Gabriellát, a kosárlabda-mérkőzéseken gyakran felbukkan, ami egyébként többgenerációs családi program, együtt ül fel a lelátóra édesanyjával és gyermekeivel. Lánya, Hajnalka már kisgyermekként orvos akart lenni, jelenleg párjával a szekszárdi kórházban dolgoznak mint leendő radiológus és sebész. Fia, Attila már szintén kirepült, HR-es szakemberként dolgozik Budapesten. Bár a hétköznapokon a családban mindenki a maga útját járja, nyáron a Duna-part a világ közepe, ahol délutánonként és hétvégén együtt strandolhatnak. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2015. december 4. ■ 15
