Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-11-06 / 21. szám
Hisznek az önkéntességben A régimódi történetmesélés híve Nem engedjük magunkat kizökkenteni jól megszokott, ismert komfortzónánkból, szó sem lehet róla, hogy bármi is elsodorjon bennünket egy olyan területre, ami felette áll eddigi tapasztalatainknak. Ez alól nem csupán a többség, Batancs Zoltán főhősei sem kivételek; a vidéki nagyszülőkhöz utazó családdal azonban megfordul a vüág, amikor eltűnik a kislányuk. Az írói álnevén csak Dávid Aktomként ismert szerző két év után második regényével rukkolt elő. Első regénye, A negyvenhetes járat még 2013- ban, Kultúrpont című internetes rovatunkban is bemutatkozott, most megjelent írását, A naplót a korábbihoz hasonlóan az Underground Kiadó gondozza. A negyvenhetes járat csak látszólag született korábban Zoltán tollából. A szerző elárulta, A napló első változata, egy nyolcoldalas novella sokáig pihent a fiókban, mire többszöri átdolgozás után elnyerte végső formáját. A regény műfaja nem is lehetne más, mint thriller, hiszen Zoltán a fikciós műfaj rajongója, azoké a régimódi történeteké, amelyeknek van eleje, közepe, vége, több szálon futó cselekménye és eredeti sztorija, amelyeknek hátborzongató részletei és kreatív fordulatai magával ragadják az olvasót. A fiatal villanyszerelő termékeny szerző, már új novelláskötetén dolgozik, de azt mondja, a befutott nevek mellett egy ismeretlen, újonc írónak nincs könnyű dolga a piacon. Bár jelent már meg novellája digitalizált formában is, azt vallja, a valódi könyv mit sem veszített régi varázsából. A fiatal írókat, költőket felkaroló Underground Kiadó támogatásával Zoltán azt reméli, kerülve a műfaj bevett kliséit elnyeri a hagyományos horror rajongóinak figyelmét és első regényéhez hasonlóan ezt is sikerrel mutathatja be a paksi közönségnek. Matus Dóra Hatalmas tervekkel fogott hozzá a munkához a Veled is törődünk Paks Egyesület új vezetése, élén Kávási Brigittával, egy évvel ezelőtt. Az addig jobbára alvó egyesület egyre többet hallat magáról, pedig, mint az elnök mondja, még vívnak a bürokráciával is, illetve azzal hogy nincs komoly múltjuk, eredményük, ami bizony egy-egy nagyobb pályázatnál hátrányt jelent. - Ezer terv, ezer elgondolás van, de abba az irányba megyünk, amit a lehetőségek engednek - vázolja Kávási Brigitta. Ez elsősorban arra a nagy, szociális érzékenyítő programra vonatkozik, amelyet tartalmilag jónak értékelt a bírálóbizottság, de a forrásból már nem maradt pénz a támogatására. - Nem adjuk fel - teszi hozzá rögtön Brigitta, aki nem titkolja, kényszeresen buzgó, cselekvő a jóért. Terveikre visszatérve azt mondja, nagyon sokrétű céljaik vannak. Az alap a közösség, az emberek felé fordulás az élet minden területén. Ebbe beletartozik a készségfejlesztés, közösségteremtés, segítés, szociális érzékenyítés. A legnagyobb álom a hospice szellemiség, tevékenység meghonosítása, elindítása, amihez még, ahogy fogalmaz, őrült nagy köröket kell futni. Az egyesület elnöke azt mondja, több részletes programmal elkészültek, s keresik hozzá a forrást. Terveznek fiatalon özvegyen maradt nőknek előadással, pszichológiai háttérrel, önismerettel gazdagított alkalomsorozatot, mert azt látják, hogy kell a segítség a gyászfeldolgozásban. Továbbá sok nő küzd a babavárás során problémával például sorozatos vetélés vagy meddőség miatt, nekik is támogatást nyújtanának Miután Kávási Brigitta nem hisz a véletlenekben, úgy gondolja, ez a tevékenység a számára kijelölt út. Ezt támasztja alá az is, hogy tavaly novemberben egy tanulmányúton járt Manchesterben, ahol a civilszervezetek és a szociális ellátórendszer működését vizsgálhatták A hasznos tapasztalati tanulás után érkezett a lehetőség az egyesület újjáélesztésére. Az azóta eltelt egy évben a csapat tagjai nem veszítették el a tenni akarásukat, lendületüket és - ugyan a nagy pályázatuk nem nyert - értek el eredményeket. Legtöbb ezek közül az emberek segítő szándékából jött létre, mert akármilyen ötletükről beszélnek, az emberek befogadóak, támogatóak, sokan álltak melléjük. Minap a Bezerédj iskolában újraélesztési programot tartottak, amihez első szóra két zsák labdát adott egy játékbolt, hasonlóképpen tesz szert egy tervező grafikus jóvoltából lógóra is az egyesület. Amikor a szociális érzékenyítő program kapcsán az iskolákat keresték meg, hogy befogadják-e azt, hiszen - mint mindent - a segítés szándékának felébresztését is gyerekkorban kell kezdeni, minden intézmény partnerséget ajánlott.- Eddig hihetetlen módon reagáltak az emberek, úgy látjuk, megfogta őket a tevékenységünk. És éppen ez a cél, hogy felébreszszük az igényt arra, hogy segíteni akarjanak - vázolja Kávási Brigitta kiemelve: az önkéntesség szervezett működtetését szeretnék felvállalni. Pakson a jelek szerűit - mint mondja - az emberek többsége jómódban él, de nem az egymás felé fordulás az általánosan jellemző, hanem az értékválság. Az egyesület azt szeretné, ha minden ember igényévé válna, hogy segítsen. Ha ideje, tudása van, azzal, ha pénze, azzal. Igazolt tény, hogy az önkéntes segítség visszahat, segít az önkép, az értékrend helyreállításában. A konkrét feladatokhoz visszatérve a Veled is törődünk Paks Egyesület vezetője örömmel újságolta el, hogy az önkormányzat támogatásával a fogyatékosok világnapja alkalmából a korábbiaknál jelentősebb városi programot rendezhetnek. Előzetesen hozzáteszi, ők nem fogyatékkal, hanem valamilyen nehezítettséggel élőkről beszélnek, akik most ezen a programon együtt lesznek majd az épekkel, hiszen pont ez a cél, hogy ne elszigetelten, hanem integráltan éljenek. A program kapcsán meghirdetett rajzpályázatra nagyon szép, elgondolkodtató munkák érkeztek arról, hogy a paksi gyerekek, merthogy nekik szólt a felhívás, hogyan tudják elképzelni az együttélést azokkal, akik velük ellentétben fogyatékkal, nehezítettséggel élnek. Az ünnepség december 2-án 16 órakor lesz a Csengey Dénes Kulturális Központban, ahol az érdeklődők az alkotásokat is megtekinthetik kiállítás keretében. Vida Tünde 16 ■ Paksi Hírnök, 2015. november 6.
