Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-11-06 / 21. szám

Erős kötelékek kötnek össze

Szerencsésen hazaérkeztek a gyerekek és két kísérőjük Kézdivásárhelyre, miután emlékezetes napokat töltöttek Pakson. Idén ötvenen vendégeskedtek családoknál, s követték szinte árnyékként paksi társukat. A kapcsolat a két város között éppen huszonöt évvel ezelőtt jött létre Mezősi Árpád kezdeményezésére. Az ötletgazda természetesen most is ott volt a paksi gyerekek és szülők között, amikor a Csengey Dénes Kulturális Központ parkolójában búcsúztak a vendégektől. Wolf Renáta bátyjával és szüleivel együtt Antal Blankától búcsúzkodott azzal az ígérettel, hogy lesz folytatás. Tavaly, amikor a paksiakat várták, s választani kellett, kit fogad, Rena neve volt a legszimpatikusabb Blankának, így arra bökött rá. - Mindig szerettem volna elmenni, megnézni - indokolta Rena, hogy miért utazott Kézdivásárhelyre. Egymásnak adva a szót mesélték, hogy hol, mivel töltötték az időt. - Nagyon szuper volt, mindenki nagyon kedves, egy csomó helyen jártunk, a legjobb az volt, hogy lovagoltunk is - zárta Blanka lelkesen hozzátéve: - Ha jövőre jön Rena, én fogadom! - Renáta édesanyja, Herger Andrea azt mondta, miután lánya számára fontos ez a kapcsolat, természetes, hogy ők támogatják. Dr. Kovács Antaléknál is hasonló a helyzet. Mint mesélte, a döntésben nem vett részt, ezt felesége, Ági intézte. Lányuk, Léda osztályában tavaly volt egy erdélyi kislány, Léda akkor eldöntötte,

Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök

hogy ő is szeretne valakit vendégül látni, és olyan eltökélt volt, hogy a szülők ebben támogatták, bár sokan óva intették őket, hogy három gyerek mellett ez komoly vállalás. - Biztos voltam benne, hogy ebből mindenki profitálni fog. Én sportolóként sokat jártam Erdélybe, vannak ott barátaim. Nekem is fontos az a zarándoklat, amikor az ember néha elmegy, megtisztul, rendeződik az értékrendszere. Na, mi most ebből kaptunk ízelítőt úgy, hogy házhoz jött - fogalmazott Anti. Mosolyogva hozzátette: nagyon nagy a barátság, az elutazással biztosan nem szakad meg.

Az utolsó ölelések, istenhozzádok után kigördült a busz a parkolóból, és jó alkalom nyílt Mezősi Árpáddal az összegzésre. Elöljáróban elárulta, vegyes érzések töltik el ilyenkor, hiszen a búcsúzás szomorúságát átszövi az elmúlt negyedszázad emlékei, eredményei felett érzett öröm. Amikor 1990-ben útjára indította a kapcsolatot, nem hitte, hogy ilyen kiterjedté válik. A kezdete az úttörőmozgalomig nyúlik vissza, amelynek keretében korábban lehetőség nyílt Nyugat-Európában táborozni, de például Romániában nem. - Amikor ott is megjött a szabadság szele, egyből arra gondoltunk, hogy velük is lehet kapcsolatunk, hiszen ez a legjobb, nincs nyelvi akadály, a mieink vannak ott is, csak néhány száz kilométerre tőlünk - mondta. Olyan várost keresett, mint Paks. Kézdivásárhely pedig nagyságra, iskolarendszerre is megfelelt ennek a kritériumnak. - 1990-ben úgy jöttek az első gyerekcsoportok, hogy azt sem tudták, ki vagyok, mi vagyok, csak telefonon beszéltünk - idézte fel. Eleinte csak szünidőben érkeztek, de Mezősi Árpád azt gondolta, ne csak a Balatont, a strandot, a nyaralást ismerjék meg, hanem a hétköznapi életet is, ezért szorgalmazta a cserediák-kapcsolatot. A paksi szülők, bár örömmel fogadtak erdélyi gyerekeket, sajátjaikat eleinte a kinti viszonyok miatt nem szívesen engedték. Erre végül 1994-ben került sor. Akkor viszont nagyon jó élményekkel tértek haza, hiszen maguk tapasztalták, hogy Kézdivásárhelyen mindenki magyar, mindenhol magyar feliratok vannak, magyarul beszélnek. 2000-ig évi két találkozás volt a cserediákprogramban, azóta egy-egy, viszont számos más területet is bevontak. ’97-től a Kisokos Kisdobos tantárgyi vetélkedőre kaptak meghívást a kézdivásárhelyi kisiskolások, s a viskiek, galántaiak is, majd a Ki mit tud?-ra. Mezősi Árpád azon töprengve, hogy mi köti még össze a határokkal elválasztott magyarokat, kitalálta a Regélő mesemondóversenyt a közös mesekincsre alapozva. S az évek során szinte elburjánzott a kapcsolat, egymásra találtak a rendőrök, a tűzoltók, a könyvtár, a múzeum, a sajtó munkatársai.

A cserediákprogramban gyerekek százai vettek részt, a családjaik között - mint Mezősi Árpád mondja - olyan erős kötelék jött létre, amit nem lehet elvágni. -vf-A legsikeresebb alapítványi szakközépiskola

Egyedüli Tolna megyei iskolaként került a Nők Lapja Iskolaválasztó kiadványának legsikeresebb intézményeket rangsoroló iskolái közé az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium. Az atomerőmű bázisiskoláját az alapítványi és magániskolák szakközépiskolái között első, az ország közel 500 szakközépiskolája mezőnyében az előkelő harmadik helyre sorolta a „150 legsikeresebb középiskola” című kiadvány. A listák a 2013/14-es tanév adatai alapján készültek. Nem előzmények nélküli az ESZI kimagasló eredménye, hiszen a „HVG 100 legjobb gimnázium és szakközépiskola 2014” című kiadványában az ország legjobb középiskoláinak ranglistáján az előkelő 16. helyet szerezte meg az ESZI, az alapítványi iskolák rangsorában a 6. helyen végzett.- A két rangsor szempontrendszere nem fedi egymást teljesen. Mindezek mellett mindkét eredményre nagyon büszkék vagyunk mindannyian - reagált a hírre az ESZI Intézményfenntartó és Működtető Alapítvány kuratóriumának elnöke, Mittler István. Horváthné Szűcs Marianna ügyvezető pedig azt hangsúlyozta, hogy a rangsor több szempont együttes figyelembevételével, többváltozós statisztikai eljárások segítségével készült. Figyelembe vették, hogy egy iskola mennyire népszerű, mennyire tudja megtartani diákjait és hogyan járul hozzá a tanulók iskola utáni sikeres karrierjéhez. Tehát a beiskolázási adatoktól a kompetenciamérés eredményein, valamint a hiányzások számán át az érettségi eredményekig megannyi adatot figyelembe vettek. Végül a gimnáziumokat, szakközépiskolákat külön csoportba sorolva, illetve fenntartók szerint elkülönítve készítették el a komplex rangsort.-tündeksi Hírnök, 2015. november 6. ■ 17