Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-05-22 / 10. szám

Jó napot, mi újság? Torma Dóra Víg kedélyű, markáns személyi­ség Torma Dóra, aki áprilisban váltotta az Atomerőmű újság főszerkesztői posztján nyugállo­mányba vonuló elődjét, Lovászi Zoltánnét. Anna mindenben se­gített, hogy a váltás gördülékeny legyen, Dóra most is bármikor felhívhatja. Elő is fordul, hogy tárcsázza, mert mint mondja, szerkesztői tapasztalata van bő­ven, de az adminisztrációban alkalmanként szüksége van még útmutatásra. A szakmai tapaszta­latok mellett alapos helyismeret­tel is rendelkezik, hiszen Pakson született. A Bezerédjben végezte általános iskolai tanulmányait, a gyönki Tolnai Lajos Német Nem­zetiségi és Kéttannyelvű Gim­náziumban érettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott kommunikáció-né­met szakon. Szívesen maradt vol­na Szegeden, ám mivel munkale­hetőség akkoriban nemigen volt, barátai példáját követve Buda­pesten próbált szerencsét. Kom­munikációs ügynökségeknél dolgozott tanácsadóként, PR-ta­­nácsadóként, ügyféligazgatóként, multicégeknek készített vállalati újságokat, partneri hírleveleket, sajtótájékoztatókat szervezett, il­letve sokat publikált különböző I!______________ márkamagazinokban a Sanoma égisze alatt. Párjával egyetértettek abban, hogy gyermeket nevelni jobb egy kisebb településen, így miután hat évvel ezelőtt meg­született első kisfiúk, visszatértek Paksra. Öttagú család már itt let­tek, középső gyermekük három­éves lesz, a legkisebb pedig másfél esztendős. Ők is fiúk, tehát ahogy mondani szokták „férfiuralom” van a családban, de mivel Dó­rának két öccse van, ez számára nem újdonság. Éppen amikor már úgy érezte, hogy elég na­gyok a gyerekek és szeretne ismét dolgozni, érkezett a lehetőség az Atomerőmű újságnál.- A lap nagy erénye, hogy a szerkesztőbizottság tagjai nem hivatásos újságírók, hanem az atomerőműben dolgozók, akik így hitelesen, érthetően tudnak beszámolni az eseményekről, iga­zán magukénak érzik a lapot, és teljes odaadással dolgoznak min­den lapszámért - vélekedik. - Ez nagy cégeknél egyáltalán nem általános, ám nagy érték, amit szeretnék megtartani - mondja. Azért is különleges az Atomerő­mű újság, mert üzemi lapként a munkatársaknak a munkatársak­ról, az üzemi eseményekről szól, ugyanakkor regionális lapként több mint húsz településre jut el a lakossághoz. A legnagyobb ki­hívás az, hogy a havonta megje­lenő újság tartalmában mindkét funkciójának megfeleljen: képes legyen fenntartani az atomerő­műben dolgozók érdeklődését, ugyanakkor közérthetően jut­tassa el a környező települések lakosságához az atomerőműről, a nukleárisenergia-termelésről szóló ismereteket, híreket, emelte ki. A havonta megjelenő lap közel négy évvel ezelőtt küllemében és tartalmában is megújult. Újabb jelentős tartalmi változást Dóra egyelőre nem tervez, ám kisebb módosításokban gondolkodik, nagyobb hangsúlyt kíván a sport­hírekre helyezni, növelni a fotók nagyságát, illetve fixálni az ál­landó rovatok helyét. Az áprilisi számban közölt beköszönőjében arra kérte az olvasókat, hogy for­duljanak hozzá olyan bizalom­mal, mint elődjéhez, tiszteljék meg véleményükkel, ötleteik­kel, téma- és rovatjavaslataikkal. Olvasói kritikáért nem kell túl messzire mennie, ugyanis erdé­lyi magyar, asztalos és fafaragó férje szintén az atomerőműben dolgozik. Dórának a főszerkesz­tői munka és a család mellett más vállalt feladatai is vannak. Egyik alapítója az idén januárban létrehozott Aranyhal Waldorf Egyesületnek, amelynek célja, hogy szeptemberben a Waldorf pedagógia elvei szerint működő óvoda és iskola induljon. Az el­múlt hónapokban gőzerővel épí­tették a csapatot, számos előadást, családi programot szerveztek elképzeléseik megismertetésére, illetve lakossági fórumot Duna­­kömlődön, ugyanis terveik sze­rint a megálmodott intézmény ott talál majd otthonra az egykori általános iskola üresen álló épüle­tében. Egy másik közösség is fon­tos Dórának, amelynek tagjai a sérült, tartósan beteg gyermekek jogaiért szállnak síkra. Létrehoz­tak egy közösségi oldalt is, ahol lehetőségük van a tapasztalatcse­rére, információközlésre. A tagok között szülők és szakemberek is vannak, többek között gyógy­pedagógusok, orvosok. Dóráék tapasztalatból tudják milyen jó, hogy létezik ez a közösség, mivel legidősebb gyermekük sérülten született. Édesanyaként neki az a legfontosabb, hogy fiaik megta­lálják az életben azt a tevékenysé­get, munkát, amit igazán szívesen csinálnak, mert szerinte ez a bol­dogság egyik alappillére. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2015. május 22. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents