Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-05-22 / 10. szám

A vízimolnárok hőskora volt a téma Mikor jelentek meg Tolna me­gyében az első vízimalmok? Mennyi volt belőlük? Mikor szűnt meg működésük? Mind­egyik kérdésre választ kapott a hallgatóság Kárpáti Andrásné nyugalmazott levéltáros elő­adásából a helytörténeti klub legutóbbi estjén a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtárban. A helytörténeti klubot, melynek a városi könyvtár ad otthont és segíti működését, ez év elején hívták életre. Az első alkalom­mal a családfakutatás volt a téma, majd dr. Hanoi János mu­tatta be paksi képeslapgyűjte­ményét, a harmadik esten pedig Kárpáti Andrásné nyugalmazott levéltáros az egykori Tolna me­gyei vízimalmok, molnárok tör­ténetéről beszélt, telt ház előtt. Akkori igazgatója, a paksi szü­letésű K. Balog János javasolta neki, hogy levéltári munkájához kapcsolódóan ipartörténettel, azon belül a malomiparral fog­lalkozzon. így kezdődött kutató­munkája, ami egy évtizedet ölelt fel, a kész anyag a Tanulmányok Tolna megye történetéből n. kötetében látott napvilágot. Az izgalmas kutatás eredményéből több érdekességet is megosztott a hallgatósággal. Elmondta pél­dául, hogy Tolna megye sajátos helyzetben volt, lévén vizekben gazdag terület és gabonatermő vidék. Amikor megnövekedett a lakosság létszáma és több lisztre volt szükség, a kézi malmokkal már nem tudták biztosítani a megfelelő mennyiséget, egyre több vízimalom jelent meg, a korábbi patakmalmok után a dunai hajómalmok. A vízimal­mok a 17. és 18. században élték fénykorukat, egyre tökéleteseb­bek lettek, és egyre jobb minő­ségű lisztet tudtak velük előállí­tani. (A dunai malmok története pedig a 19. században teljesedett ki.) A patakmalmi és a dunai molnárok kapcsolata nem volt felhőtlen, utóbbiaknak ugyanis voltak kiváltságaik, tekintettel arra, hogy külön nehézséget je­lentett a malmok megkötése a sodrásban. Más céhartikulus vo­natkozott rájuk: például a duna­iaknak megengedett volt, hogy az őrléskor keletkező malom­pornak csak kétharmadát adják oda a földesúrnak, egyharma­­dot megtarthattak. A molná­rok a 18. században elsősorban malomépítők voltak, a céhbe lépéshez elkészítendő remek a malom egy alkatrésze kellett legyen, és csak utolsó momen­tumként következett egy véka búza felöntése és lisztté őrlése. Voltak olyan molnárok is, akik nem voltak céhtagok vagy nem volt megfelelő végzettségük, őket himpellérnek vagy kon­tárnak nevezték és jelenlétük szintén ellentétekhez vezetett a molnártársadalomban. Aztán lassan leáldozott a vízimalmok­nak, aminek több oka volt. Az egyik, hogy a 19. század végén a hengermalmokkal más őrlési technika jelent meg, ám a kisebb kapacitású malmok átalakítá­sát tulajdonosaik nem tudták finanszírozni. Az utolsó dunai vízimalmot a városban 1959 februárjában ajánlotta fel a Blatt család állami tulajdonba vétel­re - idézte a történetet Kárpáti Andrásné. A vízimalmok vi­rágkorában volt olyan időszak, amikor a paksi Duna-szakaszon 69 malom őrölt, s végül még egy érdekes adat: 1895-ben 122 vízimalmot írtak össze Tolna megyében.-gyöngy-Egymillió forint gyűlt össze Eszternek Egymillió forint gyűlt össze a Paksi FC ado­mánygyűjtő akcióján, amit egy leukémiás kislány, Feil Eszter gyógykezelésének segíté­sére kezdeményeztek. - Eszter és szülei évek óta szinte minden alkalommal ott vannak a stadionunkban. Szomorú hírt kaptunk tő­lük néhány hete: a gyereknél akut leuké­miát diagnosztizáltak. Ügy gondoljuk, ter­mészetes dolog, hogy egy ilyen helyzetben a csapat segít - nyilatkozta Éger László, a Paksi FC korábbi csapatkapitánya a futball­csapat honlapján. A játékosok, a stáb tagjai, a vezetők és a szurkolók is összefogtak, így a PFC-Ferencváros-mérkőzés félidejére több mint nyolcszázezer forint gyűlt össze. A paksi klubnál komoly hagyománya van az adománygyűjtésnek, nemrég a Paksi Katoli­kus Karitásszal működtek együtt, korábban pedig a Kaposvár súlyos beteg fiatal játéko­sát, Horváth Tamást segítő kezdeményezést indítottak útjára. Feil Eszter adományához a Fradi focistái is hozzájárultak, Böde Dá­niel, a Ferencváros támadója például licitre bocsátotta azt a futballcipőjét, amelyben az idei szezonban gólt is lőtt bajnoki mérkőzé­sen. Az ereklye százötvenezer forintért kelt el, amit a játékos teljes egészében a paksi kislánynak ajánlott fel. -matus-Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök 14 ■ Paksi Hírnök, 2015. május 22.

Next

/
Thumbnails
Contents