Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-11-28 / 23. szám
Jó napot, mi újság? Hajdú János Huszonnégy év közszolgálat, azon belül tizenkét év polgármesterség után ítélte úgy Hajdú János, hogy eljött a búcsú ideje, nem indult a választásokon. Közéleti munkája legfontosabb eredményének a mindenkor kiegyensúlyozott és átlátható gazdálkodást és a felelős, botrányoktól mentes helyi politizálást, a szabályos önkormányzati és hivatali működést tartja, bár azt mondja: az ember tegye a dolgát, az ítélkezést hagyja másra.- Mi sodorta a a közélet felé?- Már gyermekként úgy láttam, hogy a világ, ami körülvesz, nem minden elemében megfelelő a számomra. Igen erős volt az igazságérzetem. Igyekeztem megakadályozni, hogy bárkit méltánytalanság érjen, ha ez nem sikerült, szóvá tettem. Egyébként nem vonzott a nyilvánosság, nem is voltam egy szereplős fajta, de rá kellett jönnöm: közéleti szerepvállalás nélkül az embernek jóval kisebb esélye van arra, hogy szűkebb vagy tágabb értelemben beleszóljon a társadalmi folyamatokba.- Melyik időszakot tartja közéleti tevékenysége legszebb szakaszának?- Sem a közéleti tevékenységek, sem a korábbi élethelyzetek között soha nem rangsoroltam. Mind a korábbi műszaki vezetői, mind a vállalkozói, mind pedig a polgármesteri tevékenység teljes mértékben lekötött, mindent őszintén és teljes odaadással igyekeztem végezni és minden szerepben nagyon jól éreztem magam. Egyiket sem erőltette rám senki, mindegyiket magam választottam.- Soha nem csömörlött meg?- Nem, de minden tevékenységet könnyen és nosztalgia nélkül fejeztem be. Van egy olyan mondás, hogy „ha felvetted a kolompot, akkor rázd” Engem úgy neveltek, hogy az ember vagy teszi a dolgát, vagy nem, középút ebben a tekintetben nincs. A kudarcok és a nehézségek az emberi élet természetes velejárói. Az embernek a jót és a rosszat egyaránt el kell viselnie. Az ember tegye a dolgát, az ítélkezést meg hagyja másra.- Mi jelentette a legnagyobb kihívást?- Egyik feladat sem volt könynyű, mindegyiket tanulni kellett. Mindig az volt a legnehezebb és legizgalmasabb, amibe éppen belekezdtem. Azért sem mondhatom, hogy a polgármesterség volt a legnagyobb kihívás, mert amikor 2002-ben ötvenévesen először megválasztottak, akkor már 15 év vezetői és 12 év vállalkozói gyakorlatom volt, így a döntések, ha meg is szenvedtem őket néha, még akkor sem okoztak lelkiismeret-furdalást, ha egyes emberekre nézve hátrányosan kellett döntenem a közösség javát figyelembe véve.- Mit tart a legnagyobb eredményének, kudarcának?- A három ciklus alatt sok közterületet sikerült felújítani. Utakat, kerékpárutakat, tömbbelsőket. Építettünk néhány egészen rendes épületet. Ilyen a szakorvosi rendelőintézet, a zeneiskola, az inkubátorház vagy a gyógyfürdő. Igényes játszótereket, képtárat alakítottunk ki. Elkészült a római kori romkert a Lussonium egykori erőd helyén. Új hulladéktelepünk és új szennyvíztisztítónk van. Sok sikeres pályázatot írtunk. Az elmúlt hét évben közel hatmilliárd forint támogatást nyertünk el. Sorolhatnám még sokáig. Sok minden épült fel vagy újult meg a közelmúltban, de nem ezeket tartom a legtöbbre. Legfontosabbnak a mindenkor kiegyensúlyozott és átlátható gazdálkodást és a felelős, botrányoktól mentes helyi politizálást, a szabályos önkormányzati és hivatali működést tartom. A legnagyobb munkaadóval, az atomerőművel való rendezett kapcsolatok is mindenkor a város és lakói javát szolgálták Ami nem sikerült, vagy' nem valósult meg, az nem feltétlen kudarc. Sikeres pályázat híján nem került sor a lakótelepi központi park felújítására és a főutca felújítása harmadik szakaszának megvalósítása is az új önkormányzat feladata lesz a Városháza megújításával együtt.- Vannak olyan esetek, amelyekben ma már másképp döntene?- Néhány vezető kiválasztásánál ma már körültekintőbb lennék- Miért gondolta úgy, hogy eljött a pillanat, amikor abba kell hagyni?- Mindennek van kezdete és vége. Nem kívántam megvárni, amikor már teher lesz a munka, vagy amikor már rutinszerűvé válik Mondják, akkor kell abbahagyni, amikor még megy, amikor még talán hasznos az ember. Fontos, hogy ne uralkodjon el az emberen a pótolhatatlanság érzése.- Abba lehet hagyni?- Abba kell hagyni. A közösség érdeke azt parancsolja, hogy fizikailag és mentálisan is megfelelő vezetői legyenek Ha csökken a teherviselési képesség, márpedig ez hatvankettő év felett valószínűsíthető, akkor ez reális kockázatot jelent a településre.- Október 13-án milyen gondolatok kerítették hatalmukba?- Amilyen egy traktoroson, amikor befejezte a szántást. Ő is hátranéz, és ha jól dolgozott, elégedett a munkájával. Én egy kicsit felszabadultam, megnyugodtam. Egy kicsit azt is éreztem, hogy „ezt is megúsztam” Komolyabb hibás döntés és jelentős károkozás nélkül. Ezen a poszton egy átlagos munkahelyhez képest jobban használódik, kopik az ember. Egy idő után a megszerzett rutin ellenére is nő a tévedés valószínűsége. Hálát adok Istennek, hogy talán komolyabb jellemtorzulás nélkül vészeltem át a huszonnégy év közszolgálatot és a tizenkét év polgármesterséget.- Arról volt híres, hogy sokat, sőt mindig dolgozik. Hogyan tovább? Milyen szerepben, munkakörben láthatjuk viszont? Vagy végleg hátat fordít a közéletnek? Hogyan látja, milyen időszak jön most a saját életében és milyen Pakséban?- Elsőként vissza kell szoknom a „normális” életre. A „szabadságot” is szokni kell. Úgy tűnik, meg fogok vele birkózni. Sok elmaradt dolgot akarok pótolni a házban, a ház körül, a sárszentlőrinci présházban és a szőlőben. Süli János polgármester úr az atomerőmű bővítése kapcsán felmerülő önkormányzati feladatok szervezése területén számít a munkámra. Ha az egészségem engedi, hasznosan szeretnék élni. Természetesen nem a magam, hanem elsősorban a közösség számára. Ezzel is tartozom a paksiaknak, akik háromszor bizalmat szavaztak nekem. Nyilván változások lesznek a vezetés stílusában, módszereiben. A változástól nem kell félnünk, hiszen az életünk maga is változások sorozata. Ha lesz atomerőmű-bővítés, márpedig ez nagyon valószínű, akkor Paks életében egy roppant izgalmas és mozgalmas szakasz következik. Vida T. Paksi Hírnök, 2014. november 28. ■ 15
