Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-11-28 / 23. szám
•Mi Ha valaki nem megszállott, sosem lesz belőle élsportoló Részt vett az 1980-as moszkvai olimpián és az 1982-es müncheni vb-n. Statisztikát nem vezet, de harmincéves pályafutása során mintegy 700-800 bokszmérkőzést vívott, soha nem ütötték ki. Az 1959-es születésű Magyar István szülővárosában, Szigetváron kezdett sportolni, 1980-tól visszavonulásáig a Paksi Sportegyesület versenyzője volt. A kétszázszoros magyar válogatott, Eb-bronzérmes ökölvívóval beszélgettünk.- Hogy indult a felnőtt pályafutásod, mikor kerültél Paksra?- Az első felnőtt bajnokságot 1979-ben, még a Pécsi VSK színeiben nyertem, bekerültem a moszkvai olimpiai csapatba és az olimpia után Pónya Józsi bácsi hívására jöttem Paksra. Vele nagyon jó a viszonyom a mai napig, ő olyan, mint az édesapám. December 25-én lesz 34 éve, hogy felvettek az atomerőműbe, azóta ott dolgozom. Feil Ádi volt az első edzőm, ahogy idejöttem, megszereztem a második magyar bajnoki címemet, amit aztán még négy követett. Ádámot nagyon jó edzőnek és nagyon jó kollégának tartottam, később edzőként is dolgoztam vele. Aztán dolgoztam Dunajecz Ferivel, aki a kaposvári Dózsából került ide, utána Wágner Feri lett az edző, akivel három vagy négy felnőtt csapatbajnokságot nyertünk; ’84-ben, amikor a felnőtt magyar bajnoki címet nyertem, akkor még ő volt az edzőm. Az utolsót 1986-ban nyertem. Együtt bunyóztunk Nyíri Pacival, Erős Lalival - ő még hátulgombolós volt Feri Janival - Isten nyugosztalja -, Dudás Misivel, a két Cujó testvérrel, Trapp Ferivel, de sokan lemorzsolódtak. A csb-ken kölcsönjátékosként csapatunk tagja volt Váradi Jancsi, aki a müncheni olimpián érmes volt. Zámbó Gábort Szombathelyről, Kertész Gyuszit a Vasasból igazoltuk le.- Az amatőrök között 1988-ban léptél utoljára a kötelek közé, miért hagytad abba ilyen fiatalon?- Kiöregedtem belőle. Legalábbis az ökölvívó szövetség szerint. Volt egy szabálya a MÖSZ-nek, hogy 30 év felett abba kellett hagyni a bunyót; már nem kaptunk orvosi engedélyt.- A súlycsoportodban mekkora volt a konkurencia?- Nagy! Például Juhász Laci kétszeres Európa-bajnok, Botos Andris Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes, aztán Dezamics Tibi, Takács Gabi, ők voltak az ellenfeleim a súlycsoportban, őket mind elvertem.- Akkoriban még háromperces volt egy menet.- Igen, serdülőként és ifiként is. A fizikum igazán így jön ki. Minden sport alapja a futás. Sokan ellógják, azt hiszik, hogy két vagy három perc a szorítóban semmi... A kétperces menetekkel én nem értek egyet, háromszor három, az igen! A sportolónak jó kondiban kell lennie, hozzá kell, hogy szokjon a füleshez a feje. Emellett úgy kell bemelegíteni, hogy szakadjon a víz az emberről; az izmoknak, az idegrendszernek, mindennek fel kell készülnie, hogy a pofont jobban le tudja nyelni. Hideg fejjel, ha állón vágnak... véged.- Miután befejezted az amatőrök között, nem akasztottad a szögre a kesztyűt, a profiknál folytattad.- Nagyjából féléves pihenőt követően még tíz évet bokszoltam profiként, Szekszárdon Rácz Gyuriéknál (Rácz Félix, az ismert hazai promoter édesapja - a szerk.) kezdtem. Voltam a Golden Gloves-nál, tehát Papp Lacinál, Puskás Öcsinél és Varga Feri bácsi klubjánál. Később még az olaszoknál, a Brescia színeiben bunyóztam pár évet.- A legemlékezetesebb meccsek?- Christian Zornow az NDK- ból, Európa-bajnok, nagyon nagy bokszoló volt. 3-2-re vertem Pécsen a Steinmetz-kupán. Aztán ugyancsak 3-2-t bokszoltam Gajdával, a lengyelek kétszeres Európa- és olimpiai bajnokával. És még kint, Amerikában volt egy nagyon jó meccsem. Mentem volna a Los Angeles-i olimpiára is, csak azt bojkottálták, akkor helyette mentünk Kubába, a Jóakarat-játékokra, hajói emlékszem. A Magyarország- Amerika válogatott mérkőzésen megmérkőztem a Los Angeles-i olimpia második helyezettjével, Jieróval. Nagyon kemény gyerek volt, de megvertem. Amikor viszont kijöttem a ringből, nem emlékeztem, mi hogyan történt. Azt mondta a mesterem, Papp Laci is, ez olyan meccs volt, hogy sokszor elfordultak, nézni nem bírták.- Vajon minek köszönhetőek a sikerek?- Ha valaki nem megszállott, abból soha az életben nem lesz sportoló. Volt 28 törésem - közte állkapocstörés is -, előfordult, hogy egy évig be volt gipszelve a lábam, egy évig mankóztam. Amikor levették a gipszet, még tele voltam dróttal meg madzaggal, de körbesétálgattam a focipályát, nehogy még jobban legyengüljek. Kiütni soha nem ütöttek ki, hála Istennek, le tudtam nyelni a pofont, de hát rengeteget edzettem. Direkt csináltattam magamnak egy 15 kilós ólommellényt, és abban futkároztam, élő tanúk erre a kosarasok, akikhez mindig bementem futni, bordásfalazni, sosem kellett mellém edző. Mindig volt egy célom, amit el akartam érni. Kovács József 16 ■ Paksi Hírnök, 2014. november 28.
